Az ősidőkben amforákból merítették, öntötték a bort, de ekkor már termesztették a különleges formájú tökféléket és volt mintázócső, amivel mintázták és kivették a nedűket. Ma a nagyméretű tartályokból bormintázó csap segítségével történik a bor kivétele.
Mielőtt a klasszikus magyar bormintavevő borászati eszközről beszélünk, tisztáznunk kell, hogy „lopó” szavunk a borászok számára nem a borlopást jelenti. A lopó szó eredetére biztos lenne sok borlopással összefüggő magyarázat is. Ennek a kistermelőknél ma is használatos, praktikus borminta-vevő eszköznek a neve ma is lopó maradt.
A tökfélék több ezeréves eredete és a tökkobakoknak szülőhazája Afrika (Kenya), vagy Ázsia, ahonnan az egész világon elterjedt. A sajátos formájú és hosszú nyakú termés a tökfélék (Cucurbitaceae) családjából származik, amit nálunk lopótöknek neveztek el (Lagenaria siceraria), más neveken butykos tök, nyakas tök, szívótök, sári tök, flaskatök.
A lopótök sajátos vonása a többi tökökhöz képest, hogy a virágai estefelé nyílnak. A levelek és hajtások pézsmaszagúak. Ha a belsejét kivájják, akkor toknak, madárodúnak is használható. Ez az egyetlen olyan tökféle, amit már Amerika felfedezése előtt is termesztettek Európában és számos célra alkalmazták. Középkori adatok arra utalnak, hogy a lopót, ill. az alapanyagául szolgáló növényt jelölő kabak, kobak szavak is valószínűleg kun-besenyő eredetűek. A „feltalálók” az ügyesen kidolgozott, bélrésztől, magoktól megtisztított, pácolt tökhéjat minden bizonnyal már a középkortól borászati célra használták a fahordókból a bor felszívására, lopására. A fahordók szűk felső töltő (akona) nyílásán a tök hosszú szárán keresztül annak gömbölyű részbe szívják a folyadékot: vizet, vagy bort. A bortermelő országok közül a Kárpát-medencében terjedt el a lopótök a XVIII. századtól napjainkig – higiéniai okok miatt – sokféle anyagból és változatban készült hasonmása.
A népművészetben számos műfajban formálták a lopót.
A mai üvegből készült hébér vagy borlopó elődje Magyarországon és a Kárpát-medencében még nem is olyan régen lopótökből készült. A lopó alkalmas eszköz a nagyobb mennyiségű borminta kiemelésére, amiért a németajkúak „hébér”-nek hívják (heben=emelni). A lopótököt úgy készítették elő borszívásra, hogy egy hosszú szárúra nevelt tök érett terméséből a magokat kivájták, drótot tüzesítettek és azzal fúrták ki a szárát. A lopótök borbetegségeket, borhibákat terjesztett, benne a bor maradványától könnyen ecetesedett, ezért szorította ki mára az üvegből, vagy áttetsző műanyagból készült higiénikus mása, melyben a felszívott bor színe, tisztasága jól látható.
Üveglopó
Magyarországon gyorsan elterjedtek az üvegtechnikusok által készített lopók, melyek a tökfélék mintájára készülnek. Külföldről származik és terjedőben van a szúró-lopó (pipetta), mely rövid szárú és kisebb mennyiségű bort lehet kivenni és csak a bor felszínéből. A hosszúszárú üveg vagy átlátszó műanyag lopóval a szakszerű „húzott” átlagminta vételre és nagyobb kitölthető bormennyiségre (0,5-2 liter) van lehetőségünk.
A bor-mintavevő eszközöket használhatjuk a csapolatlan fahordóknál. Lopó hiányában mintázó-csővel is történhet a cső megszívásával, vagy az erre készült higiénikusabb lopócsővel. Az üveglopó jól tisztán tartható, öblíthető és a lopózásban gyakorlott szakember a borkínálást gyorsan és csepegés nélkül bravúrosan végezheti. Az üveglopóban jól ellenőrizhető a bor tisztasága, színe, és ha szénsavas, vagy erjedt a bor, az is. Mint minden törékeny anyag, a lopók szára is könnyen törik. A korsókhoz hasonlóan mondhatnánk: „addig jár a lopó hordóról hordóra, amíg el nem törik”.
