A klímaváltozással a mezőgazdaságban az eddigi megszokott agrometeorológiai értékek is módosulni fognak, amelyek bizonyos növények termesztését kritikussá teszik hazánkban.
Új döntéshozatali mechanizmusnak kell kialakulnia, amelynek egyik legfontosabb kulcsmozzanata a környezethez való alkalmazkodás. Ez az agráriumban is nagyon fontos, annak érdekében, hogy gazdaságos maradjon a termelés. Három növényt hozok fel példaként, amelyek közül kettő őszi vetésű, egy pedig kora tavaszi. A vízigényük és toleranciájuk révén nagyon jól alkalmazkodnak a környezethez. E növények már a gyakorlatban is ki lettek próbálva, és nem vallottak kudarcot.
Bevezetés
Közép-Európában a tél 1–1,5 °C/évszázad sebességgel melegedett az elmúlt évtizedekben. Globálisan ez az érték 0,3 Celsius-fok/évtized. Magyarország hőmérsékleti adatsorai szerint is kimutatható a melegedő tendencia. A tél melegedése segíthet is a mezőgazdaságnak a növénytermesztésben, azonban egyúttal kritikus helyzetet is teremthet. Gondoljunk csak a hideg hiányában „áttelelő” rovarpopulációkra vagy az enyhe télben fakadó rügyű gyümölcsfaállományokra, amelyeket a tavaszi fagyos napok károsíthatnak. A hőmérséklet emelkedésével a csapadék mennyisége és időbeli menete is változik. Bartholy és munkatársai szerint télen emelkedik ugyan a hőmérséklet, de várhatóan a csapadék mennyisége is növekedhet kismértékben a klímamodelleknek az elkövetkezendő 74 évre vonatkozó előrejelzései alapján.
Pusztán a két tényező (hőmérséklet és csapadék) ismeretében újra kell gondolni a hagyományos növénytermesztést, és át kell váltani a környezethez – és persze a gazdasághoz is – alkalmazkodó növénytermesztésre. Az átmenetet lehetőségeit igyekszem gyakorlati példákkal alátámasztani.
Gyakorlati megközelítés
Három növényt emelek ki, amelyek az enyhe, és csapadékos tél nyertesei lehetnek. Az első az őszi vagy téli borsó. A pillangósok családjába tartozó borsó nagyon jó előveteménynek is számít a gyökerén élő nitrogénfixáló baktériumoknak köszönhetően. A borsó igényes a talajjal szemben, azonban a gyakorlati megközelítés szerint a futóhomok és a magas agyagtartalmú, erősen kötött talajok kivételével mindenhol termeszthető. A növény közepes vízigényű, kedveli a mérsékelt éghajlatot, szemben a párás, meleg éghajlatot igénylő szójával. A mag már 2-3 °C-on csírázásnak indul. A zöldborsó termésmennyisége az elmúlt években 2,2–2,4 t/ha volt, míg a száraz takarmányborsóé 1,2–1,4 t/ha. A magas fehérjetartalmú borsó étkezési és takarmányozási célokra egyaránt alkalmas.
A másik növény az olajlen, melynek vetési ideje március eleje, ugyanis már 4 °C-os napi középhőmérséklet is elegendő a csírázásához. A meleg, mérsékelt éghajlatot kedveli. A talajjal szemben nem igényes. Már tavasszal nagy zöldtömeget fejleszt. Virágzása májusban van, magjai aprók. Nem igényel nagy vízmennyiséget, nagyon jól alkalmazkodik, tűri a szárazságot. A terméséből készült pogácsa megfelelő takarmány a szarvasmarhák számára. Termésátlaga 1,3–1,5 t/ha.
A harmadik növény a spenót. A spenótot ősszel vetjük, mivel hidegtűrő és rövid tenyészidejű növény. A szélsőségesen savanyú és erősen meszes talaj kivételével mindenhol termeszthető. Csírázásához 1-2 °C-os napi középhő mérséklet is elegendő. Enyhe télen már február végén, március elején szedhető. Gyökérrendszere nem megy mélyre, pusztán a felső 10-15 cm-ig, amelyet sűrűn behálóz, és porózussá tesz. A forróságot nem tolerálja, ezért nyáron nem fejlődik, várni kell vele augusztus végéig, szeptember elejéig. A spenótot alapvetően a humán élelmezésben használjuk fel, azonban állatok – különösen a baromfi – is szívesen fogyasztják. A spenót ideálisan termeszthető a klímaváltozás miatt megváltozott körülmények közepette.
Hágen András
Déli ASzC Bereczki Máté Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Technikum, Szakképző Iskola, Baja
A cikk teljes terjedelmében az Agrofórum újság 2026. augusztusi számában olvasható. KATTINTSON!
