Az öntözés és hatása a talajra

Az öntözést és tápoldatozást tervszerűen be kell építeni a technológiába úgy, hogy a legjobb minőséget és magas nyereséget tegyenek lehetővé.

Az öntözést indokolja az egyéb termelési költségek (pl.: vetőmag árnövekedése, fóliás takarás) emelkedése is, hiszen egy szárazabb termesztési szezonban a vízhiány miatt a korszerű termesztéstechnológia alkalmazása sem hozza a várt gazdasági eredményt. Ugyanakkor a jól végzett öntözéssel extra nyereség érhető el.

Az öntözés értelemzése: a vízpótlás beillesztése a termesztéstechnológiába (okszerű talajművelés, megfelelő talaj, fajta, hibrid kiválasztása, emelt tőszám, ehhez illeszkedő tápanyagellátás), melynek célja a gazdaság nyereségének növelése. Az öntözés egy tudatos folyamat, melynek kezdete nem kötődik az éghajlat pillanatnyi állapotához. A végrehajtás már a megelőző évben elkezdődik, mikor a gazdaság elkészíti a gyors évzárást. Ekkor látható az öntözés gazdasági eredménye, vagy a hiányában bekövetkezett kár nagysága.

A vízpótlás irányítása gazdaságon belüli adott táblához kötött. Az eredményesség a költségek és a termés mennyisége alapján jól számítható, kimutatható.

Magyarországon a szárazgazdálkodásra alapozott mezőgazdaság hullámzó gazdasági eredményt mutat, mivel az ország földrajzi elhelyezkedése miatt időjárása nagyon változó. A felszínre jutó napenergia több víz elpárolgását teszi lehetővé, mint amennyi csapadék hull, így vízmérlege negatív. Csak szélsőséges években hull megfelelő mennyiségű csapadék a tenyészidőszakban.

Az éghajlatváltozás iránya a Kárpát-medencében az eddigi mérések szerint óceáni jellegzetességek felé is mutat. Ennek jellemzője az enyhe tél, a sok, kicsi csapadék és az ehhez kapcsolódó felhős ég. Ezek a jelenségek a vízháztartás javulását is okozhatják a hazai mezőgazdaságban. A téli csapadékból nagyobb mennyiség szivároghat a talajba, a kis csapadékok a légköri aszályt, a felhős ég a párolgás energiaforrását csökkenti.

Magyarország éves vízmérlege

Hazánkban az éves vízmérleg alapján megfelelő mennyiségű és minőségű víz áll rendelkezésre az öntözéshez. Ez a határon túlról érkező felszíni és felszín alatti vizeknek köszönhető.

Az ország éves vízkészlete kb. 170 km³-re becsülhető. Ebből 115 km³ a határon túlról érkezik, 55 km³ hazánkban hull le, melyből 5 km³ elfolyik, így déli határainkon 120 km³ víz távozik.

A befolyó víz mennyiségét hosszú távon stabilnak vehetjük, mivel nagy folyóink vízgyűjtői magas hegységekben (Alpok, Kárpátok) vannak.

Az éves ivóvíz kb. 0,4, az ipari vízfelhasználás 0,2 km³-re tehető, melyek tisztítás után döntően visszakerülnek a felszíni vizekbe. A hivatalosan felhasznált öntözővíz kb. 0,3 km³, ez a mennyiség az éves becslés hibahatárán belül van, mennyisége elhanyagolható a mérlegben.

Az evaporáció maximális értéke az országban kb. 80 km³ lehet, tehát jelenlegi készleteinkből 90 km³-t mindenképpen át kell engedni a déli országokba. Ez az érték hazánk jó vízellátását jelenti, mely azonban időben és helyileg nem feltétlenül érzékelhető. Az öntözővíz időbeni mennyisége tározókkal, a felhasználás helye csatornák, vezetékek építésével javítható.

A talaj határozza meg az adott tábla vízgazdálkodását

A növénytermesztési tér (talaj+levegő) tartós vízhiányát aszálynak nevezzük, ez azonban nem csak meteorológiai okokra vezethető vissza. Nyáridőben az országúton Látóképtől Nyírbátor felé haladva először harsogóan zöld kukoricát láthatunk, míg Nyírbogát környékén már furulyázik, kékül a szántó. A termőhelyi tényezők közül a talaj meghatározza a tábla vízgazdálkodását, melyet a helytelen művelés tovább ront. A sekély, sülevényes talaj nem képes vizet tárolni, a vízpótlás csak mikroöntözési módszerekkel lehet hatékony, gazdaságos.

