Az őszi káposztarepce sikeres termesztése nem képzelhető el jó minőségben elvégzett alapozó talajmunkák hiányában. A repce a növényvédelem mellett ugyanis a talaj kultúrállapotára is kifejezetten igényes növény.
A jó minőségű talajmunkák elősegítik a növényvédelem eredményességét. Fontos előfeltétel az alkalmas talajnedvesség-tartalomnál történő művelés, valamint a lehető legtöbb nedvesség megőrzése a talajban. Súlyosbító tényezőt jelent, ha a térségre jellemző átlagos évi csapadékmennyiség töredéke hullik le, továbbá annak időbeli eloszlása is kedvezőtlen. A repce igényeit kielégítő gyökér- és vetőágy készítése tehát a körülményekhez észszerűen időzített technológiák alkalmazását teszik szükségessé.
Tarlóhántás
A repcevetésre való felkészülés már az előveteményben való gondos gyomirtással kezdődik. Olyan hatóanyag kombinációkat kell alkalmazni, amelyek már az elővetemény gabonában visszaszorítják a repcében nehezen irtható gyomokat (Descurainia, Sinapis, Galium spp.). A repce jó előveteményei közé tartoznak azok a nyár közepéig lekerülő növények, amelyek betakarítása után elegendő idő marad a talaj előkészítésére. Fontos megemlítenem, hogy az elővetemény ne legyen a repcével közös betegségekre fogékony vagy ezt hordozó növényfaj (pl. napraforgó).
Az elővetemény lekerülése után folytatni kell a gyomok elleni védekezést. Sekély tarlóhántással kell elősegíteni a gyomkelést, majd azokat az intenzív növekedési szakaszukban totális gyomirtással leperzselni. Kémiai védekezés helyett az újbóli sekély tárcsás művelés is megoldást jelenthet a magról kelő gyomok ellen.
A tarlóhántás másik célja az apróra szecskázott növényi maradványok egyenletes bekeverése a talaj felső rétegébe, úgy, hogy a felszínen is hagyunk jótékony takarónak. Mivel ezzel az eljárással megszűnnek a felszínre vezető talajkapillárisok, hőszigetelő és nedvesség-visszatartó réteg alakul ki. Hántatlanul hagyott (vagy szakszerűtlenül hántott) talajban ellenben elmarad a biológiai beéredés. Sűrű vetésű növények tenyészidőszakában jellemző az ún. beárnyékolási érettség kialakulása a talajban. Egyes termőhelyeken azonban előfordul, hogy a már tavasszal kezdődő csapadékhiányos időszak miatt e kedvező hatás előnye csupán a legkorábban betakarított növények (pl. takarmánykeverékek, zöldborsó, őszi árpa) talaján használható ki (1. kép).
Mindazonáltal a tarlóhántást akkor is el kell végezni közvetlenül a betakarítás után, ha a beárnyékolási érettség már megszűnt. A tarlóhántás legjobb eszköze a rövidtárcsa, amelyen a két sík- vagy enyhén gömbsüveges lapokból álló tárcsasort tömörítő henger követi. Az eszköz legfőbb előnyét a hagyományos tárcsával szemben az egyedi lapfelfüggesztés adja, ezáltal mérsékelt tömörítő és porosító hatással dolgozik – vagyis kíméli a talaj szerkezetét. A biológiai beéredés a már 0-10 cm mélységű hántás nyomán is bekövetkezik.
Szántás, elmunkálás, tömörítés
Egyes évjáratokban bőséges csapadék hullik júliusban – a betakarítás heteiben, vagy azt követően. Ilyen volt 2008, 2014 és 2016 nyara is. Ekkor célszerű a tarlóhántás után, vagy helyette elvégezni az alapművelést – főként repce alá. Bár ez ellentmond a megszokott technológiának, tapasztalataink szerint mégis jobb minőségű talaj készíthető ily módon a repce számára. Bár a korai alapművelés felszínét még több menetben lehet gyommentesen tartani vetésig, ám ily módon jelentősen gyérül a talaj gyommagkészlete. Az eredményül kapott kellően ülepedett, morzsás gyökérágyat pedig meghálálja a repce. Az alapművelés eszközének megválasztása függ a termőhelyi és egyéb agronómiai körülményektől.
Számos esetben előnyt kap a szántás. Annak, aki szánt, tudnia kell, hogy a tervezett munkamélységig beázott talajt lehet csak kár nélkül szántani. Ennek hiányában több időt kell várni a tarlóhántás után a talaj beéredésének elérésére. Kiszáradt talaj művelésekor ugyanis a fizikai degradáción túl a talaj biológiai élete is károsodik. Beéredett talajt viszont többnyire csökkent energiaigénnyel, mérsékeltebb eszközkopással és kevesebb talajszerkezet károsítással lehet megművelni.
Ekkor kedvező lesz a szántás minősége, az egyengető és tömörítő elemek munkája kifogástalan, akár egyszerű eszközkapcsolat esetén (eke-simítóvas-gyűrűshenger). Amely talajon a beázott, beéredett rétegnél mélyebben szántanak, rögös felszín kaphatnak. Az elporosított feltalajt a szél elhordja, az esővíz el-, illetve lemossa. A lemosódó por- és ásványi frakciók fokozzák a művelt talajréteg tömörödésre való hajlamát. Mind a talaj beéredését, mind a beázott réteg mélységét, egyszerűen és gyorsan ellenőrizhetjük ásópróbás vizsgálattal. A szántás felszínét azonnal el kell munkálni, és mellette tömöríteni is, akár egy, akár külön menetes eljárással (2. kép).
A tömörítéssel szabályozható a talaj biológia élete. Kiemelt fontosságú tehát tömörítést végezni minden művelést követően, mivel ennek hiányában a bolygatott talajrétegben túlságosan nagymértékű marad az átlevegőzés. Nem csupán jelentős nedvességvesztéssel kell ekkor számolni, hanem a levegőkedvelő mikroszervezetek felélénkült tevékenysége révén a talaj humuszkészletének fogyásával is. Őszi káposztarepce esetében kiemelt szerepet kap a szántás azonnali elmunkálása, mivel ez a morzsás magágy kialakításnak alapfeltétele. A neonikotinoid tartalmú csávázószerek engedélyének felfüggesztése okán az őszi káposztarepcében kétségtelenül a jó minőségű, elmunkált szántás bizonyul a leghatékonyabb preventív agrotechnikai védekezésnek növényvédelmi szempontból. A szármaradványokat a talajba forgatva megakadályozható a károsítók elszaporodása a területen. Amennyiben a gazda nem tud jó minőségű, elmunkált szántást végezni, alkalmazzon inkább valamilyen lazító eljárást.
Fotó: A szerző és munkatársainak felvételei