Sok kertbarát tapasztalta már, hogy a gondosan elterített mulcs néhány hónap alatt szinte „eltűnik” a talajból. Az első pillanatban ez aggodalomra adhat okot, hiszen úgy tűnik, mintha a befektetett munka és anyag elveszett volna.
Valójában azonban épp az ellenkezője történik: a mulcs dolgozik. A látszólagos eltűnés mögött élénk biológiai folyamatok állnak, amelyek hosszú távon javítják a talaj szerkezetét, vízmegtartó képességét és termékenységét. Nézzük meg közelebbről, mi történik a mulccsal a kertben.
A lebomlás: a talaj életének jele
Amikor a mulcs – legyen az fakéreg, szalma, fűnyesedék vagy komposzt – a talajra kerül, azonnal kapcsolatba lép a talajlakó mikroorganizmusokkal, gombákkal és apró állatokkal. A lebontó szervezetek elkezdik feltárni a szerves anyagokat, miközben tápanyagokat szabadítanak fel. Ez a folyamat, a biológiai lebomlás, az egyik legfontosabb jelzője annak, hogy a talaj egészséges és élő.

A mulcs széntartalmú anyagai (mint a cellulóz és lignin) lassan mineralizálódnak, és humusszá alakulnak. Ez a humusz nemcsak a tápanyagraktár szerepét tölti be, hanem javítja a talaj szerkezetét is, laza, morzsás állagot hozva létre, ami kedvez a gyökérfejlődésnek és a víz beszivárgásának.
A mikroorganizmusok étvágya
A talajlakó baktériumok és gombák aktivitása határozza meg, milyen gyorsan tűnik el a mulcsréteg. Meleg, nedves körülmények között a lebontás gyorsabb, míg száraz, hűvös időben a folyamat lelassul. Az is számít, milyen anyagból készült a mulcs. A fűnyesedék és a komposzt néhány hónap alatt eltűnik, a szalma fél év alatt, a fakéreg viszont akár 1-2 évig is kitart, mielőtt teljesen beépül a talajba.
A lebontás során a mikroorganizmusok nitrogént is felhasználnak, ezért átmenetileg nitrogénhiány léphet fel a felső talajrétegben. Ezért ajánlott a mulcsozás előtt kevés komposzttal vagy szerves trágyával kiegészíteni a területet, hogy elkerüljük a növények sárgulását.
A giliszták munkája: természetes talajforgatás
A földigiliszták és más talajlakó állatok a mulcsréteg alsó részét apró darabokra bontják, majd behúzzák a talajba. Ez nemcsak a lebomlást gyorsítja, hanem természetes módon forgatja a talajt. A gilisztajáratok révén a víz mélyebbre jut, a levegő pedig oxigénnel látja el a gyökereket. A giliszták ürüléke pedig rendkívül tápanyagdús, természetes trágyaként működik.
Az eltűnés nem veszteség, hanem befektetés
A mulcs tehát nem „eltűnik” a szó klasszikus értelmében, hanem átalakul – a talaj szervesanyag-tartalmává válik. Minden elbomlott centiméter új energiát és tápanyagot jelent a növényeink számára. Az évente újra elterített réteg fenntartja ezt a körforgást, így a talaj évről évre javul, és a növények is egészségesebbek lesznek.
Hogyan tartsuk fenn a mulcsréteget?
A mulcs vastagsága az idő múlásával csökken, ezért évente érdemes pótolni. Általános szabály, hogy 5-7 cm-es réteg az ideális: elég vastag a gyomelnyomáshoz és a nedvességmegőrzéshez, de nem akadályozza a talaj szellőzését. Az új réteget tavasszal vagy ősszel érdemes felhordani, amikor a talaj még vagy már nedves. A „mulcs eltűnése” tehát nem probléma, hanem a talajélet egészséges működésének bizonyítéka – a kert egyik legjobb híre, amit kaphatunk.
Képek: Pixabay.