Nincs még vége a pocokvészhelyzetnek!

Ellenük nem olyan egyszerű a védekezés, ugyanakkor kellő odafigyeléssel, valamint a jogszabályok adta lehetőségek maximális kihasználásával (és egyidejűleg azok maradéktalan betartásával!) a mezei rágcsálók okozta károk hatékonyan mérsékelhetőek.

Miért csökkenne télen a pocokállomány – és miért nem csökken most?

A mezei rágcsálók, így a populáció döntő hányadát alkotó mezei pocok (Microtus arvalis) is a tél folyamán nem szaporodik, így az ősz végére gyakran hatalmasra duzzadt populációik a szaporodás kezdetéig, azaz a kora tavaszi időszakig folyamatosan csökken. Ezt részben a természetes elhullás okozza, részben pedig a természetben szinte mindenütt előforduló természetes ellenségek állományszabályozó szerepe idézi elő.

Természetes ellenségek szerepe az állományszabályozásban

Ezeknek a nagyon szapora kis rágcsálóknak rengeteg természetes ellenségük van. A közismert ragadozó madarak (ölyvek, vércsék, baglyok) mellett sok ragadozó emlős (menyét, nyest, görény, róka stb.) is szívesen fogyasztja őket. Főleg akkor, amikor egyedszámuk egy adott területen rendkívül megnő. A rájuk történő vadászat könnyebb, mint más, nagyobb testű, de nehezebben elfogható prédaállatok elejtése.

Ugyanakkor a természetes ellenségek sora ezzel még nem ért véget, Ahogy minden más élőlénynek, úgy a rágcsálóknak is vannak olyan betegségei, amelyek elszabadulva iszonyatos pusztítást képesek előidézni az állományukban. Sokféle vírus, baktérium képes megfertőzni ezeket a kis emlősöket.

Forradalmi rágcsálóirtó-kijuttató gépet gyártott a Busa Bt. A RÉSZLETEKÉRT KATTINTSON A KÉPRE!

Mi az a környezeti tényező, amit a pockok nem bírnak?

Ezek a számunkra hasznos mikrobák általában olyan környezetben képesek elszaporodni, amely eleve legyengíti a rágcsálókat .A mezei pocokról és szinte valamennyi társáról közismert, hogy kiválóan bírják a téli hideget. Járataik mélyén, amely akár messze a télen átfagyó talajrétegek alá nyúlik, könnyedén kihúzzák a fogcsikorgatóan fagyos időszakokat is.

A vastag hótakaró sem jelent nagy problémát nekik, hiszen alatta könnyedén kialakíthatják járataikat a pocokvárak és a táplálékként szolgáló növények között.

A mezei rágcsálókra igazából a nagyon hosszú ideig fennálló, rendkívül nedves, vizes, párás körülmények veszélyesek. Ha a pocok, vagy bármelyik rokona nem tudja már a kotoréka mélyén sem megszárítani a bundáját, akkor előbb-utóbb áldozatául esik valamelyik, rá specializálódott kórokozónak.

Miért nem volt elég a csapadékos tél?

Bár az elmúlt év decembere és az idei év eddig meglehetősen nedves, ködös, csapadékos volt, de a talaj sajnos az ország legnagyobb részén messze nem ázott át olyan mélységben, hogy az a rágcsálók kotorékainak mélyét is érintse. Hiába lett sártenger az ország szántóföldjeinek jelentős része, a pocok állományra ez nem igazán gyakorolt érzékelhető, negatív hatást. 

Egy elmaradt természetes „megoldás”: a nyúlpestis

Azt azért meg kell említeni, hogy közel jártunk egy természetes rágcsáló pusztuláshoz, mivel Ausztriában, a szomszédos Burgenland tartományban késő ősszel megjelent a nyúlpestisként is ismert Francisella tularensis baktérium. Ez a kórokozó eléggé durván képes akár nullára lecsökkenteni a mezei rágcsálók egyedszámát.

