Rövid beszélgetés Dr. Nagy István parlamenti államtitkárral és Patay Vilmossal, a Hangya Szövetkezetek Együttműködésének elnökével.
Néhány éve egy lelkes kis csapat, a Magyar Mező- és Erdőgazdasági Érdekképviseleti Szövetség (MAÉT) a Földművelésügyi Minisztérium támogató közreműködése révén koszorúzással egybekötött tisztelgő ünnepséget rendez az FM falán lévő emléktáblánál.
Ma sem volt másként; április 25-én a helyszínen beszédet mondott Dr. Nagy István parlamenti államtitkár és Patay Vilmos, a Hangya Szövetkezetek Együttműködésének elnöke.
*
A Kárpát-medencei jobbágyfelszabadítás az 1948-as forradalom talán legjelentősebb vívmánya volt, amely a megtorlást követően és a földhöz való ősi jogként fennmaradt. Az elhangzott méltatások visszaidézték agrártörténelmünk e meghatározó eseményének vívmányait.
Az 1848. március 15-i forradalom során elfogadott 12 pont, a ’Mit kívánt a magyar nemzet?” c. kiáltvány a Pozsony-i országgyűlésen I-XXXI törvénycikkekben” azaz összesen 31 törvénycikkben realizálódott. Mindez a Kárpát-medence 12 milliós lakosságának 80%-a számára a feudális kötöttségektől történő végleges megszabadulást, és ezzel óriási változást eredményezett.
*
A felszabaduló telkes jobbágyok úrbéres földjüket kapták szabad tulajdonul, továbbá a házuk telkét, valamint egyéb közös földeket. A jobbágyfelszabadításkor a kb. 7-8000 ezer telkesjobbágy-család jutott ingyenesen földtulajdonhoz, és ezekből alakultak ki a kis-, és középparaszti gazdaságok. Lélekszámra ez összesen 4-4,5 millió főt érintett. A gazdák most már szabadon rendelkezhettek a földjeikkel, munkaerejükkel, igásállataikkal.
A szintén felszabadított zsellérek (úrbéres föld nélküliek) megkapták a kb. 1 holdas beltelküket, továbbá szőlő-, irtványföld tulajdonhoz juthattak, és földterületet kaphattak a közös legelő és erdő szétosztásakor is. Ez 8-900 ezer családot, kb. 5 millió főt érintett. Röghöz kötött robotosokból szabad munkaerővé váltak. A jobbágyoknak az úrbéres földek után nem kellett a földesuraknak semmit fizetni, a kártérítést az állam vállalta.
Az országgyűlés eltörölte a feudális szolgáltatásokat: a robotot, a földesúri adókat, a terményjáradékot, a pénzjáradékot, valamint a dézsmát.
Ezen kívül, mivel a jobbágyokból most már állampolgárok lettek, részesültek a polgári jogokban, kimondatott a közteherviselés, választójogot kaptak, stb.
A jobbágyfelszabadítás következményeként, a gazdasági önállóság, a nagyfokú szellemi és jogi szabadság megvalósulásával, az egész Kárpát-medencében, létrejöttek az önálló árutermelő paraszti gazdaságok tömegei. Mindezek elősegítették, illetve generálták a XIX. század-végi/ XX. század eleji igen jelentős gazdasági fejlődést, különösen az ipar, a közlekedés területén, valamint a szellemi élet, a kultúra fellendülését.
*
Az ünnepi beszédeket az emléktábla megkoszorúzása és az elődöknek kijáró főhajtás követte.
*
Az esemény után megkerestük Dr. Nagy István urat az FM parlamenti államtitkárát.
Államtitkár úr! Mit üzem ez a megemlékezés az agrárium mai szereplőinek?
A 168 évvel ezelőtti események a társadalomra, a gazdaságra és értelemszerűen ezen belül a mezőgazdaságra jelentős kihatással voltak. A jobbágyfelszabadítással óriási fejlődés indult el a mezőgazdaságban, amely a tulajdonosi szemléletnek volt köszönhető. Hosszú évtizedek után a kormány hasonló lépésre szánta el magát a „Földet a gazdáknak” program meghirdetésével, vagyis az eddigi bérlőkből tulajdonosokká válhatnak a gazdák. Azt valljuk, hogy felelős gazdálkodás csak a tulajdonnal rendelkező gazdáktól várható el.
Sokszor magas kormányzati körökből is azt hallani, hogy ez a program valójában a költségvetési bevételt növelő tényező. Ez volt az elsődleges cél?
Szó sincs róla. A bevétel elhanyagolható tényező a tulajdonszerzéshez képest. A gazdák tulajdonszerzése, és annak hatása pénzben ki sem fejezhető. Ez a lépés egy olyan fejlődést indít el, amelynek alapja a magántulajdon. Ez ad lehetőséget a gazdáknak az életben maradásra, a szerveződésre, az összefogásra.
