Kemény, őszinte szavak hangzottak el az Erste Őszi Agrár Találkozón, ahol mezőgazdasági vállalkozók beszéltek arról, hogy kemény esztendőre számítanak 2024-ben.
Szakmai előadásokkal és vacsorával egybekötött Őszi Agrár Találkozót tartott az Erste Bank Siófokon, majd Hajdúszoboszlón, november 22-én, illetve november 23-án. Az Agrofórum Online az utóbbi rendezvényen vett részt, mintegy 100 kelet-magyarországi mezőgazdasági vállalkozó – a pénzintézet ügyfelei – társaságában.
A vendégeket Fórián Zoltán, az Erste Agrár Kompetencia Központ vezetője köszöntötte, aki (szándékoltan kissé provokatívan) Padlógázzal a falnak címmel tartotta meg felvezető előadását.
Véleménye szerint az egymást erősítő hatások (magas inputanyagárak, alacsony felvásárlási árak, ukrajnai háborús helyzet stb.) egyértelműen új vonalra terelik a magyar mezőgazdaságot. Fórián Zoltán szerint érthetetlen, hogy az őszi vetésszerkezetben továbbra is komoly területeket foglalnak el azok a növények, amelyekkel már tavaly és tavalyelőtt is gond volt.
„Vajon hogyan kalkuláltak a gazdák? Mennyi esély van arra, hogy nyereséggel fogjuk lehozni a növényeket 2024-ben?” – tette fel a kérdést a banki szakember.
Őt a termelők kétféle témával szokták megtalálni a jövővel kapcsolatban: mit vessenek, illetve mennyi lesz a felvásárlási ár. Fórián Zoltánnak pedig nincsenek jó hírei ezzel kapcsolatban, a 2024-re szóló előrejelzések üzenete egyértelmű: például a búza és a szója esetében biztosan nem lesz olyan kiemelkedő áremelkedés,
ami legalább az önköltségek felé vinné az árakat.
„Nincs már normál év, nem lehet úgy gondolkodni, ahogy eddig tettük – emelte ki az Erste Agrár Kompetencia Központ vezetője. – Belemerevedtünk néhány növényi kultúrába, a többivel kapcsolatos tudás, piaci csatorna pedig eltűnt. Hogyan lehet így átalakítani a vetésszerkezetet? Mindent újra kell tanulni, miközben az alapnövényeket sem szabad természetesen elfelejteni, ám az arányokon módosítani kell.”
Fórián Zoltán szerint elsődleges feladatnak kell lennie a termelők számára, hogy vizsgálják meg, hol keletkezik a jövedelmük: valójában ott, amikor jó minőségben raktároznak, van megfelelő disztribúciós kapacitásuk, és jó időpontban, a piacot ismerve adják el a terményt. Ezt kell megtanulni, mert ma ez az egyik leggyengébb pontja a magyar mezőgazdaságnak.
A házigazda után Feldman Zsolt mezőgazdaságért felelős államtitkár tartott előadást, és elsőként ő is azt emelte ki, hogy most sok gazdaságnál a támogatási konstrukciókhoz való hozzáférés jelenti a jövedelem szinte egyetlen forrását.
Egy példa: Magyarországon 62 ezer gazdálkodó mintegy 4 millió hektárral adott be AÖP támogatási igényt – a teljes 5 millió hektárból. A jelenlegi környezet egyértelműen arra készteti tehát a termelőket, hogy utánanyúljanak minden elérhető forintnak.
„Nem látszik, hogy mitől lenne jobb 2024, mint az idei esztendő volt” – emelte ki Feldman Zsolt is. Ami a jövő évi támogatásokat illeti, az öntözéses pályázatot tavasszal újra akarják nyitni, bár szigorúbbak lettek az uniós feltételek, valamint nyárra elkészülnek a generációváltásos, gazdaságátadás csomaggal, illetve lesz újraszabott fiatal gazda támogatás is.
A hozzászólók között (akiket ezúttal nem nevesítenénk, mert véleményüket a megjelentek többsége is osztotta) akadt olyan, aki szerint nem kell tartanunk a külföldről behozott terményektől, mert 50 ezer forintos tonnánkénti kukoricaár, vagy 60-70 ezer forintos búzaár mellett senki sem fog szállítani Magyarországra.
Az utóbbi időkben fontos piacokat vesztettünk el, az ukránok például „lenyúlták” az olasz piacot, ami korábban 1,5 millió tonna magyar búzát vett fel. Általános meglátás volt, hogy ezzel a birtokrendszerrel nem tudunk versenyezni az ukránokkal.
Mi lehet a megoldás? Egész Európa szövetkezeti rendszerben dolgozik, nekünk viszont szerencsétlen emlékeink vannak a tsz-ekről, ám ezt már el kellene felejtenünk, összefogásra a hatékony gazdálkodáshoz mindenképpen szükség volna, mert így nem tudunk versenyezni.
Nagyjából 6,2 millió tonna búzával rendelkezünk most, ám ennek 70 százaléka nem jó minőségű, sütőipari szempontból nem kezelhető. A tavalyi A minőséggel szemben az ideiek B1, B2 és C minőségűek, a Dunántúlon szinte őrlésre alkalmas búzát sem lehet találni.
Gondot jelent, hogy Magyarországon a földek 70 százalékát bérleti jogviszonyban hasznosítjuk. Ezáltal a jövedelem a földtulajdonoshoz megy ki, mindenekelőtt neki kell megkapnia a jussát, pedig az uniós támogatási rendszer is a termelők jövedelemstabilizálására van kitalálva.
Panaszkodtak az állattartók is, az egyik nagygazdaság például literenként 30 forint veszteséget kénytelen elkönyvelni a tejértékesítési áron, márpedig ez napi 60 ezer liternél milliós napi veszteséget jelent. Hogyan lehet ezt kezelni? Lényegében sehogy, az előző évi eredményből próbálják fenntartani az ágazatot.
Egy másik, növénytermesztéssel is foglalkozó állattenyésztőnek pedig az is problémát jelentett, hogy az elmúlt két évben nem termett annyi kukorica, amennyi a jószágaiknak kellett. 2021-ben már silót, nedves roppantott, illetve száraz kukoricát kellett vásárolniuk, korábban példátlan módon, ez pedig „helyretette” a jövedelmet.
Ami a tejpiac változásait illeti, 2021-ben volt egy szerényen emelkedő tejár, majd 2022 második félévében soha nem látott tejáremelkedés indult meg. De nőttek az inputanyagok árai is, és ha nem lett volna ukrán kukorica, akkor sokan nem tudtak volna mit etetni az állataikkal, mert a hazai termény jelentős része aflatoxinos volt.
2023-ban aztán óriási visszarendeződés történt a tejárak tekintetében, miközben a költségek magasan maradtak. Felmerült a kérdés is, hogy mit vessenek. Szükségből lettek innovatívak, takarmánycirkot, szudáni füvet, tritikálét, vagyis sokféle takarmánynövényt választottak, silókukoricából például a korán lekerülő fajtát, hogy biztonsággal megteremjen.
Egyöntetű vélemény volt a találkozón megjelentek körében, hogy nem várnak jobbat 2024-ben sem, és az is bizonyos, hogy nem lehet úgy gazdálkodni, ahogyan korábban megszokták, ha jövedelmezően akarják folytatni a tevékenységüket.
(Fotó: David Jenne/Pixabay)
