2019–2021 között pályázati támogatással vizsgáltuk az aszkospórás fertőzés időjárási feltételeit és egy olyan szőlővédelmi előrejelző rendszeren dolgoztuk, amely a meteorológiai adatok rögzítésén és feldolgozásán túl figyelembe veszi a növénykórtani felmérések eredményeit.
Az így létrehozott dinamikus előrejelző modell igazodik a változó környezeti körülmények következtében kialakuló anomáliákhoz, ezáltal az eddigieknél jóval pontosabb előrejelzést tesz lehetővé.
A szőlőlisztharmatot az ezredfordulóig nemcsak a hobbikertészek, de a szakemberek egy része is úgy tartotta számon, mint a legkiismerhetetlenebb szőlőbetegséget. Ennek előrejelzése napjainkra sokat fejlődött, s mára a legjobban prognosztizálható szőlőbetegségként számolunk vele.
A parazita, a gomba és gazdája, a szőlő is élő szervezetek, és kapcsolatukat természetes körülmények között modellezni nem egyszerű. Ám alapvetően sikeres, aminek bizonyítéka a gyakorlatban is viszonylag jól működő műszeres előrejelzés. Időnként azonban olyan hatások is megfigyelhetők, amelyek rontják az előrejelzés pontosságát, megbízhatóságát, és fölvetik az alkalmazott modell módosításának szükségességét.
A primer fertőzés jelentősége a szőlőlisztharmat kórfolyamatában
1987-ben Pearson és Gadoury publikált egy nagyon érdekes tanulmányt arról, hogy a lisztharmatgomba ivaros termőtesteiből kiszabaduló aszkospórák képesek megfertőzni a fiatal szőlőleveleket. Ők voltak az elsők, akik igazolták, hogy a gomba ivartalan áttelelési forma hiányában is megbetegíti a szőlőt.
Hazánkban már több mint száz éve annak, hogy Istvánffi Gyula részletesen leírta az ivaros telelési formát, azonban ennek járványtani jelentőségére csupán az 1990-es években kezdődött vizsgálatok mutattak rá.
A kétezres évektől terjedt el Magyarországon is, hogy a lisztharmatgomba elsősorban ivaros alakban telel, a tavasszal kialakuló indulófertőzést zömmel a termőtestekből kiszabaduló aszkospórák okozzák.
A fürtkár kialakulásáért közvetlenül azok a másodlagos/konídiumos fertőzések felelnek, amelyek a virágzás kezdetétől a fürtzáródásig jönnek létre. Átlagos évjáratban ez az időszak 40-50 napig tart. Azokban az évjáratokban, amikor az aszkospórás fertőzés a virágzás idejére tolódik, a bogyók fogékony időszakában legfeljebb mérsékelt fertőzési nyomás alakulhat ki.
Amennyiben a primer fertőzés jóval a virágzás előtt következik be, megnő a súlyos fürtkár kialakulásának esélye. A jelenség hátterében az áll, hogy ha közel egy időben indul a kórfolyamat – tehát a primer fertőzés – a bogyók fogékony állapotba kerülésével (virágzás kezdete), akkor a rendelkezésre álló 40-50 nap nem elegendő ahhoz, hogy a lisztharmat teljesen elhatalmasodjék a szőlőfürtökön, mivel ehhez nem képződik kellő mennyiségű konídium.
Ezzel szemben korai aszkospórás fertőzés esetén akár több nemzedéknyi másodlagos fertőzőanyag is létrejöhet arra az időpontra, amikor a bogyók fogékonysága megkezdődik. Az aszkospórás fertőzésből származó tünetek koraisága mellett azok előfordulási gyakorisága is hatással van az indulófertőzés mértékére.
Koraiság és gyakoriság
Ha a tünetek gyakoriak, akkor nagyságrendekkel több konídium képződik a virágzásig, mint ha előfordulásuk csupán sporadikus. Tapasztalataink szerint a lisztharmattelepek koraisága és gyakorisága közül az utóbbinak van nagyobb hatása a várható fertőzési nyomásra.
Korai, de nagyon kevés lisztharmattelepből kiinduló megbetegedés kevésbé veszélyes, mint amikor viszonylag későn, de nagy gyakorisággal jelennek meg az aszkospórás fertőzésből eredő tünetek.
A lisztharmatgomba ivaros és ivartalan spóráinak térbeli terjedése korlátozott. Ezért nem a szomszédos táblákról esetlegesen besodródó, hanem az adott ültetvényben áttelelő és a virágzásig képződő fertőzőanyag-tömeg határozza meg a megbetegedés mértékét.
A tenyészidőszak kezdetén kialakuló aszkospórás fertőzés a szőlőlisztharmat kórfolyamatának kiindulópontja, amely lokálisan alapvető hatást gyakorol a későbbi fürtkár alakulására. Ezért felderítése, az előfordulás koraiságának és gyakoriságának megállapítása kulcsfontosságú eleme a szőlőlisztharmat előrejelzésének, s egyben a sikeres szőlővédelmi technológia kidolgozásának.
A primer fertőzés másik lehetőségeként a lisztharmatgomba rügyekbe húzódott, és ott áttelelt micéliuma szolgál. Ezek a beteg rügyek tavasszal kifakadnak, és ahogy a belőlük fejlődött hajtások nőni kezdenek, észrevétlenül velük együtt fejlődik a micélium is.
Láthatóvá azonban csak akkor válik, miután konídiumok képződnek a felületén. Ebben az állapotában nevezzük a gomba által okozott tünetet zászlóshajtásnak. A zászlóshajtások szerepe a primer fertőzésben másodlagos, ám – főleg lokálisan – némiképp mégis befolyásolhatják a lisztharmatjárványok dinamikáját.
A betegség konídiumos terjedésére az időjárási tényezők közül elsősorban a hőmérséklet van hatással. Márpedig a hőmérséklet a bogyófertőzésnek abban a bizonyos 40-50 napos periódusában, ami legtöbbször május végétől július elejéig-közepéig tart, alapvetően kedvezően szokott alakulni a lisztharmatgomba számára.
Hazánkban ilyentájt igen ritkán fordul elő annyira hűvös vagy olyan szélsőségesen forró idő, ami a konídiumos fertőzést leállíthatná. Ha ez egyes években meg is történik, csak a fertőzési folyamat ideiglenes megtorpanásával jár, nem pedig a kórokozó pusztulásával. Vagyis, ha a primer (aszkospórás vagy micéliumos) fertőzéssel beindult a kórfolyamat, nincs olyan időjárási körülmény, amely azt megállíthatná, legföljebb a terjedés üteme változhat.
A felhasznált szakirodalmi források a szerzőknél érhetők el.
Dr. Hoffmann Péter, dr. Füzi István
BASF Hungária Kft., Budapest
A cikk teljes terjedelmében az Agrofórum újság 2023. novemberi számában olvasható.