Gazdag életútját a következő lapszámunkban fogjuk méltatni. Most csak a szomorú híradás kötelezettsége íratja velünk e sorokat. Úgy érezzük, hogy még mindig közöttünk van, szokásos vidámságával és finom humorával, a mindenki által tisztelt és szeretett Demes Gyuri, Gyuri bácsi, Gyurka bátyánk – ki hogy szólította. Még egy éve sincs, hogy köszöntöttünk a születésnapodon.

-Szeretnénk ilyen egészségben megélni mi is a nyolcvanadikat – mondogattuk. Meg azt is, hogy amilyen fürge, meg virgonc, még százéves korában is lepipál minket. És most tessék. Itt hagytál bennünket.

Ne is haragudj, de még nem tudunk igazából elbúcsúzni Tőled. Közöttünk vagy, és maradsz is. Minden pillanatban azt várjuk, hogy belépj az ajtón mosolyogva, kezet rázzunk, és kezdődjék a munka, ami az életed volt. Hiányzol Gyuri!

Nem akarjuk sem elhinni, sem megérteni, hogy nem vagy velünk. Vagy mégis. Abból a távoli országból őrző, vigyázó tekinteted kíséri munkánkat. Talán még azt is a lelkünkre kötöd: Aztán szégyent ne hozzatok rám!

Az Agrofórum munkatársai

(Kiemelt kép: Nagy Zoltán)