A forró nyár önmagában még nem jelenti azt, hogy kisebb lesz a növényi betegségek veszélye a zöldségfélékben. Az öntözés, a magas páratartalom és a hajnali harmat hosszabb ideig nedvesen tarthatja a lombot, ami számos kórokozó számára kedvező fertőzési helyzetet teremthet.
Közben az európai növényvédőszer-kínálat is folyamatosan változik, ezért egyre kevésbé lehet kizárólag a megszokott növényvédelmi programokra támaszkodni. A termesztők számára így mind fontosabbá válik a helyi időjárás, a levélnedvesség és az állomány állapotának együttes figyelése.
Nem elég azt nézni, hány fok van
A növénybetegségek kialakulását nem önmagában a hőmérséklet határozza meg. Legalább ennyire fontos a páratartalom, a csapadék, a harmatképződés, a levélnedvesség időtartama és az állomány mikroklímája. Emiatt két hasonlóan meleg nyári nap növényvédelmi kockázata között jelentős különbség lehet.
A sárgarépa alternáriás levélfoltosságát okozó Alternaria dauci például 16–25 °C között már 8–12 órás levélnedvesség mellett is fertőzhet. A cékla cerkospórás levélfoltosságának kórokozója, a Cercospora beticola ugyancsak jól alkalmazkodik a meleg, magas páratartalmú környezethez. A zeller szeptóriás levélfoltosságánál szintén meghatározó a nedves periódus hossza, miközben a fertőzés erőssége a hőmérséklettől is függ.
Ezért önmagában abból, hogy tartós hőség következik, nem lehet arra következtetni, hogy csökken a növénykórtani veszély.
Az öntözés növényvédelmi kérdés is
Aszályos nyarakon öntözés nélkül számos zöldségkultúra biztonságos termesztése elképzelhetetlen. A vízpótlás módja és időzítése ugyanakkor a betegségek kialakulását is befolyásolhatja.
Különösen a lombozatot nedvesítő öntözésnél fontos, mennyi ideig marad vizes a levélfelület. Ha az öntözés, az esti lehűlés és az éjszakai magas páratartalom miatt a lomb hosszú órákon keresztül nem tud felszáradni, bizonyos kórokozók fertőzési esélye növekedhet. A sűrű, rosszul szellőző állomány tovább hosszabbíthatja ezt az időszakot.
Ahol a termesztéstechnológia lehetővé teszi, ezért célszerű úgy szervezni a vízpótlást, hogy a növényállomány minél rövidebb ideig maradjon nedves. Az öntözést és a növényvédelmet ilyen helyzetben már nem érdemes egymástól független technológiai elemként kezelni.
Nem minden kórokozónak ugyanaz kedvez
A burgonya és a paradicsom fitoftórás betegsége jól mutatja, miért veszélyes általánosítani. A Phytophthora infestans számára a tartós levélnedvesség és a magas páratartalom alapvető jelentőségű, ugyanakkor nem a legforróbb nyári időszak jelenti számára az optimális környezetet.
Hagymában hasonló különbségek figyelhetők meg. A Peronospora destructor, vagyis a hagymaperonoszpóra elsősorban hűvösebb, nedves körülmények között veszélyes. A Stemphylium vesicarium ezzel szemben szélesebb hőmérsékleti tartományban képes fertőzni, és a betegség kialakulásában a levélnedvesség időtartama, illetve a csapadék is meghatározó.
Éppen ezért nem szerencsés egyszerűen „melegkedvelő” és „hidegkedvelő” betegségekről beszélni. A termesztő szempontjából az a lényeges, hogy az adott kórokozó számára mikor áll össze a fertőzéshez szükséges hőmérséklet, nedvesség és fogékony növényállomány.
Az állományt kell figyelni
A változó körülmények között felértékelődnek a helyi meteorológiai adatokra és növényvédelmi megfigyelésekre épülő előrejelzések. A levélnedvesség, a páratartalom, a hőmérséklet és a csapadék követése segíthet meghatározni, mikor alakul ki valódi fertőzési helyzet.
Ez az integrált növényvédelem egyik lényeges eleme is. Az uniós szabályozás szerint a károsítókat megfelelő módszerekkel figyelemmel kell kísérni, és ahol rendelkezésre állnak, tudományosan megalapozott előrejelző és korai diagnosztikai rendszereket is célszerű bevonni a döntésekbe.
Ennek gyakorlati jelentősége egyszerű: nem azért indokolt kezelni az állományt, mert eltelt egy megszokott számú nap az előző permetezés óta, hanem azért, mert a kórokozó, az időjárás és a növény fejlettsége alapján kialakult a fertőzés kockázata.
Szűkülő mozgástérben még fontosabb a megelőzés Az európai növényvédelmi szabályozás közben a rendelkezésre álló hatóanyagok körére is hatással van. A helyettesítésre jelölt hatóanyagok uniós jegyzékében több, kertészeti növényvédelemben ismert fungicid hatóanyag is szerepel. Fontos azonban, hogy a helyettesítésre jelölt státusz nem jelent automatikus betiltást.
A termesztő számára mindig az adott készítmény aktuális magyarországi engedélye a mérvadó. Felhasználás előtt ezért a Nébih adatbázisában és a hatályos engedélyokiratban kell ellenőrizni, hogy az adott növényvédő szer mely kultúrában, mely károsító ellen, milyen dózisban és milyen feltételekkel alkalmazható.
A kémiai védekezés lehetőségeinek változása egyben növeli a megelőző termesztéstechnológiai elemek jelentőségét. A megfelelő vetésforgó, az egészséges szaporítóanyag, a fertőzött növényi maradványok kezelése, a jó vízelvezetés, a kiegyensúlyozott tápanyagellátás, a megfelelő állománysűrűség és az öntözés helyes időzítése egyaránt befolyásolja a fertőzési nyomást.
Képek: Pixabay.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
