A nyári talajművelés eljárásai és eszközei (2/2.)

Középmélylazítók

A középmélylazítók legfontosabb alkalmazási területe a szántás nélküli alapművelés és a káros talajtömörítés megszüntetése. Alapművelés célú alkalmazás esetén úgy kell megválasztani a művelés mélységét és a gerinclemezek osztástávolságát, hogy az ún. lazítási kúpok a felszín alatt mintegy 10 cm-rel érjenek össze, mert ez esetben lehet a legkevesebb kiegészítő-műveléssel elkészíteni a kívánt minőségű vetőágyat. A talajban lévő nedvesség minél tökéletesebb megóvása érdekében az alapművelést mindig le kell zárni. Ez történhet a középmélylazítással egy menetben, ha a gépünk rendelkezik elmunkáló egységgel, vagy ha nem, akkor külön menetben a szokásos elmunkáló eszközök valamelyikével.

Ha a középmélyazítás elsődleges feladata a káros talajtömörség megszüntetése, akkor a művelés mélységét a tömör zárórétegek elhelyezkedése határozza meg. Nem célszerű a záróréteg alatt 5-10 cm-nél mélyebben dolgozni, mert a művelés energiaigénye a mélységgel hatványozottan növekszik.

A középmélylazítás feltételei és hatása

• A középmélylazítók az alapművelés fontos eszközei. Mivel a talajt csak sávosan művelik, lazítják, szükséges a teljes felület forgatásos (ekével) vagy forgatás nélküli (tárcsával, talajmaróval stb.) művelése. Olyan eszközöket kell választani, amelyek a lazító által nem végzett műveleteket jó minőségben pótolják.
• A lazítás szükségességének elbírálása kiterjed a tömörödöttség okainak felismerésére, a talajállapot objektív minősítésére, a beavatkozás idejének kijelölésére.
• A tömörödött réteg elhelyezkedésének meghatározása a lazítás mélységének helyes megválasztását segíti elő.
• A lazítás idejét a talaj nedvességtartalma határolja be. Száraz talajban, vagyis a vízkapacitás 40-50%-os telítettségnél végezhető a lazítás és szüntethető meg a tömörödöttség. Hatásfoka a lazítókések osztástávolságától is függ. Ha az túl nagy, akkor a kések között nem alakul ki átrepesztés. Lazítás hatására az eredeti, tömődött 1,5,1,6 g/cm³ térfogattömeggel, vagy 36-39 P%-kal (összes pórustérfogat) jellemezhető talaj állapota 0,8-1,1 g/cm³-re, valamint 50-65 P% értékekre módosulhat. Ez alapján minősíthető a lazítás hatékonysága.
• A lazítás tartamhatása függ a talaj fizikai és kémiai tulajdonságaitól, a lazítás minőségétől, az időjárási viszonyoktól és a lazítás után a talajon végzett eljárásoktól.
• A lazítókések munkája nyomán kialakuló rögösödés oka a talajtömörödés. A rögösödés tehát talajállapot jellemző. A rögösödés mérsékelhető, ha a lazítást beéredett, hántott tarlón végzik el.
• A lazítás energiaszükségletét a talaj tulajdonságai és tömörödöttsége befolyásolják. A tömörödés növekedésével a lazításhoz (ugyanúgy, mint a szántáshoz), több hajtóanyag szükséges. A középmélylazítás hajtóanyag igénye azonban száraz talajállapot esetén is kisebb, mint a mélyszántásé.

A középmélylazítók alkalmazásának előnyei:

• Kémiai talajhibás területeken is alkalmazhatók (sós, vagy terméketlen réteget nem kevernek a felső talajrétegbe).
• Javítják a talaj fizikai és biológiai kondícióját (vízáteresztés, levegőzöttség, biológiai aktivitás).
• Nem alakítanak ki művelőtalp tömörödöttséget, osztóbarázdákat, bakhátakat.
• A tömörödöttség megszüntetésével csökken a belvízveszély.
• Kisebb a talajnedvesség-veszteség (mint pl. szántáskor).
• Kisebb az egységnyi területre vonatkoztatott energiaigény.
• Száraz talaj esetén erőteljes a mélyebb rétegekre is kiterjedő repesztő hatás.
• Nem kell a táblát fogásokra osztani, így kevesebb a taposás a fordulósávok talaján.

A középmélylazítók alkalmazásának hátrányai:

• Nem alkalmasak gyomirtásra az élő tarló élettevékenységének megszüntetésére.
• Nem jellemző munkájukra a porhanyítás, a forgatás és a keverés, a tarlómaradványok, trágyák talajba juttatása.
• A nedves talajt nem lazítják, ugyanakkor kenik és gyúrják.

A felsorolt hátrányok kisebbek a lazítás előnyeihez képest. Lazító és keverő művelőeszközök kombinálásával a porhanyítás, a forgatás és a keverés hiánya pótolható.

