Az elmúlt évtizedben hazánkban is a modern mezőgazdasági gyakorlat szerves részévé vált a köztesnövények vetése. A zöldtrágyázás jelentősége megkérdőjelezhetetlen, az ideális keverék kiválasztása azonban nem is olyan könnyű. A főbb nézőpontok következnek.
A zöldtrágyázás meghatározott növényekkel történő talajjavítást jelent. Ezeket a növényeket zöldtrágya növénynek, köztesnövénynek, takarónövénynek egyaránt hívhatjuk, a lényeg, hogy érdemes beterveznünk a vetésforgónkba őket. A köztesnövény elnevezés jól mutatja, hogy két fő kultúra közé vetett fajokról beszélünk. Ezeket a növényeket jellemzően nem takarítjuk be, a maghozást megakadályozva méreten tartjuk őket, majd megsemmisítésre kerülnek (terminálás) mulcsozással, hengerezéssel, kaszálással, a főnövény vetése előtt időben a talajba dolgozva őket.
Az ideális növényeknek egyszerre több feltételnek kell megfelelniük. A fajok kiválasztásánál és a vetőmag-keverékek összeállításánál két fontos szempont élvez elsőbbséget. A jól kiválasztott növények segítenek az utóvetemény igényeinek, szükségleteinek kielégítésében, figyelembe véve az adott terület adottságait, sajátosságait. A leggyakoribb fajok: mustár, olajretek, facélia, bíborhere, pohánka, tavaszi bükköny, csillagfürt, homoki zab, rozs. A régi klasszikusok mellett a vetett növények száma évről évre növekszik: alexandriai here, perzsa here, meliorációs retek, sziki kender, etióp mustár, indiai köles, négermag stb.
A szakszerű köztesnövény-keverékek segítenek a talajszerkezet javításában (megfelelő pórusméret) és biztosítják az egészséges talajélet körülményeit. A növények fajgazdagságot biztosítanak, tápanyagokat kötnek meg (pillangósok – nitrogén, keresztesvirágúak – kén, bór), megakadályozzák az eróziót (víz és szél) és a tápanyagok lemosódását, csökkentik a felszín alatti vizek nitrát terhelését. Gyökérzetükkel javítják a talajt és segítenek a talajbetegségek megelőzésében, javítják a hasznos talajlakók életterét (giliszták, gombák, baktériumok). Megszakítják a kórokozók, kártevők életciklusát (vírusok, fonálférgek), hozzájárulnak az optimális vetésforgó kialakításához. Csökkentik a gyomosodást, lehetővé tehetik a növényvédő szer felhasználás csökkentését. Biomasszát adnak, a humuszképződés forrásául szolgálnak. Néhány növény takarmánynövényként is hasznosítható az állattartóknak. A legtöbb faj kiváló nektárforrás a megporzó rovaroknak (méhlegelők) és időszakos élettér az apró és nagyvadaknak (vadlegelők).
Összességében a talajok termőképességének megőrzésében és javításában játszanak fontos szerepet. Beillesztésük a helyes gazdálkodási gyakorlatba, sikertényezője lehet az eredményes és fenntartható szántóföldi növénytermesztésnek. Ez nem csak az agrárreformoknak (zöldítés) és a társadalmi elvárásoknak, hanem a szakmai előnyöknek is köszönhető. A köztesnövények nem csodanövények, a helytelen agrotechnikát és termesztéstechnológiát nem ellensúlyozhatják, de okszerű használatuk sokat segíthet jövedelmező gazdálkodásunk és talajjavító, talajmegőrző céljainak elérésében. Fontos a rendszerszemlélet, a köztesnövények a megfelelő, vízmegőrző tarlóápolással, intenzív szárbontással és a forgatás nélküli műveléssel alkotnak igazán technológiát.
Végezetül nézzünk két közismert növényt és egy gyakori kombinációt. A mustár-olajretek keverék jól jöhet egy őszi búza és kukorica közé, de egy pillangós és egy gabona közé is szépen befér. Az olajretek erős karógyökere fellazítja a tömörödött talajrétegeket. A növények intenzív gyökeresedése gátolja a talajeróziót, visszaszorítja a gyomokat, aktiválja a talajéletet, javítja a talaj víz- és levegő-háztartását. A keverék nagy biomasszát ad. A mustár gyors kezdeti fejlődése lehetővé teszi a kései, akár szeptemberi vetést is. Kései felvirágzásuk szinte kizárja a maghozás esélyét, biztos kifagyásuk pedig megkönnyíti a tavaszi magágy előkészítést, mulcsvetést.
Válassza mindenki a céljainak és adottságainak megfelelő keveréket!
