Színlelt szerződésről akkor beszélünk, amikor a szerződést megkötő felek tényleges akarata a szerződésben megjelölttől eltérő típusú (vagy tartalmú) szerződés megkötésére irányult.
Színlelt szerződésről akkor beszélünk, amikor a szerződést megkötő felek tényleges akarata a szerződésben megjelölttől eltérő típusú (vagy tartalmú) szerződés megkötésére irányult. Például egy ingatlan adásvétele esetén a szerződő felek a tényleges vételárnál alacsonyabb összeget írnak a szerződésbe annak érdekében, hogy az alacsonyabb vételár alapján kevesebb vagyonátruházási illetéket kelljen fizetnie a vevőnek.
A szerződésben meghatározott alacsonyabb vételáron felül ilyenkor természetesen kifizeti a vevő („zsebbe”) a tényleges vételár fennmaradó részét is. Nyilvánvaló, hogy az a szerződés (illetve szerződéses tartalom), amelyben a felek ténylegesen megállapodtak (a példa szerinti esetben a magasabb vételáron történt adásvétel), érvényesen létrejön a felek között. Ezt a szerződést (esetünkben a magasabb, tényleges vételárra vonatkozó szerződést) leplezett szerződésnek nevezzük.
Mit leplez a színlelt szerződés?
Sok esetben nincs jelentősége, hogy egy szerződést a felek milyen elnevezéssel vagy milyen tartalommal kötnek meg, és ehhez képest mi az igazi szerződéses akaratuk. Például, ha a felek kötnek egy írásbeli szerződést, amelyet megbízási szerződésnek neveznek, de a jogi értelmezés szerint a szerződésük valójában vállalkozási szerződésnek minősül; ilyenkor a hibás elnevezésnek általában nincs semmilyen következménye. Ugyanakkor a fenti példában a felek kizárólag azért foglaltak írásba alacsonyabb vételárat, mert az egyikük (a vevő) el szerette volna kerülni azt, hogy a jogszabály szerinti illetéket fizesse és ilyen módon igyekezett kibújni (legalábbis részben) az illetékfizetési kötelezettség alól. Ebben az esetben természetesen van jelentősége a színlelt és a leplezett szerződés közötti különbségnek: ha az adóhatóság azt állapítja meg, hogy a szerződésbe foglalt vételár színlelt (azaz pl. lényegesen alacsonyabb, mint a piaci ár, ezért feltételezhető, hogy a felek szóban ennél magasabb vételárat kötöttek ki, és esetleg a tényleges pénzmozgás is bizonyítható), akkor megállapítja, hogy a vevőnek a tényleges (azaz a leplezett) vételár alapján kell megfizetnie a magasabb összegű illetéket. A gyakorlatban az okozza a nehézséget ilyenkor az adóhatóság számára, hogy a dolog természeténél fogva csak a színlelt szerződés található meg (mivel a felek csak azt foglalták írásba).
Színlelt szerződés a munka világában
Ugyancsak színlelt a szerződés, ha a munkáltató a munkavállalójával nem munkaszerződést köt, hanem arra kéri a munkavállalóját, hogy váltsa ki az egyéni vállalkozói igazolványt és havonta állítson ki egy számlát a munkáltatónak. A felek ilyenkor „papíron” nem munkaszerződést kötnek egymással, hanem vállalkozási (vagy megbízási) szerződést. Ugyanakkor a felek a valóságban úgy „viselkedne” egymással, mintha munkáltató és munkavállaló lennének, azaz a „vállalkozó” (valójában munkavállaló) naponta bejár dolgozni 8 órát ugyanarra a munkahelyre, havonta fix fizetést („vállalkozói díjat”) kap, évente szabadságot vehet igénybe stb. Ebben az esetben a felek között megkötött vállalkozási szerződés színlelt szerződés lesz. Ugyanakkor mivel a felek valódi szerződéses akarata arra irányult, hogy egymással munkaviszonyt létesítsenek (azaz munkaszerződést kössenek), ezért ebben az esetben a munkaszerződés lesz az ún. leplezett szerződés.
A színlelt szerződés adójogi következményei
Mind a magyar polgári jog szerint, mind a magyar munkajogi szabályok szerint a színlelt szerződés semmis. Ha viszont a színlelt szerződés más szerződést leplez, akkor a felek jogait és kötelezettségeit (beleértve pl. az adó- és járulékfizetési kötelezettségeket) a leplezett szerződés alapján kell megítélni. Ehhez hasonlóan a magyar adójogszabályok is akként rendelkeznek, hogy a szerződéseket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Ennek alapján joga van az adóhatóságnak arra, hogy ha például az írásba foglalt szerződés (azaz a színlelt szerződés) és a tényleges szerződési tartalom (azaz a leplezett szerződés) egymástól eltér, akkor a jognyilatkozatokat a leplezett ügylet szerint minősítse. Más szóval: azt állapítsa meg, hogy a felek között valójában nem is vállalkozási szerződés jött létre, hanem munkaszerződés.
