A lengyel organikus piac előreláthatólag kamatozni fog majd az európai zöld megállapodás stratégiájának köszönhetően.
A lengyel ökogazdaságok zömében az ország északi régióiban helyezkednek el. A centrális régiókban, és azokon a területeken, amelyek szerkezete nem engedi meg nagyobb, összefüggő megművelt területek kialakítását, számos termelő a bogyós gyümölcsök előállítására fekteti a hangsúlyt. Miután az időjárási és talajtani adottságok (sok esetben savanyú kémhatás) lehetővé teszik a bogyós gyümölcsök nyereséges termesztését, az organikus szektor is előszeretettel használja azokat a szortiment bővítésére.
A lengyel gazdaságokra általában a kisebb, fragmentált szerkezet jellemző, jóllehet az egyéni területek néha nagyobb gazdaságok részét képezik, mivel egy vállalaton belül lehetőség nyílik konvencionális és organikus termelésre egyaránt. Ezek a gazdálkodási struktúrák a jövedelem-diverzifikáció szempontjából inkább előnyösek, mint az organikus gazdálkodás fejlődése tekintetében.
Más EU-országokkal összehasonlítva Lengyelországban az ökológiai feldolgozás fejletlen ágazat, nem használja ki a nyersanyag- vagy keresletpotenciált. Ennek oka elsősorban a bürokráciától való félelem és a nyersanyagok elérhetőségével kapcsolatos bizonytalanság – a freshplaza.com szerint.
Annak ellenére, hogy a lengyel biopiacot az ökológiai élelmiszerek termelésének és kínálatának jelentős széttördeltsége, valamint a hagyományos élelmiszer- és biotermékárak közötti számottevő különbségek jellemzik, az ökológiai szegmensre vonatkozó gazdasági előrejelzések rendkívül optimistának tűnnek, és fordulópontot jeleznek.
Az új Európai Zöld Megállapodás célja, hogy 2030-ra az európai mezőgazdasági területek 25%-át ökológiai gazdálkodásba vonja. Ez a törekvés minden bizonnyal hozzájárul az ökológiai gazdálkodás és élelmiszer jelentőségének növekedéséhez az ország gazdaságában.
