A termőföld csak akkor képes megtartani a növények fejlődéséhez szükséges értékeit, ha a belőle kivett anyagokat folyamatosan visszajuttatjuk. Nem elég azonban az, ha a talaj tartalmazza a szükséges anyagokat, a haszonnövények ideális fejlődéséhez arra is szükség van, hogy ezekhez a legmegfelelőbb időben és a formában juthassanak hozzá. Ebben döntő szerepe van a betakarítás utáni szárbontásnak, aminek az okos és folyamatos szabályozásával nagyon sokat tehetünk a következő évek terméséért – állítja Takács József, a Malagrow Kft. szakmai vezetője, aki szerint így őrizhetjük meg tartósan a talajunk életerejét.
Az ősz a talajelőkészítés időszaka. Ennek egyik kulcskérdése a betakarítás után megmaradt növényi részek sorsa. Hogyan tudjuk ezeket a legjobban hasznosítani?
A learatott termés mellett rengeteg gyökeret és szárat is termelünk az év során, amibe a növények sok tápanyagot építettek be. A szár és gyökérmaradványok nagy részét cellulóz és rokon vegyületei alkotják, amik a növények szöveti struktúráját, állóképességét és fizikai szállítórendszerét képezik. Ez a váz főleg cellulózból áll és ebbe a vázba vannak szerves formában bezárva azok a tápanyagok, amiket a növény saját testének felépítéséhez felhasznált növekedése során.
Ez a tápanyagkészlet a betakarítás után felhasználhatóvá válik, de nem mindegy, hogyan élünk vele. A megtermett szerves anyag sok mindenre jó, takarmányként, alom anyagként, ipari felhasználásra (papír, hőenergia) és talajjavító anyagként is használhatjuk. Fontos, hogy egy megújuló rendszer részeként tekintsünk rá! Ha van lehetőségünk szerves trágyát használni, akkor jöhet szóba a szerves maradványok lehordása, egyébként vissza kell szolgáltatnunk a talajnak annak érdekében, hogy annak szerkezetét, tápanyagszolgáltató és vízgazdálkodási képességét megőrizzük, illetve lehetőleg hosszú távon növeljük.
Az aratás után megmaradt növényi maradványokból sokára lesz az új növények számára felhasználható tápanyag, ugyanezt a tápanyag-utánpótlást gyorsabban megvalósíthatjuk a műtrágyákkal. Akkor miért tegyük szerves anyagból ugyanezt?
A termőföld szervesanyag tartalma az alapja a hosszútávú talajerő gazdálkodásnak. A talajok értékének mérésekor az első, ami eszünkbe jut, a benne lévő humusz mennyisége, olyan szerves anyagok összessége, amelyek a talaj változása során folyamatosan képződnek és pusztulnak. Rajtunk múlik, hogy ezt a humusz mennyiséget fogyasztjuk, szinten tartjuk, vagy növeljük.
A növényi szalmába zárt szervesanyag nem a leghatékonyabb, de bizonyosan a legsokoldalúbban és legbiztonságosabban felhasználható tápanyag a növények számára. A műtrágyákkal kiadott szervetlen tápanyag gyorsan hasznosulhat, viszont gyorsan el is veszíthetjük, a nitrogén kimosódik, a foszfor és a kálium lekötődik, így hiába halmozódik fel a talajunkban, a növényeink nem férnek hozzá. Ha ezeket az anyagokat szerves formában tudjuk biztosítani, akkor egy olyan lassú hatású tápanyaggal látjuk el növényeinket, aminek feltáródása folyamatos, a növény és a talajmikrobák által valósul meg. A benne lévő tápelemek nem hozzá nem férhető szervetlen kötésben vannak, hanem egy lassan bomló és folyamatosan tápanyagot szolgáltató szerves formában. Ezek a szerves anyagok nagy vízmegkötő, kolloidragasztó képességükkel javítják a talajszerkezetet és a talajoldat rendelkezésre állását.
Az intenzív növénytermesztésben a legtöbbször nincs idő megvárni, hogy az esetenként 10-15 tonna szár és gyökérmaradvány természetes úton bomoljon le, mert akadályozza a talajelőkészítést és a következő kultúra vetését. Mit lehet tenni annak érdekében, hogy ezt a két szempontot összehangoljuk?
A növényi szármaradványok lebontása nem csupán takarítás, a nagy szárdarabok eltüntetése. Sokkal inkább egy hosszú távra tervezett dinamikus talajgazdálkodás egyik igen fontos, hacsak nem a legfontosabb része. Lebontjuk, hogy fizikailag könnyebb legyen a művelés, hogy a felületén áttelelő kórokozók számát csökkentsük, hogy a benne elraktározott tápanyagokat újra rendelkezésre bocsássuk, hogy kolloidot képezzünk talajainkban.
A tápanyagot szolgáltató szerves anyagok nehezen hozzáférhető formában kerülnek a talajba, egy olyan polimer cukor burokban, amit igen nehéz lebontani. A talaj természetes mikrobái persze nekilátnak és lassanként lefejtik a cellulózból, hemicellulózból és ligninből álló szöveteket és elérhetővé teszik más mikrobák és a gyökérsavak számára az egyszerűbben bontható cukrokat, fehérjéket, viszont ez egy hosszadalmas folyamat. A nagy mennyiségű cellulóz lebontásához azonban már használhatunk szárbontó mikrobákat, különböző baktérium és gombafajok keverékeit, amik meggyorsítják a szár lebomlását, a tápanyagok feltáródását.