A nyulak közül az üregi nyulat is szinte maradéktalanul kiirtja, mivel társas lény. A döntően szoliter életmódú mezei nyúlra valamivel kevésbé veszélyes. Sajnos ez a mikroba az embert is megbetegítheti. Viszont a fertőzés bármennyire is kívánta pár termelő, nem lépte át a határt, így nem volt képes a rágcsálók egyedszámának csökkentésére.

Milyen hatóanyag jöhet szóba vizes körülmények között?

Jelenleg tehát látszólag hiába van a pockok és egerek számára kedvezőtlen környezet, egyedszámukat a természetes mikrobiális ellenségek vélhetően a vegetációs szezon kezdetéig már nem fogják érdemben csökkenteni. Éppen ezért kénytelenek vagyunk a rendelkezésünkre álló pár hónap alatt kémiai úton a kártételi szint alá csökkenteni a rágcsálók állományát.

Ahhoz, hogy a rágcsálók ellen hatékonyan léphessünk fel, ahhoz a jelenlegi, szélsőségesen nedves időszakban csak a környezet víztartalmára kevésbé érzékeny, véralvadásgátló hatóanyagú növényvédő szerek alkalmazása kínál lehetőséget. Ezek a készítmények ugyanakkor az EU területen be vannak tiltva, így használatuk csak külön szükséghelyzeti engedély birtokában lehetséges.

Szükséghelyzeti engedély és hatósági kontroll

Szerencsére a Nébih szakemberei is tisztában vannak az országban uralkodó mezei rágcsálók által előidézett problémával és egészen május 4-ig engedélyezték a Pocok Tox Max rágcsálóirtó növényvédő szer felhasználását.

Ahhoz, hogy ezt a készítményt bárki egyáltalán megvásárolhassa egy kereskedőnél és fel is használhassa, ahhoz rendelkeznie kell a felhasználó részére kiállított és a területileg illetékes Kormányhivatal által ellenjegyzett adatlappal is. A Kormányhivatal illetékes szakemberei a kijuttatás körülményeit bármikor ellenőrizhetik is.

Teljes felületkezelés: mikor indokolt?

Az engedély lehetőséget nyújt arra is, hogy szélsőségesen erős, 25 lakott járat/m² feletti fertőzésnél teljes felületkezelést alkalmazzunk. A kijuttatáskor betartandó kötelezettségeket a szükséghelyzeti engedély szövege tematikusan felsorolja, így nem kell gondolkodni azon, hogy „mit kell még elvégezni”.

Hatóanyag-kockázatok és felhasználási korlátozások

Érdemes figyelni ugyanakkor arra, hogy a készítmény hatóanyag tartalma 75 ppm körüli. Az EU tagállamaiban az antikoaguláns hatóanyagú biocidek azok nemrég megállapított reprotoxikus hatása miatt nem forgalmazhatóak és használhatóak fel 30 ppm hatóanyag tartalom felett.

A Pocok Tox Max ugyan nem biocid, hanem növényvédő szer, de a veszély ettől még reális. Éppen ezért nem véletlenül szerepel az a kitétel az engedélyben, hogy a készítményt várandós nők nem használhatják.

Eltarthatóság és a „bespájzolás” veszélyei

Nem árt tudni, hogy a készítmény eltarthatósága az előírt raktározási feltételek betartása mellett ugyan 2 év, de az idősebb termékek palatabilitása, azaz a rágcsálók által történő elfogadása drasztikusan csökken.

Ennek oka döntően az, hogy a készítményben a csalétek szerepét betöltő kukoricadarában levő olajok – akármennyire is hűvös helyen történik a tárolás – egy idő után megavasodnak. Ettől maga a csalétek is keserű lesz, amelyet a rágcsálók – ha tehetik – nem fogyasztanak el. Főleg akkor, ha sokféle alternatív táplálék is elérhető a számukra.

Nem érdemes tehát trükközni a nyilvántartással és „bespájzolni” a készítményből, mivel igen jó eséllyel a következő szezonra már olyan ízű lesz, hogy abból a rágcsálók már csak az éhhalál közeli állapotban fognak fogyasztani.

^{A képek a szerző felvételei.}