Zöldségnövényeink szaporítását két nagy csoportra oszthatjuk aszerint, hogy a növény mely részét alkalmazzuk. Az ivaros szaporítás a generatív, míg az ivartalan szaporítás a vegetatív szervekkel történik. A zöldségtermesztésben a kettő közül az ivaros szaporítás a jóval gyakrabban alkalmazott eljárás.
Ha egy zöldségféle generatív szervvel történő szaporítása nem megoldható, akkor az ivartalan szaporítást alkalmazzuk. Szabadföldi termesztés során nagyrészt a korai burgonyát, a fokhagymát, a tormát szaporítjuk vegetatív módon.
A magról történő generatív szaporítás jóval elterjedtebben alkalmazott a zöldségtermesztésben. A termesztésben használt magot vetőmagnak nevezzük. A generatív szaporítási eljárások két nagy csoportra oszthatóak: állandó helyre vetésre és palántázásra.
Az állandó helyre vetés során a vetőmagot a termesztés végleges helyére vetik el. Előnye, hogy olcsóbb és egyszerűbb eljárás, mint a palántanevelés, továbbá a növények gyökere mélyebbre hatol, így szárazságtűrésük nagyobb. Hátránya, hogy bizonytalanabb a csírázás, kevésbé kiegyenlített állományokat eredményez és hosszabb tenyészidő várható.
A vetési időt több tényező befolyásolja, mint például a termeszteni kívánt zöldségnövény hőigénye, a választott fajta tenyészideje, a piaci igények, valamint a terület talaj- és időjárási viszonyai.
Azt a termesztéstechnológia műveletet, amikor a lágyszárú növények magjait nem végleges helyükre vetjük, palántanevelésnek nevezzük. Számos előnye van a helyrevetéssel szemben, ezek közül kiemelhető a biztonságosabb termesztés és a homogénebb növényállomány kialakítása. A palántáról indított állományokról korábban szedhető termés és nagyobb termésátlag érhető el, valamint a rövidebb tenyészidő miatt akár a kettős termesztés is lehetséges a területen.
A palántanevelés előnyei mellett annak hátrányait is meg kell említeni. A helyrevetéshez képest jóval költségesebb, amely abból adódik, hogy nagyobb az eszköz- és kézimunkaigénye, továbbá a megemelkedett fűtési költségek sem elhanyagolhatók.
Palántanevelési módok
Napjainkban a szálas palánták alkalmazása egyre kevésbé elterjedt a zöldségtermesztésben, helyettük az úgynevezett földlabdás palánták ültetése nagyobb biztonságot és jobb eredést nyújtó eljárás. A földlabdás palántanevelés lényege, hogy a növények gyökere egy elkülönített, kis méretű közegben fejlődik és a palántát ezzel együtt ültetik ki. Ide tartozik a tálcás, tápkockás, gyepkockás és cserepes palántanevelés. A gyepkockás palántanevelés mára teljesen megszűnő palántanevelési mód, mivel a közeg gyommagvakkal való szennyezettsége nem kedvez a palántaneveléshez.
A tálcás palántanevelés széles körben alkalmazott palántanevelési mód, mely során a magokat speciálisan palántanevelésre kifejlesztett palántafölddel megtöltött műanyag tálcákba vetik. A kiültetésig a növényeket ezekben nevelik. Előnye a szálas palántához képest, hogy a gyökerek nem sérülnek és gyorsabb az eredés.
A tálcák különböző sejtmérettel rendelkeznek, ezáltal a nagyobb lyukméretű tálcákban kisebb méretű tápkockás palánták nevelhetőek, A kisebb lyukméretű tálcákban általában tömegtermesztésre neveltnek növényeket. Fajtól függően a palántanevelési idő kb. 5-7 hét. Ennél hosszabb idő nem javasolt, mert a növények kinövik a szűk környezetet, ami stresszhatáshoz is vezethet és amely a későbbi kiültetés során okoz gondot.
A tápkockás és cserepes palántanevelés során a növényeket egyesével helyezzük el és neveljük. Tápkockás palántanevelés során a palántanevelő földet összepréselik, amely a későbbiek során nem esik szét, míg a cserepes nevelésnél az adott edény tartja össze a palántaföldet. Habár ez a két módszer költséges, azonban a legfejlettebb palántákat így lehet előállítani, melyek kiültetés után könnyen megerednek, így a legnagyobb koraiságot eredményezik.
Szabadföldi termesztéshez ajánlott a tálcás palánták alkalmazása, mivel egyszerűbb a szállítás, könnyebb az állományt mozgatni és a géppel történű ültetés is könnyebben kivitelezhető.
A földlabdás palántanevelés történhet tűzdeléssel vagy tűzdelés nélkül. Tűzdeléses nevelésnél a magokat előszőr sűrűn vetik majd szikleveles, illetve 2 lombleveles korban további palántanevelésre átültetik. Azonban nem minden zöldségfaj tűri jól a tűzdelést, mivel a gyököcske sérülhet. A tűzdelés előnye, hogy bojtosabb gyökérzet alakul ki és fűtőanyag takarítható meg, ugyanakkor meghosszabbítja a palántanevelési időt és kézimunka igénye miatt a palántanevelés költségét is.
Oltott palánták
A monokultúrás termesztés során oly mértékben fertőződtek el talajaink, hogy sok termesztő oltott palántát alkalmaz. A gyakorlatban hazánkban hat zöldségfaj (görög- és sárgadinnye, uborka, paradicsom, paprika, tojásgyümölcs) szaporítását végezhetjük oltva. Míg a burgonyafélék családjába tartozó paradicsom esetében hosszú kultúrás hajtatásban az oltott palánták aránya meghaladja a 90%-ot, addig a paprika és a tojásgyümölcs esetében ez a szám alig éri el az 1-2%-ot. Görög- és sárgadinnye, valamint uborkatermesztésben is gyakorta alkalmazott eljárás.
Az oltásnak számos előnye és hátránya van, amelyet a szakirodalmak és termelői vélemények is igazolnak. Előnyei, hogy a talajból fertőző kórokozókkal és kártevőkkel szemben ellenállóbbak a növények, az oltott palánták a gubacsfonálféreggel szemben is ellenállóságot mutatnak, fokozódik a gyökérzet hideg- és hőtűrő képessége, fokozódik a tápanyagfelvétel, az alany szabályozza a nemes növekedését, növeli a termés méretét, ezáltal a termésátlagot.
Az oltásnak azonban a hátrányait is meg kell említeni. A megnövekedett palántaköltségeket tovább növeli, magas a kézimunkaigénye, oltókamrát szükséges létesíteni, megnövekedhet a palántanevelési idő, fertőzések és élettani betegségek léphetnek fel és romolhat a beltartalom. A palánták drágább bekerülése a termesztés során kompenzálható, mivel egységnyi területre kevesebb oltott növényt szükséges ültetni, ezzel egyidejűleg kevesebb anyag felhasználása is elegendő, végül magasabb árbevétel realizálható.
Összességében elmondható, hogy a sikeres termesztés feltétele a jó minőségű palánta, melynek az előállításához nagyobb hozzáértés és szakmai fegyelem szükséges. A növény kezdeti fejlődésének ezen időszaka igen kritikus, mivel bizonyos növényfajoknál ekkor alakulnak ki sejtszinten a generatív szervek, melyek a későbbiekben a koraiság elérésében játszanak döntő szerepet.
dr. Csapó-Birkás Zita kertészmérnök
A cikk az Agrofórum újság 2025. júniusi számában jelent meg.
További szakmai tartalmakért: KATTINTSON!
A képek a szerző felvételei.