A talaj az aratás után kaphatja vissza mindazt, amit a növények a fejlődésük során hasznosítottak belőle, de vajon mikor a legideálisabb a szárbontás a talaj és a következő évi termés szempontjából?
Az ősz a megtermelt szerves maradványok lebontásának ideális időszaka. A talaj hőmérséklete még elegendő a mikrobák működéséhez, az őszi esők kedvező környezetet biztosítanak a mikroorganizmusok szaporodásához. A sok szármaradvány lebontásához azonban több kell, mint a hőmérséklet és a nedvesség. A lebontók sem csak szerves szénen élnek, egyéb tápanyagra is szükségük van, hogy felszaporodhassanak, dolgozhassanak.
A cellulóz lebontása komoly mennyiségű nitrogént igényel, és ezt a nitrogént a lebontók a talajból vonják el. A szántás előtti szárbontás során a lebontók elhasználják ugyan a rendelkezésre álló nitrogént, de azt saját testükbe építik és pusztulásuk után ez is a rendelkezésre álló szerves tápanyagok készletét gazdagítja. Ilyenkor nincs kelő kultúrnövény a területen, nem versengenek a mikrobák a termesztett állománnyal. A vetés előtti cellulózbontáskor, talajoltáskor viszont a talajba került nagy mennyiségű mikroszervezet ugyanazt a tápanyagraktárat használja, mint a növények, verseng azokkal.
A szárbontás gyorsításával nem okozzuk-e azt, hogy a feltárt szerves anyagok még azelőtt kötődnek meg, mielőtt a növény hasznosíthatná azokat?
Nem mindegy, hogy ezt a bontást hogyan végezzük. A növényi szilárdító szöveten kívül nem biztos, hogy érdemes a többi szerves anyag bontása, hagyjuk azokat a későbbi feltárókra. A szármaradványok eltávolításával elegendő, ha ilyenkor csak a szervesanyag készletet növeljük, nem kell ásványosítani a tápanyagokat. A tápanyagokat akkor érdemes ásványi formáig bontani, mikor fel szeretnénk használni, különben a műtrágyákhoz hasonlóan komoly veszteségekkel tudjuk csak felhasználni.
Hogyan tudjuk elérni, hogy a szárbontás folyamatában a feltárt szerves anyagok pontosan akkor váljanak hozzáférhetővé a növények számára, amikor azoknak erre szükségük van?
Az őszi szárbontás talán leghatékonyabb és a már említett céloknak, elvárásoknak legjobban megfelelő eszköze a Cell’Buster. A Malagrow portfoliójának cellulózbontó készítménye ideális időzítéssel és hatékonysággal éri el a szerves tápanyagok rendelkezésre állítását, a szármaradványok lebontását. A Cell’Busterben található két Lactobacillus törzs cellulózbontásra szelektált, különböző életkörülmények között is hatékony működést biztosít. Tág hőmérsékleti tartományban, aerob és anaerob körülmények közt is kiválóan működik. Mivel a Lactobacillusok a cellulózbontás specialistái, nem kezdik ásványosítani a tápelemeket, hogy azok esetlegesen lekötődjenek, kimosódjanak az ősz során, hanem a szerves tápanyagraktárakat, kolloidok mennyiségét növelik, így támogatva a hosszú távon is fenntartható talaj működését.
Mikor érdemes használni a Cell’Bustert?
A Cell’Buster alkalmas a szármaradványok őszi és tavaszi lebontására is, mivel hordozóanyaga egyben a lebontó mikrobák szubsztrátja, tápanyaga. A kiszórást követően a készítményben található mikroorganizmusok gyors szaporodásnak indulnak és hatékonyan végzik munkájukat. A kiadott plusz tápanyag nemcsak a gyors felszaporodást támogatja, hanem a növényekkel való versengést is csökkenti.
Mivel a Cell’Buster szilárd halmazállapotú, logisztikája egyszerűbb, mint a folyékony készítményeké. A por formulációban tárolt mikroorganizmusok kitartó képletei a felhasználáskor aktiválódnak és a hozzáadott hordozóanyag – a Calkonutrium – tápanyagain már a tankban elkezdenek intenzíven szaporodni. Hektáronkénti 1kg instant készítmény kijuttatását javasoljuk a lezúzott szármaradványra permetezni 200l/ha lémennyiséggel, majd leszántani. A tápanyaggal megindított Lactobacillus tömeg gyorsan és a talaj tápanyagtartalmától függetlenül elvégzi dolgát, feltárható szervesanyagot és kolloidot biztosít a talaj számára.
Mire figyeljünk a szárbontáshoz használt készítmény kiválasztásakor?
Kizárólag olyan készítménnyel végezzünk baktériumos tarlókezelést, mely bizonyítottan képes a szármaradványok nehezen bontható részeinek rövid időn belül történő lebontására, valamint rendelkezik az ehhez szükséges engedéllyel! A Malagrow javaslata erre a célra a Cell’Buster szárbontó baktérium készítmény, mely hatóságilag elfogadott baktériumtrágya, AKG-ban is alkalmazható 1 kg/ha dózissal.