A középmélylazítók általános felépítése

A középmélylazítók (1. kép) főbb szerkezeti egységei a következők: függesztő(vonó) szerkezet, keretszerkezet, gerinclemezek, lazító szerszámok, kezelő-állító berendezések, elmunkáló egységek.

A függesztett, vagy féligfüggesztett kivitelű gépeknél a hárompont függesztő állvány ISO szabvány szerint készül, így bármely szabványos függesztő berendezéssel rendelkező traktorral üzemeltethető. A vontatott kivitelű gépek szintén szabványos vonóberendezéssel készülnek, de ismeretes olyan megoldás is, amelynél a vonóberendezés a középmélylazító függesztő állványára szerelhető.

Keretszerkezet

A középmélylazítók keretszerkezete egy-, vagy többgerendelyes kivitelben készülhet. Napjainkban legelterjedtebbek a V-formájú egygerendelyes típusok, de ismeretesek az egyenes formájú egy-, ill. többgerendelyes változatok is. A V-formájú egygerendelyes középmélylazítók változatánál a gerendelyfelek közötti szög hidraulikus, vagy mechanikus módon állítható. E megoldás előnye, hogy a gerinclemezek közötti távolság – az alkalmazás körülményeihez igazodóan – adott határok között könnyen, gyorsan változtatható.

A haladási irányhoz képest oldalirányba hajlított gerinclemezű középmélylazítóknál a keretszerkezet speciális, ekeszerű kivitelű. Számos próbálkozás ismert a ferde, ill. oldalra hajló gerinclemezek hagyományos keretszerkezeten történő elhelyezésére, de ezek mindegyike agrotechnikai (munkaminőségi) hiányosságokkal dolgozik, ezért alkalmazása nem javasolt.

Gerinclemez

A középmélylazítók gerinclemeze előre hajló egyenes, vagy ívelt, ill. oldalra hajló kivitelű. Az előrehajló ívelt forma előnye a jobb lazító hatás, de főleg a kisebb energiaigény. Az egyedi megoldásnak tekinthető oldalra hajló kivitel előnye az előzőeken túlmenően az, hogy a művelés után a felszín egyenletes, sík marad. Ilyen kivitelű középmélylazító azonban csak különleges keretmegoldással (ekéhez hasonló) építhető és csak fogásvétellel üzemeltethető.

A talajellenállás csökkenése a gyorsan kopó részek cserélhetősége céljából a gerinclemezek előtt vágóél helyezkedik el, amelynek keresztmetszete általában háromszög alakú, de ismeretes körkeresztmetszetű megoldás is. Egyes gyártmányoknál a vontatási ellenállás csökkentése érdekében a gerinclemezek előtt tárcsáscsoroszlyák végzik a talaj függőleges metszését.

A gerinclemezek felfogó lemezei fixen, vagy oldható csavarkötéssel csatlakoznak a középmélylazító keretéhez. Az egysoros kivitelű, egyenes gerendelyes típusoknál a talajhasáb befeszülésének elkerülése, ill. a változtatható szögállású V-formájú gerendelyes típusoknál a gerinclemez haladási iránnyal párhuzamos beállása érdekében készülnek – adott határok közötti elfordulást lehetővé tevő – függőleges tengelyű gerinclemez felfogó berendezések is. A gerinclemezek felerősítése olyan, hogy túlterhelés esetén (pl. kőnek ütközéskor) kioldanak és lehetővé teszik a gerinclemez haladási síkban történő hátrahajlását. A kioldó berendezés lehet egyszeres működésű nyíró csavaros (csapos), vagy automatikusműködésű tekercsrugós, ill. hidraulikus munkahengeres megoldású.

Lazítószerszámok

A talaj repesztését, lazítását végző művelőelemek a gerinclemez végén – oldható kötéssel – helyezkednek el. A lazító szerszámok lehetnek egyszerű lazító ékek és lehetnek szárnnyal kombináltak.

A lazító szerszámok repesztő hatása a talajba előre és oldalirányba terjed, miközben a lazított talajszelvény függőlegesen felemelkedik. A repesztő-lazító hatás kiterjedése függ a talajféleségtől, a talaj állapotától, a lazítószerszám ráhelyezési szögétől és szélességétől.

Széleskörű hazai vizsgálatok eredményei alapján a kedvező szerszámparaméter tartományok meghatározhatók. A változó talajféleséghez és állapothoz igazodóan a lazítószerszámok ráhelyezési szöge 20-35 fok között változik. A kisebb szögértékek kötött talajokon, a nagyobbak homoktalajokon alkalmazhatók. A lazító szerszám szélessége szintén a talajhoz igazodik. Az 50-80 mm széles lazítóékek kötött talajon, a 100-300 mm széles szárnyas kombinációk pedig homoktalajon előnyösek.

A talajban dolgozó lazítószerszámok erős koptató hatásnak vannak kitéve. Ezért költségcsökkentés szempontjából kedvező megoldásnak tekinthető a különféle kopást csökkentő keményfém felrakások, ill. kerámia bevonások. (Ez utóbbiak azonban még csak kísérleti stádiumban vannak.)

