Franciaország a körülbelül 40.000 tonna éves termésmennyiségével Európa legjelentősebb diótermesztője.
1. kép: Creysse-i kutatóállomás dióültetvénye
Két körzet, Dauphiné (Grenoble-Valence vidéke) és Périgord számít a legjelentősebb diótermesztő vidéknek, bár az ország majdnem egész területén lehet diót termeszteni. Az ország éghajlatát az óceáni és mediterrán hatások befolyásolják a legerősebben. Az ország túlnyomó részének éghajlata enyhe telű óceáni, a tengerpartoktól távolabbi területeken azonban a kontinentális éghajlat sajátosságai is megjelennek. A fő diótermesztő körzetek éghajlatát az óceáni hatások befolyásolják a legerősebben. Az évi csapadékmennyiség 850-900 mm, amely egyenletesen oszlik el a hónapok között. Nyáron nappal 35-37 °C, míg éjszaka 18-20 °C a jellemző hőmérséklet, az első fagyok október 5. körül jönnek, de a legtöbb évről elmondható, hogy novemberig nem fagy.
A mai napig a legnagyobb arányban termesztett diófajta Franciaországban a csúcsrügyön termő ’Franquette’. Ennek a fajtának az előnye, a többi fajtához képest, hogy egy kicsivel jobb a baktériumokkal szembeni ellenálló képessége, viszont hátránya, hogy nem túl nagy a terméshozama. A hagyományos ültetvények átlagtermése 2,5 t/ha, amit szeretnének 5-7 t/ha-ra emelni. Ezt a ’Chandler’, oldalrügyön termő kaliforniai fajta betelepítésével próbálnák elérni, valamint a ’Fernor’ fajtát is most kezdik el telepíteni nagyobb arányban.
A nagyobb termésátlag elérése nem könnyű ezen a szélességi körön, hiszen jelentős problémát okoz a tavaszi fagy. A versenyképesség fenntartása érdekében fontos a fajtaválaszték folyamatos bővítése.
Akik intenzív diótermesztéssel foglalkoznak, azok tudják, hogy nagy terméshozamot csak úgy lehet elérni, ha a fényviszonyokat a legjobban használjuk ki. A francia dióültetvényekben a hagyományos faalakok mellett sokfelé sövényművelést alkalmaznak, a fákat 10 m magasságig nevelve. Egy kísérleti ültetvényben a ’Lara’, ’Chandler’, ’Fernor’ fajtákat 8×4-es sor- és tőtávolságra telepítve próbálják ki. Nincs minden ültetvényben öntözés. Intenzív termesztés azonban Franciaországban is csak öntözéssel képzelhető el. Vannak olyan fajták, mint például a ’Chandler’ vagy a ’Fernor’, amelyeket csak öntözött körülmények között szabad telepíteni. A ’Franquette’ fajta a magasabban fekvő, kevésbé öntözhető területeken is jó eredményeket hoz. Problémát jelent a baktériumos megbetegedés, amely jelentős termésveszteséget okoz, viszont védekezni még nem tudnak megfelelően ellene. Egyetlen megoldás az lehet erre a problémára, ha a nemesítőknek sikerülne rezisztens fajtákat előállítani. A legtöbb francia diótermesztő nem fordít nagy figyelmet a növényvédelemre, igen kevésszer permeteznek, és a szakemberek úgy gondolják, hogy nincs jelentős különbség a permetezett és a nem permetezett ültetvények egészségi állapota között.
