A közelmúltban számoltam be arról, hogy a szokásos határbejárásom során rábukkantam az első „szipolyos” táblára, azaz megjelentek a búzatáblákban a gabonaszipolyok. Az általuk okozott kár részletezésekor említettem, hogy az részben az érőfélben lévő szemek kalászból való kitúrásából, de inkább a fejlődő magok megrágásból származik. Ez utóbbira máris találhatunk példát.
A táplálkozásuk során a szipolyok egyetlen mag akár jelentős részét is elfogyaszthatják (1. kép), ami egy kalászon belül akár több maggal is megtörténhet. Ezek a sérülések első látásra nem szúrnak szemet, sokszor a pelyvalevelek között csak egy apró rés látható, amin keresztül a kártevő hozzáfér táplálékához.
Ezeket a gyanús részeket közelebbről megvizsgálva, a pelyvaleveleket megbontva fogjuk meglátni a kártétel valós mértékét. A 2. és 3., valamint a 4. és 5. képpárok bemutatásával ezt szeretném szemléltetni. A képpárok első felvétele a kalászon található apró kártételi jeleket mutatja, a képpár második felvétele ugyanezt a kártételi helyet mutatja, de már a pelyvalevelek megbontása után.
A vizsgálódásnál érdemes biztosra menni, olyan kalászon keresve a kártételt, amelyen ottjártunkkor is táplálkozik egy, vagy akár több gabonaszipoly is.
A károsított magok jó része számunkra elvész, azokat a tisztítóberendezések eltávolítják a terményből, ami nem is baj, mivel sok esetben ezek különböző gombabetegségekkel felülfertőződnek, amely fuzáriumos fertőzés esetén növelheti a tétel határérték feletti toxintartalmának veszélyét.