A mezőgazdasági termelés célja a növényi hozam előállítása anélkül, hogy ez csökkentené a talaj termékenységét, kedvezőtlen vagy csak nehezen és költségesen javítható változások keletkezzenek a talajban. A termékenység a talaj legfontosabb tulajdonsága, mely lehetővé teszi a víz, a levegő és a felvehető növényi tápanyagok együttes jelenlétét. A talaj több természeti erőforrás integrálásával életteret nyújt a mikroorganizmusok tevékenységének, termőhelyet ad a növényeknek. A termőföld a legfontosabb megújuló természeti erőforrás. Racionális hasznosítása, termékenységének megóvása, fokozása a gazdálkodó egyik alapvető feladata.

Az öntözés tervezése, kivitelezése során figyelembe kell venni a víz kémiai jellemzőit, ezek hatását a talaj tulajdonságaira, a növényzetre, valamint az öntözőtelep létesítményeire a várható üzemelési évek alatt.

Az öntözés kedvező hatásai

Az öntözés kedvező hatása a talaj vízgazdálkodását érinti és annak közvetítő szerepén keresztül érvényesül a növényzetben.

1. Vízpótlás. Hazánk éghajlata kontinentális jellegű amelyre jellemző, hogy a tenyészidőszakban – párosulva a nyári forrósággal – aszályos periódusok alakulnak ki. Ezekben az időszakokban a növények vízellátása kedvezőtlen, ami először a termés minőségében, majd a mennyiségében is kifejezésre jut. Az aktív gyökérzóna folyamatos vízzel való ellátása megakadályozza a termés mennyiségének csökkenését és minőségének romlását. A víz napközbeni porlasztásával a növényállományban elkerülhető a légköri aszály kialakulása is.
2. A tápanyag-gazdálkodás javítása. A folyamatos vízellátás miatt a talaj biológiai aktívitása a tenyészidőszakban állandó. Ennek következtében a tápanyagok nagy része feltáródik, így a felvehető készlet gyarapszik. Ez igen kedvező, mivel jó vízellátottság esetén fokozódik a növények tápanyagfelvétele.
3. Talajszerkezet javulása. A folyamatos biológiai élet fokozza a gyökérzet tömegét, az értékesebb humuszanyagok termelését. Az elhaló gyökerek szervesanyag-tartalma és a keletkező humuszos járatok a kedvező irányú szerkezetváltozást segítik.

Az öntözés káros következményekkel is járhat

Az öntözés kedvezőtlen hatásai jelentősek lehetnek és mértékük sok esetben nagyobb mint a kedvezőké, így a talajtermékenységében romlás következhet be. A káros hatások jelentőségét fokozza, hogy az öntözés eredménye az első termesztési évben jelentkezik, míg a káros hatások esetleg csak több év alatt fejlődnek ki. A kedvezőtlen tulajdonság több évig, vagy végleg meggátolja a növénytermesztést. A talaj javítása igen nagy költséget jelenthet, szükségessé válhat mélylazítás, meszezés elvégzése vagy nagyadagú szerves trágya kiszórása.

