A pálmaolaj-termelés az előállítás sokoldalúságának és rugalmasságának köszönhetően az elmúlt öt évtizedben jelentősen megemelkedett a világon.
A pálmaolaj nehezen romlik meg, az olvadáspontja magas, azaz kulcsfontosságú előnyei vannak más növényi olajokkal szemben, ráadásul olcsóbb is. Ez biztosította, hogy ma már számos általánosan használt termékben jelen van, beleértve a rúzsokat, a sampont, a kenyeret, a csokoládét és a biodízel üzemanyagot. Az éves globális termelés 1995 és 2015 között megnégyszereződött, és várhatóan 2050-re ismét megnégyszereződik.
A pálmaolaj-előállítás növekedésének pusztító következményei voltak a környezetre nézve, mivel trópusi esőerdőkben termesztik. Ez tömeges és ellenőrizetlen erdőirtáshoz vezetett, amely számos veszélyeztetett faj élőhelyét tönkretette, de az állatvilágot is fenyegeti. Például az orangután, a szumátrai tigris és a szumátrai orrszarvú helyzetének romlása is a pálmaolaj előállítás növekedésével hozható összefüggésbe. A folyamat hatással volt a szegényebb országok vidéki régióira is, ahol nagyobb jövedelmekhez vezetett, de kiterjedt körben munkaügyi és emberi jogi visszaéléseket is eredményezett.
Tekintettel arra, hogy mennyire elterjedt a pálmaolaj, érdemes megnézni, hogy mely országok gyártják a legtöbbet. Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának (USDA) adatai azt mutatják, hogy a pálmaolaj-termelés csaknem 85 százaléka csupán két országban, Indonéziához és Malajziához köthető. 2019-ben Indonézia 42,5 millió tonnát, vagyis a globális kínálat 58 százalékát, Malajziában 19 millió tonnát, vagyis 26 százalékot termeltek. A statista által készített grafikonból az is kiderül, hogy a világpiacot uraló két óriás után Thaiföld következik a sorban a maga 2,8 millió tonnás előállításával, amely 4 százalékos részesedést jelent a globális piacon. Kolumbia 1,53 millió tonnával és 2 százalékos piacrésszel negyedik a rangsorban. Utána Nigéria következik 1,02 millió tonnával, majd Guatemala 850 ezer tonnával. Az első nyolcba Honduras és Pápua Új-Guinea fért még be 580 ezer és 550 ezer tonnával. Az utóbbi négy ország mindegyike hozzávetőlegesen 1-1 százalékkal részesül a globális előállításból.