A lopó szakszerű használata
A magyar szívólopót általában kisebb (30-300 literes) hordók mintázásánál használjuk. A franciáktól eredő kisfahordós (barrique=barik hordós) érlelésnél a kisebb űrtartalmú szúrólopók, pipetták terjedtek el, de ezek hátránya, hogy csak a borfelületéről tudunk és csak kevés mintát venni. A szívólopó hosszú szárát dugjuk be a hordó tetején lévő „akona” nyílásba attól függően mélyebbre, ha húzott vagy más néven átlagmintát veszünk. Itt kell megjegyezni, hogy számos bírósági eljárást nyertek azzal, hogy hivatalosan az átlagmintavételnél csak „húzott” (azaz rétegekből vett – a szerk.) borminta adhat eredményt, és ha nem mintázó csővel történt a mintavétel, akkor vitathatók az analitikai vizsgálatok eredményei, ami pervesztést eredményezett. Megoldást jelent az átlagminta vételére az egész tartály mennyiségének előzetes felkeverése. De a hordóban lévő bor közepéből kóstolásra, kínálásra, vagy a bor színének, tisztaságának vizsgálatára is vehetünk lopóval mintát.
A lopó felső részén lévő nyílást újunkkal befogjuk a lopó borba süllyesztésénél szánkba véve megszívjuk, amíg a lopó öblös része megtelik borral úgy, hogy közben ne kapjon levegőt. A lopó űrtartalmától függően egy-két liter folyadékot is lehet vele a hordóból kivenni. A szívónyílás befogása után a lopó kihúzható a hordóból anélkül, hogy a bor kicsurogna belőle. Erjedő, szénsavas bornál ez nehezebb, mert a felszabaduló széndioxid miatt a bor visszafolyhat. A felső, rövid vég szabadon hagyásával vagy újra befogásával lehet irányítani, hogy mikor csurogjon ki a bor az alsó szárán ujjunkkal szabályozott vékony sugárban.
A lopózás legnehezebb feladata a lopószár óvatos kihúzása a hordóból és a kifolyó nyílás befogása úgy, hogy a középső ujjunk begyének mozgatásával irányított legyen a borkitöltés. A lopó szárát a mutatóujjunkkal tudjuk helyesen és biztonságosan körbe fogni. Természetesen a lopó szárának a kiömlő nyílásának az újhegyünk méretéhez kell illeszkednie, különben nem zár jól. A lopóból ferde sugárban lassan engedjük a ferdén tartott pohár falára, vagy üvegbe úgy, hogy ne menjen mellé és ne fröccsenjen ki. Szokás a mintázott borral kiöblíteni a lopót és az első kiengedett néhány cseppet különválasztani, vagy közvetlen a lopózó tátott szájba engedve kóstolni.
A különböző minőségű borok egymás utáni mintázásánál a lopót mindig öblíteni szokták és alapos vizes mosás után helyezzük a különböző méretű lopótartóra, vagy szegre, a lopó fülénél fogva. Előfordul, hogy a borral teli lopót másik embernek át kell adni, mivel letenni nem tudjuk, de ez a művelet is könnyen megoldható a nyílások befogásával és a lopó átforgatásával.
A borlopózás szakszerű műveletét érdemes megtanulni és átadni másoknak, sokszor idegenforgalmi, szakmai látványosságként is nagyon érdekes. Jó lenne rendszeressé tenni és meghirdetni a lopózási versenyt.
