Augusztus utolsó napjaiban és a hét végén két fontos téma került középpontba és csak részben látszik a megoldás.
Az első és már több napja húzódó téma tűnik lezárultnak, a hírek szerint az orosz kormányzat tényleg nem tervezi, legalábbis egyelőre nem lép a búza exportjának adminisztratív korlátozása irányába. A beharangozott találkozón a hírek szerint azt a következtetést vonták le a tárgyaló felek, hogy az exportra rendelkezésre álló mennyiség 32-35 millió tonna lehet, ami a korábbi évekéhez képest nem jelentős kiesés, az export csökkenése 2017/18-hoz képest ugyan jelentős, mert az lett kiugróan nagy, 42 millió tonna. A piac várhatóan saját maga fogja csökkenteni az exportot – főként a belső logisztikai költségek emelkedése miatt a távolabbi térségekből már nem lesz érdemes a búzát a kikötőkbe szállítani. Másrészről ez azzal is jár, hogy a belső ellátás nem kerül veszélybe, a szezon végi készletszintek a rekordtermés előtti szint, 5 millió tonna közelébe csökkenhet.
Másik komoly találgatásokra okot adó helyzet Argentínában alakult ki – a gazdasági krízis miatt egy egységes exportadót vezettek be, amit a peso és az amerikai dollár közötti árfolyam változásához is kötöttek. Ennek keretében fix összeget kell fizetni az exportált áru értéke után (4 peso-t dolláronként), ami az árfolyamváltozások miatt nehezen követhető mértéket jelenthet a belső elszámolásban. Ennek az intézkedésnek a hatását még találgatják csak a piaci szereplők, egyelőre a várakozás jellemző – és ennek eredményeként a forgalom lefagyása. Mind az eladói, mind a vételi oldal számára nehezen kiszámítható, mennyibe is kerülhet majd az exportált termék, így a végrehajtás módja sem világos egyelőre.
A jegyzések a főbb piacokon számottevően csökkentek, a sáv 4,- és 10,- EUR/to között van és a mostani hangulat alapján akár további csökkenés is könnyen bekövetkezhet.
Az áralakulás grafikonján az észak-amerikai jegyzések (CBOT) a szeptember 3-ai, hétfői zárás miatt nem mutatják ezt a tendenciát, de kedden ott is jelentős, közel 3 EUR/to-s árcsökkenés következett be.
Az itthoni árak sem vonták ki magukat a jellemző tendencia alól – érezhetően lecsökkent az azonnali érdeklődés a már betakarított termények iránt, és ez egyértelműen az árak csökkenése irányába mutat a következő napokban.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy a szállítások iránti igényt a rendelkezésre álló kapacitás nem, vagy csak részlegesen tudja kiszolgálni. A belső szállítási költségek emelkedése és a vevők által közölt lehetséges árak csökkenése a még nem eladott tételek árát erősen nyomja. Ha csak a főbb fizikai piaci eladási lehetőséget egyikét nézzük, ahol egy hónapja még 160,- EUR/to-s vagonba rakott árat kaphattunk, a korábban lekötött rászállítási költséghez képest most kb. 30 %-kal kell többet fizetni és a mostani ár már kb. 10,-EUR/to-val alacsonyabb. Ez forintban legalább 4.000,-, de akár 6.000,-Ft/to-s árcsökkenést is eredményezhet – ha messzebbre kell szállítani.
A forint árfolyamának emelkedése az EUR-val szemben valamelyest szépíti a képet, de összességében erősen veszélyeztetve látom a korábbi belföldi árszintek tarthatóságát.