1. A szikesedés folyamata különféle sók felhalmazódása a talajban. A sótartalom növekedése bekövetkezhet, ha az öntözővíz nátrium- és összessó-tartalma nem megfelelő az adott talajra és a kilúgzással nem távozik annyi só, mint amennyi bekerül. A szikesedés bekövetkezhet akkor is, ha az elszivárgó öntözővíz megemeli a talajvízszintet és annak magas sótartalma a felszínhez közel felhalmozódik. A nátriumsók felhalmozódása, a szolonyecesedés elsősorban a talaj kedvezőtlen fizikai tulajdonságaiban (nehéz művelhetőség, rögös felszín, alacsony vízvezetőképesség és hasznosítható vízkészlet) nyilvánul meg. A szoloncsákosodás, a sókoncentráció emelkedése a termeszthető növények körét szűkíti, különösen a csírázó magok, a fiatal növények érzékenyek a magas sótartalomra.
   Magyarországon a sók kilúgzásának lehetősége korlátozott, mivel talajaink jelentős része alacsony vízáteresztő képességű. Tenyészidőszakon kívül a fagy nem ad időt elvégzésére, nincs befogadónk a sókban feldúsult drénvíz elvezetésére. A sófelhalmazódás szódás típusú, mely közel visszafordíthatatlan folyamat. Ezért elsődleges teendő a sófelhalmazódás megelőzése, minimálisra csökkentése. Ugyanakkor a tél végi – nyár eleji csapadék mennyisége hazánkban általában elegendő arra, hogy a gyökérzónából a sókat mélyebbre, az alapkőzetbe mossa. A növényházak fóliaborításának téli megszüntetésével elősegíthetjük a termesztőközegben és az alatta felhalmozódott sók kimosását.
2. Tápanyagok kilúgzódása. Nagy mennyiségű öntözővíz kijuttatása esetén a benedvesedett réteg összeér a talaj kapilláris zónájával, így az oldatban levő tápanyagok egy része bemosódik a talajvízbe. A tápanyag elveszhet akkor is, ha az öntözővíz olyan mélyre mossa be, ahol a növények nem képesek felvenni. Ez a jelenség különösen a nitrogén esetén fordul elő, mely vízben jól oldódik. Kimosódása egyrészt anyagi kár, másrészt a vizet ivásra alkalmatlanná teszi. Az öntözővíz-adagokat úgy kell megválasztani, hogy a kimosódás ne következzen be, vagy a nitrogént a felhasználással szinkronban többször adagoljuk a tenyészidőszak folyamán. Intenzív körülmények között legjobb megoldás a növényzet szükségleteinek megfelelő napi adagolás csepegtető öntözőrendszeren keresztül.
3. A talaj tömörödése az öntözés másodlagos hatása. Az őszi csapadék az öntözött talajokat hamarabb telíti vízzel, melynek következtében teherbíró képessége csökken. Ehhez járul még az öntözetlen területhez képest jóval nagyobb termésmennyiség, melynek betakarítása, elszállítása nagy gépi munka felhasználásával jár. A tömörödés miatt váltakozó mélységű művelést kell alkalmazni, melynek elsődleges célja az „eketalp” réteg kialakulásának megelőzése. Ez a réteg nehezen vízáteresztő, a gyökerek növekedését a mélyebb rétegek felé akadályozza.
   A vetésváltás során négyévenként korán betakarítható növényt kell termeszteni, amely után a talaj mélylazítása elvégezhető.
4. A felszín kérgesedése, cserepesedése fizikai és kémiai folyamatok összességeként alakul ki. A fizikai behatások közül a vízcseppek ütő hatása az elsődleges károsító tényező. A felszínre érkező energia nagysága függ a cseppek számától, méretétől, sebességétől és a becsapódás szögétől.
   A kémiai folyamatoknak is nagy szerepe van a kérgesedésben. Az eső-, vagy öntözővízben az ionok koncentrációja és egymáshoz mért mennyiségi arányuk nagymértékben eltér a talajoldat összetételétől. Nagy mennyiségű alacsony iontartalmú esővíz bekerülése esetén a talaj felső néhány mm-es rétegéből a szerkezetet stabilizáló ionok kimosódnak és az aggregátumok lényegesen kisebb részekre esnek szét. Ezzel a pórusok átmérője és mennyiségük egyaránt csökken, ezt a folyamatot a cseppek ütő, tömörítő hatása tovább erősíti. A vízvezető képesség drasztikus csökkenéséhez elegendő 2-3 mm vastag réteg kialakulása.
   A megelőzésre használjunk finom porlasztású szórófejeket, vagy csepegtető öntözőrendszert ahol ütőhatással nem kell számolnunk.
   A kéregréteg megszüntetésére a növényállomány sorközeit kultivátorozzuk. A kultivátorozást növénnyel részben fedett időszakban végezzük, így a kéreg lazításával csökkentjük a talajból eltávozó víz mennyiségét is.
5. A felszíni erózió még sík területeken is előfordul, mivel mindenhol találhatók mikrodomborzati egyenetlenségek. A talaj vízvezető képességét meghaladó vízadagolás, vagy nagy intenzitású eső esetén a felszínről elfolyás következik be, melynek során a talajfelszín elemei különböző mértékben sodródnak. Az eróziót befolyásoló tényezők: az öntözővíz vagy csapadék intenzitása és tartama; a talaj mechanikai összetétele, humusztartalma, szerkezete; a lejtő hossza és meredeksége; a termesztett növény, a növényborítottság, vetésváltás, talajművelés. A mélyedésekben összegyűlő fényes, száradás után repedező, felkunkorodó kéreg jelzi a felszíni erózió jelenlétét, mivel a kéreg oldott humuszanyagokat tartalmaz, melyet legkönnyebben szállít a víz.
   A sorközök kultivátorozása csökkenti az erózió nagyságát, mivel a felszín egyenetlen lesz és a mikromélyedések nem engedik a lehulló vizet elfolyni.