A Föld éghajlata változik, ez ma már mindenki számára egyértelmű. Oroszország mezőgazdasági területeket nyerhet azzal, hogy az északi régió időjárása növénytermesztésre alkalmassá válik. De azért a helyzet mégsem ilyen egyszerű, sem Oroszországban, sem másutt. Az Agrarheutén jelent meg egy érdekes elemzés arról, hogy jól jár-e Oroszország a klímaváltozással.
Egyre több helyen lehet arról olvasni, hogy az emberiség elszalasztotta a 1,5 fokos célt. Most már nincs mit tenni, fel kell készülni a drasztikus éghajlatváltozásra és egyesek szerint akár a civilizáció összeomlására is.
Mi az a másfél fokos cél?
A 1,5 Celsius-fokos felmelegedés egy olyan határ a tudósok szerint, amelyet átlépve visszafordíthatatlan folyamatok indulnak meg a Földön. Ez volt tehát a vészharang, amelyet megkongattak, és ennek hatására fogtak össze a fejlett országok annak érdekében, hogy üvegházhatásúgáz-kibocsátásukat érdemi mértékben csökkentsék. Jelenleg azonban úgy tűnik, hogy ezek az erőfeszítések nem vezetnek eredményre, és 2-3 Celsius-fokos átlagos felmelegedés várható az évszázad közepére-végére.
Ez a vegetációs zónák eltolódását okozza, és a folyamatot Magyarországon napjainkban is megfigyelhetjük. A régi nagy kultúráink sorra bedőlnek, például alig van már burgonyatermesztés, a kukorica helyzete is egyre romlik, de beszélhetünk arról is, hogy régi jelentős gyümölcskultúrák, mint amilyen mások mellett a málna volt, termesztése gyakorlatilag megszűnt.
Ugyanakkor Oroszország jó helyzetben érzi magát, mivel Szibériában új termőterületek alakulhatnak ki. Globális szempontból azonban a mezőgazdasági termelékenységben bekövetkező veszteségek meghaladják az előnyöket, és Oroszországnak is vannak olyan részei, amelyek biztosan a globális felmelegedés vesztesei lesznek. Nem biztos, hogy a nagyhatalom számára a végső mérleg pozitív lesz.
Fagyos földből búzatermő terület
Oroszország búzatermelése globálisan jelentős. Az orosz export a 2023/24-es szezonban 55,5 millió tonnára emelkedett, és ezzel 25%-ra növelte részesedését a globális búzaexportból. Az ország legtermékenyebb termőterületei az Észak-Kaukázus és a Feketeföld régió, de a Volga, az Urál és Nyugat-Szibéria is többletet termel.
A Feketeföld régiótól, amely nevét a régió termékeny feketeföldjéről (csernozjom) kapta, északra (nagyjából az északi szélesség 54° és 60° között) az éghajlatváltozásnak pozitív hatásai várhatók. Egy 2022-ben készített tanulmány szerint a termesztési időszak meghosszabbodása és a magasabb hőmérséklet itt a jövőben jelentősen magasabb terméshozamokat tesz lehetővé.
A még északabbra (a 60. szélességi fokon túl) fekvő területeken a felmelegedés akár drasztikus változásokat is hozhat, és új termesztési lehetőségeket nyithat. A szubarktikus éghajlat várhatóan 2071 és 2100 között meleg és meleg kontinentális éghajlatra változik; az Egyesült Államok búzatermő területéhez hasonlóra. A permafroszt zsugorodni fog, és egy részre növénytermesztésre alkalmassá válhat.
A vesztes régiók sora is hosszú
Ahhoz, hogy átfogó képet kapjunk, szem előtt kell tartani a más termesztési régiókra vonatkozó problémákat és következményeket is. A jelenlegi fő termesztési területeken, Oroszország déli részén a negatív hatások dominálnak.
Az évtizedenkénti 0,4-0,5 °C-os felmelegedés ebben a régióban jóval meghaladja a globális átlagot. A kora nyári hőség és a vízhiány fokozódása csökkenti a terméshozamokat, különösen a nyári kultúrák esetében. Tanulmányok szerint a búzatermés 15%-kal magasabb lenne az éghajlatváltozás nélkül. Ez azt jelenti, hogy az időjárás okozta éves termésingadozás már ma is nagy, és valószínűleg tovább fog növekedni.
Nem biztos, hogy az északi irányú terjeszkedés ellensúlyozhatja a kockázatokat és a terméshozamok csökkenését. Hiszen ott sem könnyű termeszteni. Előbb infrastruktúrát kell létrehozni és nagy területeket szántófölddé alakítani. A magasabb hőmérséklet ellenére a szélsőségek továbbra is fennmaradnak: a késői fagyok és a nyári aszályok is veszélyeztetik a terméshozamokat északon. Ehhez járulnak még a permafroszt elvesztésének ökológiai következményei.
Az állattenyésztéssel is bajok várhatók
Ugyanez vonatkozik az állattenyésztésre is. Pozitívum, hogy az enyhébb tél és a hosszabb tenyészidőszak miatt az északi régiókban hosszabb ideig lehet legeltetni, és a legelőterületek olyan régiókra is kiterjednek, amelyek korábban túl hidegek voltak. Ami azonban északon jobban működik, az délen rosszabbul: a déli régiókban az állatállományt érő hőstressz fokozódása várható.
Ezenkívül a gyakoribb aszályok és szélsőséges időjárási események hatással lehetnek a takarmánytermelésre. Végül pedig a magasabb hőmérséklet miatt a betegségek és a paraziták is elszaporodhatnak.
Mindazonáltal Oroszország pragmatikusan közelíti meg az éghajlatváltozást. Politikájával kevésbé az éghajlatvédelemre, mint inkább az éghajlatváltozás potenciális gazdasági előnyeire összpontosít. A hangsúly az alkalmazkodáson van, nem pedig a megelőzésen.
Globálisan több vesztese lesz az éghajlatváltozásnak
Oroszország mellett a világ más országai is új termőterületekben reménykednek: Kanada, Skandinávia, Alaszka (USA), Mongólia és Kína. Ám a potenciális nyereségek valószínűleg nem képesek pótolni azt, amit más országok a mezőgazdasági termelékenységben veszítenek.
A Szaharától délre fekvő Afrikában például az évszázad közepére hatalmas terméscsökkenés várható, 22% a kukorica és 17% a köles esetében. Dél- és Délkelet-Ázsiában jelentős terméscsökkenés fenyeget, különösen a rizs esetében. Ugyanakkor a kártevők okozta veszteségek minden plusz egy Celsius-fokkal 10-25%-ot emelkedhetnek.
Mindent egybevetve az éghajlatvédelem a mezőgazdaság számára is észszerű befektetésnek tűnik.
Fotó: Pixabay