Kezelő-állító berendezések

A középmélylazítók beállítása a traktor függesztő- vagy vonóberendezésével és a mélységhatároló kerekekkel történik. A gép méretétől függően a mélységhatároló kerekek egyedi, vagy ikerszerelésben készülnek, csavarorsós, vagy hidraulikus munkahengeres szabályzással.

Az alkalmazási feltételek közötti különbségek miatt szükség lehet a gerinclemezek osztástávolságának változtatására. Széleskörben elterjedt megoldás a gerinclemez felfogó „fülek” különböző osztástávolság szerinti elhelyezése, ill. a gerinclemezek oldható kötéssel való felerősítése.

A legújabb – hazai szabadalom szerinti megoldás – a V-alakú gerendely szögének mechanikus vagy hidraulikus állítása.

Elmunkáló egységek

A talajban lévő nedvesség elpárolgásának megakadályozása érdekében szükséges felszínlezárás, ill. a lazítás utáni szabdalt felszín elmunkálása érdekében – főleg Európában – a középmélylazítókat elmunkáló egységgel kell kiegészíteni. A keretszerkezethez két, vagy három ponton keresztül csatlakozó elmunkáló egység elhelyezkedési magassága és ezen keresztül a felszínlezárás munkájának intenzitása szabályozható. Az állító berendezés általában csavarorsós kivitelű, de ismeretes ütköző csapos és hidraulikus munkahengeres megoldás is. Az elmunkáló egység művelő elemei egy, vagy kétsoros kivitelben a következő talajművelő szerszámokból választhatók: különféle hengerek, ásóborona, tárcsásborona.

A középmélylazítók energetikai jellemzőit (vontatási ellenállás, fajlagos vontatási ellenállás, vontatási teljesítmény igény, fajlagos vontatási teljesítmény igény) a területjellemzők (talajféleség, talajkötöttség, nedvességtartalom, felszínborítottság), a konstrukciós jellemzők (lazítószög tartomány, szerszám szélesség, osztástávolság tartomány, elmunkáló egység) és a beállítási jellemzők (lazítóék szögállás, munkamélység, gerinclemez osztás) határozzák meg. Pontos értékeit az adott körülmények és beállítások ismeretében méréssel lehet meghatározni.

Kombinált középmélylazítók

A középmélylazítók sikere következtében a fejlesztés az elmunkáló egységek (elsősorban tárcsásboronák) lazítóhoz kapcsolása, ill. lazítóra építése irányába indult el. A kétféle talajművelő eszköz összekapcsolása szerencsésen egyesíti azok egyedi előnyeit. A lazító elemek megszüntetik a tárcsás művelés határán kialakuló záróréteget, ugyanakkor lehetővé teszik a művelési sebesség növelését is, mivel erős behúzó hatásukkal megakadályozzák a tárcsalevelek „kimászását” a talajból. A tárcsalevelek és a lazítószerszámok megfelelő elrendezésével jól érvényesíthető a tárcsalevelek előnyös keverő hatása.

A középmély(mulcs)lazító kombinációk (2-3. kép) kialakításának két fázisa különböztethető meg. Az első fázisban sorozatgyártású gépek gyári, vagy felhasználói összekapcsolása történik. Ez főleg akkor előnyös, ha a kombináció valamelyik eleme már korábban beszerzésre került. Ebben az esetben az alapgépek külön-külön eredeti feladatuk szerint és összekapcsolva egyaránt használhatók.

A második fázisban gyakorlatilag új gép születik, amikor a korábban összekapcsoltan használt gépeket gyárilag egybeépítik. Ez esetben a beépítésre kerülő gépek elvesztik eredeti funkciójukat, viszont az új, összetett feladatot jobb minőségben és hatékonyabban látják el.

A vetésváltás, ill. az alkalmazott talajelőkészítési technológia függvényében a középmély(mulcs)lazító kombinációk építésének két fő vonulata figyelhető meg. A csupán őszi alapművelésre használandó típusoknál a lazító elemek a tárcsasor között, vagy azok mögött helyezkednek el és a gépen nincs lezáró eszközsor. A nyári és őszi alapművelésre egyaránt alkalmas változatoknál a lazítóegység mindig a tárcsa sorok között helyezkedik el és a hátsó tárcsa sor mögött elmunkáló elemsor kerül beépítésre

Mindezek alapján megállapítható, hogy az új kombinált alapművelő gépek kifejlesztését követően, megkezdődött széleskörű alkalmazásuk, amelynek eredményeként az eszköztakarékos környezetkímélő, fenntartható növénytermesztési (talajművelési) technológiák már a gyakorlatban is megvalósíthatók.

Az AF szaklap átszerkesztett változata Dr. Jóri J. István: A nyári talajművelés eljárásai és eszközei (2017. 06. 56. old.) című írása alapján.