A levéltetvek számára az április végi – május eleji felmelegedés egyet jelent a szaporodás felgyorsulásával és a lehetőségeknek megfelelően akár szélsőséges mértékű terjedéssel és kolóniák képzésével. Ez az esztétikai élményen túl – amely a dísznövény termesztő gazdák számára éppen elég nagy veszteség – súlyos gazdasági kártétel bekövetkeztével fenyegetheti a gazdálkodókat. Bár a levéltetvek elleni védekezés nem igazán nehéz feladat, minden évben vannak gazdálkodók, akik valamilyen hiba folytán nem tudják néhány kultúrában sikeresen végrehajtani ezt a „kötelező minimum jellegű” feladatot.
Látszik, vagy nem látszik
A különböző szántóföldi és kertészeti kultúrákban károsító levéltetvek sok szempont alapján sokféleképpen csoportosíthatóak, de a gazdálkodók számára igazság szerint egy kérdés lehet a lényeges: Lehetséges- e olcsó, kontakt készítménnyel egy menetben megszabadulni a károsítóktól, vagy drágább, felszívódó hatású készítményt kell alkalmazni?
A kérdésre igazság szerint eléggé egyszerűen lehetne megadni a választ, de a probléma ennél kissé bonyolultabb. Amennyiben látjuk a kártevő levéltetveket, úgy azokat kontakt készítményekkel is könnyedén és jóval kisebb költséggel el lehet pusztítani, mint ha a drágább, felszívódó készítményeket alkalmaznánk. Ez igaz is, ugyanakkor sok kivétel is van, amely megtörheti ezt a szabályt. Lássunk néhány példát:
- A levéltetű faj nem képez kolóniákat, így sok esetben későn, már a kártétel bekövetkezése után védekezünk, mivel nem is vesszük észre időben. Ekkor szinte mindegy, hogy milyen készítményt használunk, mivel a kártétel akár jelentős része már bekövetkezett. Tipikus példa erre az esetre a zöldborsó-levéltetű (Acyrtosyphon pisum).
- A levéltetvek a hatalmas lombozatban elszórva, nem kolóniákban élnek és a nagyra nőtt lombozat miatt kontakt készítményekkel gyakorlatilag elérhetetlenek. Erre az esetre szintén a zöldborsó-levéltetű a legjobb példa, amikor nagy növésű, dúsan elágazó borsó állományban károsít. Ekkor egy tisztán kontakt inszekticid kezelés még megnövelt permetlé mennyiség és légzsákos rásegítés mellett sem hozhat teljes sikert. Sok levéltetű ússza meg a kezelést a különböző növényi szervek árnyékában, majd újból elszaporodva tovább folytatják a károsítást.
- A levéltetvek kolóniákat képeznek, jól láthatóak, de rendkívül sok viaszt termelnek, amely a kolóniákat többé – kevésbé védi bármilyen vizes közegtől. Ilyen pl. az őszibarack fák hajtásvégein károsító hamvas mandula levéltetű (Hyalopterus amygdali) esetében fordulhat elő. A viasz főképp a szükségesnél kisebb permetlémennyiség használata esetén tudja hatékonyan védeni a kolóniákat, mivel a viaszos bevonaton megtapadni képtelen cseppek nagyobb cseppekké összeállva könnyedén lefolyhatnak a levéltetvek által belepett felületekről.
- A levéltetvek kolóniákban élnek, de olyan helyen, ahol a növény fejlődése folytán végig fedett helyen károsíthatnak. Erre az esetre a legjobb példa a káposzta levéltetű (Brevicoryne brassicae). Bár ez is egy eléggé intenzív viasztermelő faj, de védettségét leginkább annak köszönheti, hogy a káposztafej belsejében, a levelek között is alakít ki nagy kolóniákat. Olyan helyen, ahová kontakt készítményt a káposzta fejesedése után már fizikailag lehetetlen bejuttatni.
- A levéltetvek károsítása folytán a növény növekedése torzul és a tetvek környezetében a nem károsított szervek megváltozott állása miatt a levéltetvek szabad szemmel már nem láthatóak. Erre a meglehetősen ritka esetre legjobb példa a hajtászsugorító köszméte levéltetű (Doralis grossulariae). Fellépése esetén a ribizli és egres hajtások végén a növekedés megtorpan és a levelek egymást átfedve egy olyan védett kupolaszerű alakzatot formáznak, amelynek belsejében a károsítók szinte láthatatlanul szívogathatnak, és amelyet a permetlé elől a mozaikszerűen összeállt levelek kiválóan megvédenek.
- A levéltetvek a növény levelein a fonákon történő szívogatás miatt a fonáki irányba történő besodródást eredményeznek. Ez sok esetben már nagy levéltetű kolóniák tevékenységének eredménye. Ilyen jellegű kártételre jó példa a fekete cseresznye levéltetű ( Myzus cerasi) megjelenése esetén lehet számítani. A besodródó levelek védelmében sok levéltetű egyed vészelhet át egy kontakt inszekticiddel végrehajtott kezelést.
- A levéltetvek egy, a kártevő fajra jellemző szervi torzulás, sok esetben levél gubacs, hólyag, más deformáció védelmében, pár egyedes kis kolóniákban károsítanak. Ilyen pl. a ribizli esetében a levélpirosító ribizke levéltetű (Cryptomyzus ribis) , vagy pl a szilfákon gyakori gubacsképző faj, a Schizoneura ulmi is. Ezek a fajok olyan, szinte teljesen zárt, védett helyen károsítanak, ahol kontakt készítményekkel esély sincs, hogy találkozhassanak.
A levéltetvek elleni védekezés során is fontos, hogy lehetőleg még a felszaporodás elején, a kártétel okozása előtt hajtsuk végre ellenük a védekezést.
Amennyiben még csak pár egyed van jelen a potenciális károsítási területen, akkor a felsorolt kivételek jelentékeny hányada nem érvényes, hiszen a károsítóknak nincs idejük számottevő viasz réteg kifejlesztésére, növényi torzulások, gubacsok, stb. kialakítására. Gyakori az is, hogy az alapvetően a levelek fonákán károsító levéltetvek a növény fiatal állapotában még a felszínen tartózkodnak még sokáig a rügyfakadást követő időszakok során. Ebben az hosszú időszakban még kontakt készítményekkel is könnyedén elérhetőek! Erre most a levéltetvek intenzív felszaporodása előtt jó pár faj és kultúra esetében van még lehetőség. Amennyiben viszont már eldurvult a levéltetvek felszaporodása és bármilyen ok miatt a teljes populáció nem látható szabad szemmel (vagyis nem permetezhető le!), úgy az olcsóbb, kontakt készítmények helyett mindenképpen valamelyik felszívódó hatásmódú inszekticidtől kell elvárni a területen károsító levéltetvek elpusztítását.