Kutatás
Franciaországban, két kísérleti állomáson folyik jelentős diókutatás, amelyek megosztják egymás között a feladatokat. Míg a Creysse-ben lévő kísérleti állomás a fajtákra, a genetikai háttérre és az alanyokra fókuszál, addig a Grenoble-i kísérleti állomás a technológiai kérdésekkel foglalkozik. A Creysse-i kísérleti állomás (1-2. kép) 1987 óta működik, és nyolc dióval foglalkozó szakmai szervezet hozta létre. Fő feladata az INRA (Országos Mezőgazdasági Kutató Intézet) által keresztezésekkel létrehozott hibridek tesztelése. 12-13 évig vizsgálják a hibrideket, majd amelyek a legjobbaknak tűnnek, azokat leszaporítják, és néhány termesztőnél eltelepítik kipróbálásra. Fő célkitűzéseik között szerepel a hektáronkénti hozam növelése, és a bakteriózissal szembeni ellenállóság fokozása. Keresik azokat a fajtákat, amelyeket a kései fagyok nem veszélyeztetnek és jó a terméshozamuk. Ezen kívül alanykutatással is foglalkoznak, in vitro módszerrel hibrid alanyokat állítanak elő, amelyek jelenleg még kipróbálás alatt vannak.
2. kép: Síkfalmetsző géppel metszett diófák a Creysse-i kutatóállomás kísérleti ültetvényében
Eredetvédelem
Az eredetvédelem Franciaországban nagy jelentőséggel bír. Az IRQUALIM (Institut Régional de la Qualité Agroalimentaire de Midi-Pyrénées) szervezet legfontosabb feladata, hogy olyan regionális minőségi politikát dolgozzon ki, amelyben fontos szerepet kapnak a minőségi árujelzők és az eredetvédelem. Összefogják a régióban a minőségi árujelzők alatti termelést, közösségi promóciós rendszereket dolgoznak ki, valamint sokoldalú, részletes információval látják el a termesztőket, akik földrajzi eredetvédelmi logóval ellátott termékekkel akarnak megjelenni a piacon. Az eredetvédelem plusz költséget jelent a termesztőknek, ennek ellenére két hatástanulmányban is igazolták, hogy a minőségi árujelzővel ellátott termékeket forgalmazó gazdaságok erősebb lábakon állnak, mint azok, akik nem látják el eredetvédelemmel a termékeiket. A Midi-Pyrénées régióban 120 eredetvédelemmel ellátott termék van forgalomban, amelyek jelentős része általános élelmiszer. A zöldség-gyümölcs ágazatból hét termék eredetvédett, ezek közé tartozik a Périgord-i dió is. A négy fajtát magában foglaló Périgord-i dió 2002-óta földrajzi eredetvédelemmel ellátott termék. Ezek a fajták a következők: a ’Franquette’, a ’Corne’, a ’Grandjean’ és a ’Marbot’.
3. kép: Az olajütőben egy nagy malomkerékkel törik meg a dióbelet
A francia diótermesztőknek is megvannak a maguk problémái, viszont mindenféleképpen példaértékű, hogy összefogással próbálják megoldani azokat. Hiszen a jó értékesítést összefogás nélkül nem lehet megvalósítani.
4. kép: A dióhéjjal fűtött hőkezelő
Dióolaj
5. kép: A sajtoló berendezéssel nyerik ki az olajat
A Concours Général Agricole Paris mezőgazdasági termékverseny aranyérmes dióolaját előállító család 40 ha-on termeszt diót, az olajütő több mint 35 éve működik. Magát az olajat a 28 mm-es vagy annál apróbb, illetve a félbetört dióból készítik. Fontos szempont, hogy a dió húsa fehér legyen. A tisztított dióbelet egy nagy malomkerékkel (3. kép) törik meg addig, míg egy homogén massza nem lesz belőle, majd öntöttvas edényben fél órán keresztül hőkezelik. A hőmérsékletet az edényből kijövő illat alapján határozzák meg, dióhéjjal fűtenek (4. kép). Miután megfőtt a massza, berakják a sajtolóba (5. kép), majd lefejtik az olajat. A visszamaradt pogácsát megtörik, amely a kacsák és a birkák eleségéül szolgál (6. kép). Ezzel a technológiával 2 kg dióbélből 1 liter olajat tudnak kinyerni.
6. kép: A művelet melléktermékei ezek a pogácsák, amiket állati takarmányozásra használnak
Hajnal Veronika
BCE Kertészettudományi Kar, Gyümölcstermő Növények Tanszék