Lopót tartó borászszobor Budafokon
Ritka az olyan szobor, ahol a borász lopót tart a kezében. Egy ilyen szobor Budafokon található. A Promontorium Borlovagrend szervezésében a tagok 2020. október 28-án, Budafokon a borlopót tartó borász szobornál első alkalommal megemlékezést tartottak a nagy múltú budafoki borászat és borászainak emlékére. A rendezvényen részt vett és beszédet mondott Karsay Ferenc a XXII. kerület polgármestere, aki a borrend tagja. A Magyar Borakadémia elnöke dr. Zilai Zoltán, tiszteletbeli rendtárs méltatta a kezdeményezést. A borász szobornál koszorúzással, gyertyagyújtással és beszédekkel emlékeztek az elhunyt borászokról, borrendi társakról és a nagy múltú budafoki borászatokról. A „halottak napja” előtti közösségi ünnepi megemlékezéshez október 28-át, a két apostol vértanú Szent Simon-Júda (Tádé) napját választották, amikor kezdődött régen a Tokaji-hegyaljai Borvidéken aszúsodott szőlő szürete. Az ünnepi megemlékezés a Promontorium Borlovagrend tagjainak szükséges kötelezettsége és útmutatása a jövő borász szakemberei számára. A rendezvényt az egyedülállóan magyar fúvós hangszer, a tárogató hangjára a magyar nemzet himnuszának éneklése és a borrend nagymesterének Szűcs Zoltán köszöntője után elsőként a kerület polgármestere üdvözölte a jelenlévőket. Hozzászólásában gratulált a XXII. kerület érdekében kifejtett hagyományteremtő kezdeményezéshez. Egyébként Karsay Ferenc a korábbi polgármesterekhez hasonlóan támogatója a budafoki borászati rendezvényeknek és a hagyományoknak. Budafok 1987 óta viseli az OIV által adományozott „Szőlő és Bor Nemzetközi Városa” címet és ennek is eleget téve a borrend tagjai aktívan részt vesznek a főváros bornegyedének, borvárosának, Budafok rendezvényein és a borszakma kulturális hagyományainak megőrzésében. Az országban egyedülálló ez a Budafokon jelképpé vált szobor, ami korábban „pincemunkás” néven volt ismert, de Janzer Frigyes szobrászművész engedélyével mostantól „Lopót tartó borász”, vagy egyszerűen „Borász” szobor a neve és egyben emlékhely is.
A szobor a Kossuth Lajos utca és Mária Terézia út déli találkozásánál, a Tóth József utcai buszmegálló közelében áll. Itt van a borszakma első, legjelentősebb, legrégebbi szakiskolája, borárverési csarnoka és a budafoki pincék, pezsgőgyárak, földalatti labirintusa és Borvárosa. Az ünnepségen Sárkány Péter aranydiplomás borász az 1901-ben alapított első Kárpát-medencei (budafoki) borászképző iskoláról beszélt. A budafoki borpincéknek jelentős szerepe volt a Kárpát-medence borainak értékesítésében a szakemberképzésben és a Tokaji, a Bikavér, a pezsgők árverésein és a borvidékek hírnevének növelésében.
Felhívás borlopózási versenyre
A borlopózási verseny lebonyolítása és szabályzata
A Kárpát-medencében egyedülálló borlopó (Hungarikum) használatát oktatják borászoknak, ezért a ma is használatos borászati eszköz helyes szakszerű használatának ismertetésére megrendezzük a borlopózás első hazai versenyét Budafokon a Promontorium Borlovagrend szervezésében.
A versenyt a Covid vírus helyzettől, időjárás és részvételi körülményektől függően esetlegesen a budafoki borász szobornál, vagy borrendünknél a régi tanpincében, az előtérben a szoborkiállításnál rendeznénk meg.
A lopózási versenyre pályázó jelöltek (maximum 10 fő), akik lehetnek borászok és nem borászok, kapnak egy-egy keresztnévre szóló, törhetetlen műanyag lopót.
Lopóval egy kis hordóból „vörösbort” utánzó, élelmiszerfestékkel színezett ivóvízzel dolgoznak. A lopót ajándékként hazavihetik, az első helyezettet jutalomban részesítjük.
Versenyszabályzat
A versenyzők egyenként vizsgáznak, előtte a 3-4 tagú bizottság előtt röviden bemutatkoznak;
- Kezükben a lopó helyes tartásával elmondják a bemutatásra kerülő mintavétel műveletét.
- A lopót az akona nyíláson bedugva megszívják, kiemelik, megnézik a színét, tisztaságát.
- A lopóból töltenek pohárba, üvegbe és pohár hiányában kóstolási mennyiséget a szájukba.
- Bemutatják és elmondják a lopó átadás műveletét, majd a lopót visszaürítik.
- Végül a bizottság elmondja az észrevételeit és értékel, behívja a következő versenyzőt.
- A verseny végén a versenyzőkkel ismertetik az eredményt, bemutatva a szakszerű lopózást és átadva a versenyre kiállított diplomákat, oklevelet.
A verseny megrendezése és előkészítése, lebonyolítása, média, újságírók, vendégek fogadása, regisztrációs és egyéb feladatok kiosztása a Nagymester és a szervezésben résztvevők feladata.
A sikeres lopózási verseny a borrendünk hírnevét növelő hagyományőrző esemény, amit évről évre megrendezhetünk, akár a Budafoki Pezsgő és Borfesztiválok alkalmával.
További információ a versenyről: 06-30/213-0413, p.sarkany69@gmail.com