Ez a lépés nem fogja a birtokméretek közötti ellentétet tovább generálni?
Nem lehet szembe fordítani a gazdát a gazdával. Mindenkire ott van szükség, ahol van, olyan birtokmérettel, amilyet sikerül kialakítania. A Kormányzat felelőssége, hogy valamennyi birtokméret életben maradását és fejlődését segítse, olyan törvényeket alkosson, olyan támogatási rendszert dolgozzon ki, amely segíti a különböző méretű birtokokon gazdálkodók munkáját. A nagyoknak mindig felelőssége van a kisebbekkel szemben, úgy is, mint integrátoroknak. A legkisebbeknél az önfenntartás a cél. Ha a program megvalósul, akkor nem lesz elvándorlás, nem lesz sorban állás a segélyekért, és a termelt felesleggel akár még piacozhat is.
Amire viszont nagyon számítunk, a középméretű néhány száz hektáros birtokok megerősödése, amelyek akár három generációt is egyben tudnak tartani úgy, hogy mindenki talál benne munkát és feladatot. Ezektől a gazdaságoktól várjuk a piacképes minőségi terményeket, termékeket. Az erős, a birtokmaximumot elérő vagy közelítő gazdaságtól a versenyképes exporttermékeket, az innovációt, a jelentős műszaki fejlesztést és fejlődést várjuk. Így épül egymásra ez a három birtokméret megtalálva a helyét az agráriumban. Ebből lehet életképes mezőgazdaság.
Államtitkár úr! Legyen ez a végszó!
Legyen, de az első kérdéséhez visszatérve, a jobbágyfelszabadítás a tulajdonhoz juttatást eredményezte. Ezt az üzenetet tettük magunkévá a Földet a gazdáknak programmal.
*
Patay úr a beszédét azzal zárta, hogy végre fel kellene ismerni az összefogás szükségességét. Mi a megoldás?
A megoldás az, amit a tőlünk nyugatra fekvő országok gazdái már felismertek, vagyis a megfelelő jogi keretekben való összefogás, amely egyben a piacra jutást is segíti. Ahhoz, hogy ez a kicsi ország exportképes és versenyképes legyen, csak is jó minőségű tömegáruval van esélyünk piacokat szerezni.
Amelyeket elveszítettünk?
Azokat is, másokat is. A világ nagyot változott. Az olcsó, igénytelen áruval ma már nem lehet kereskedni, minőségi termelés kell, és összefogás.
Eltelt a rendszerváltozás után huszonöt év, és ez az összefogás valahogy mégsem megy nekünk. Mi ennek az oka? Fölülről kellene tenni valamit, vagy alulról várjuk a kezdeményezést?
Azt mondják, hogy ami nincs, az nem hiányzik…
Ezt hogy értsük?
Úgy, hogy akik nem tapasztalták meg azokat a szerveződéseket, mint amelyek a háború előtt voltak, vagy a múlt rendszerben a felvásároló szervezetek piac és termelés orientáló tevékenységét, azok valójában nem is tudják, hogy hova forduljanak, és a modellt sem látják maguk előtt. A lényeg, hogy a termelés szervezését felülről kell kezdeményezni, mint ahogy ez a múltban is volt. Egy olyan a rendszert kell felépíteni, amely kiszolgálja a gazdákat.
Mit tud tenni ennek érdekében a Hangya Szövetkezetek Együttműködése?
Azt, amit eddig is tett, csak még hangsúlyozottabban; felhívni a döntéshozók figyelmét abbéli felelősségükre, hogy cselekedni csak ők tudnak.
A háború előtt a Hangya egy jelentős szövetkezeti felvásárló és értékesítő szervezet volt. Most mit tudhatunk róla?
A tagszervezetek TÉSZ-ek, BÉSZ-ek, termelői csoportok révén jelentős 300-400 milliárdos forgalmat bonyolít le. Sajnos – és ez ma a probléma gyökere – mindezt egyedül, és nem összefogva teszik. Nem sikerült még kialakítanunk azt az összefogást, amely ezeket a szerveződéseket egységbe tudná tömöríteni. Ehhez is a kormányzati szándék és támogatás kell.
Mire számítanak?
A felismerésre és a jó szándékra. Bennünk megvan az akarat, hogy ez a magasabb szintű összefogás valóra váljék.
(Dr. Bódis László – Agrofórum Online)
(A jobbágyfelszabadítás hatására vonatkozó anyagrészt Dr. Tunyogi András a MAÉT főtitkára bocsátotta rendelkezésemre.)
