A borászatban kevés bosszantóbb pillanat van annál, mint amikor egy szépen induló erjedés egyszer csak „elfárad”. A cukor lassan fogy, a kotyogó elhallgat, a borász pedig sejti, valami nincs rendben.
A megakadt erjedés mikrobiológiai és minőségi kockázatot egyaránt jelent, de a jó hír az, hogy a hibát legtöbbször vissza lehet fordítani. A siker feltétele, hogy pontosan megértsük, miért állt le a folyamat, és a mustot megfelelően előkészítsük az újraindításra.
Miért áll le az erjedés?
A legtöbb esetben az élesztők kifáradása a kiváltó ok: kevés a nitrogén, a vitamin, az ásványi anyag, vagy olyan körülmények alakulnak ki (alkohol, hőmérséklet, SO₂), amelyeket az élesztő már nem tolerál. A túl tisztára derített mustból ráadásul hiányozhatnak azok a lipidek és szterolok, amelyek nélkül az élesztősejt membránja instabillá válik. Ezért nélkülözhetetlen a precíz analitika.
Mit mutat az analitika?
- Cukortartalom (glükóz + fruktóz): Megmutatja, mennyi erjeszthető cukor maradt. Ha sok, az erjedés valóban elakadt – és az is kiderül, hogy az élesztő a glükózt vagy a fruktózt nem tudta tovább feldolgozni.
- Alkoholtartalom: A magas alkoholszint önmagában is stresszt okoz az élesztőnek. 13-14% körül sok törzs már nem működik tovább, ilyenkor csak etanoltűrőbb populációval lehet eredményt elérni.
- Szabad és kötött SO₂: A túl magas szabad SO₂ szinte „lecsapja” az élesztőt. Ha az érték kiugró, először a kénterhelést kell csökkenteni, mert ilyen közegben bármilyen új élesztő is hamar elpusztulna.
- Illósav (főként ecetsav): Magas érték esetén óvatosan kell újraindítani a forrást, mert könnyen tovább emelkedhet. Jelzi a must vagy bor aktuális mikrobiológiai állapotát is.
- YAN – élesztő által felvehető nitrogén: A nitrogén a kvaszt anyagcseréjének alapja. Ha a YAN alacsony, az élesztő egyszerűen nem képes életben maradni és alkoholt termelni. Ilyenkor célzott tápanyagpótlásra van szükség.
- Élesztővitalitás: A fennmaradt sejtek aktivitását méri. Ha életképtelenek, nincs értelme „felélesztésükkel” próbálkozni – biztosan új inokuláció kell.
Ezekből az adatokból áll össze az a döntés, amely megmutatja, újraindítható-e a meglévő populáció, vagy teljesen új élesztőre van szükség.
Az előkészítés: a legfontosabb lépés
A must visszafogott, 18-22 °C közötti hőmérsékletre történő beállítása alapfeltétel. Ezután következik a tápanyagpótlás, amelyben a nitrogén, a vitaminok és az élesztőt támogató sejtrészek szerepe döntő. Ha inhibitorok halmozódtak fel, fejtéssel vagy adszorbensekkel lehet csökkenteni a koncentrációjukat. Időnként a kontrollált levegőztetés teszi lehetővé, hogy az élesztőmembrán ismét stabil legyen.
Új élesztők beoltása – a biztos út
Friss, életképes élesztő beoltása a leggyakoribb és legbiztosabb megoldás. Azonban a siker kulcsa nem maga a beoltás, hanem az akklimatizáció:
- védőközegben történő rehidratálás,
- lassú hozzászoktatás az alkoholos közeghez egy kisebb must–cukor–víz keverékben,
- majd 48-72 óra elteltével a visszajuttatás a fő tartályba.
Így az új populáció nem sokkolódik, és képes folyamatos, egyenletes erjedést indítani.
Standardizált biotechnológiai megoldások
A modern, fruktofil és etanoltűrő élesztők olyan tápanyagokkal és inaktív sejtrészekkel kombinálva kerülnek forgalomba, amelyek megkötik a toxikus anyagokat és támogatják a sejtek működését. Ezek kiszámíthatóbbá és biztonságosabbá teszik az újraindítást.
(Forrás: Kako ponovno pokrenuti usporenu ili zaustavljenu fermentaciju vina? – Gospodarski list)
Képek: Pixabay.