Az adóhatóság által kiadott állásfoglalások is kiemelik, hogy a színlelt szerződéseket a munkáltatók leggyakrabban egyéni vállalkozókkal kötik meg, de az is gyakori, hogy egy másik társaság tagjával (pl. egy betéti társaság /bt./ beltagjával) kötnek ilyen szerződést, ahol a beltag lesz a ténylegesen foglalkoztatott munkavállaló, anélkül, hogy őt munkavállalóként bejelentené a foglalkoztató. Vannak olyan adójogszabályok is, ahol a fentieknél még szigorúbb rendelkezések érvényesülnek. Ha például a foglalkoztató – a KATA hatálya alá tartozó – kisadózó vállalkozással köt szerződést, amely szerződés (tartalma szerint) a kisadózó és a foglalkoztató közötti munkaviszonyt leplez, akkor az adózási és egyéb jogkövetkezményeket a munkaviszonyra irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani. Az adóhatóság bizonyos esetekben az ellenőrzése során – az ellenkező bizonyításáig – vélelmezi, hogy a kisadózó és a foglalkoztató között munkaviszony jött létre. Ilyenkor a foglalkoztatónak kell bizonyítania az ellenkezőjét. Ennek a foglalkoztató úgy tud eleget tenni, ha például bizonyítja, hogy a kisadózó a naptári évi bevételének legalább 50 %-át nem tőle szerezte, vagy a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem a foglalkoztató bocsátotta a kisadózó rendelkezésére, illetve a tevékenység végzésének rendjét nem a foglalkoztató, hanem a kisadózó határozza meg.
Ha az adóhatóság a fentiek szerint „átminősíti” az ügyletet, és az írásba foglalt vállalkozási szerződésről azt állapítja meg, hogy színlelt és ezért helyette a leplezett szerződés, azaz a munkaszerződés alapján kell megítélni a felek kötelezettségeit, akkor a foglalkoztatónak (már mint munkáltatónak) hátrányos adójogi következményekkel kell számolni. Mindazon összeg után, amit a foglalkoztató a „vállalkozójának” (valójában a munkavállalójának) kifizetett, járulékot kellett volna fizetni. Mivel ezt nyilvánvalóan nem tette meg, az adóhatóság adóhiányt, adóbírságot, mulasztási bírságot és késedelmi pótlékot állapít meg a foglalkoztató terhére. Ezen túlmenően a foglalkoztató a „vállalkozójától” (valójában a munkavállalójától) kapott számlák alapján az általános forgalmi adó (áfa) összegére levonási (visszaigénylési) jogot nem alapíthatott volna, azaz az áfa tekintetében is adóhiány keletkezik, amelyre szintén adóbírságot, mulasztási bírságot és késedelmi pótlékot állapít meg a foglalkoztató terhére az adóhatóság.
A foglalkoztatásra irányuló jogviszonyok vizsgálatára és fentiek szerinti minősítésére (illetve átminősítésére) az adóhatóság mellett a munkaügyi hatóság is jogosult. Ha a munkaügyi hatóság az ellenőrzése során ilyen szabálytalanságot tapasztal, akkor munkaügyi bírságot szabhat ki a foglalkoztatóra, amelynek összege harmincezer forinttól tízmillió forintig terjedhet. A munkaügyi bírság mértéke ennek a kétszerese is lehet, ha három éven belül a munkaügyi hatóság ismételten bírságot szab ki a korábbival azonos jogsértés miatt.
A színlelt szerződések átminősítésének szempontjai
A színlelt szerződések átminősítésével kapcsolatban mind az adóhatóság, mind a munkaügyi hatóság elsősorban azokat a szempontokat vizsgálja, hogy a foglalkoztatásra irányuló színlelt jogviszony (például vállalkozási szerződés) bizonyos jegyei nem utalnak-e arra, hogy a felek valódi akarata ténylegesen munkaszerződés megkötésére irányult. A munkaviszonyra utaló jegyek különösen a következők lehetnek: (i) a munkavállaló általában nem egy konkrét feladat ellátására, illetve munkavégzéssel elérhető eredmény teljesítésére szerződik, hanem egy adott munkakör folyamatos ellátására, (ii) a munkavállalót rendelkezésre állási kötelezettség terheli, azaz köteles az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni, még akkor is, ha konkrét munkavégzési kötelezettség nincs; a vállalkozási szerződésnél nem önmagában a jelenlét, hanem valamilyen eredmény elérése a fő kötelezettség, (iii) a munkavállaló a feladatot személyesen köteles ellátni, nem állíthat maga helyett helyettest, míg például a vállalkozási szerződés esetében a teljesítésben alvállalkozó is közreműködhet, (iv) a munkavállaló a munkáltatóval alá-fölérendeltségi viszonyban van, míg a vállalkozási (megbízási) szerződés esetében ez nem jellemző, (v) a munkavállaló fölött a munkáltató széleskörű utasítási joggal rendelkezik, míg a vállalkozási szerződésnél az utasítási jog az előállítandó termékre vagy a szolgáltatásra, és nem a munkavégzés részleteire vonatkozik, (vi) munkaszerződés esetén a munkarendet és a munkaidő beosztását a munkáltató határozza meg, míg a vállalkozási szerződésnél a munkaidő nincs beosztva, hanem a feladat elvégzéséhez szükséges időt a vállalkozó osztja be saját maga számára, (vii) míg a munkaszerződés esetén a munkavégzés helye általában állandó, addig a vállalkozási szerződés esetén a vállalkozó a feladat teljesítésének helyét maga választhatja meg (nem köteles naponta bejárni a megrendelőhöz), (viii) munkaviszony esetén a munkáltató rendszeres munkabért fizet, vállalkozási vagy megbízási szerződésnél a megállapodásban meghatározott eredmény létrehozása után jár csak a díj (ami általában egyszeri), (ix) a munkaviszonyban a munkavégzéshez szükséges eszközöket a munkáltató biztosítja, azonban a vállalkozási szerződés esetében a vállalkozó rendszerint saját eszközeit használja.
Fontos azt is szem előtt tartani, hogy az ellenőrzés során a hatóságok személyesen meghallgathatják a feleket (illetve a felek nevében eljáró személyeket és alkalmazottakat) és a szóbeli nyilatkozatokat jegyzőkönyvbe foglalják. Általánosan érvényesülő gyakorlat, hogy ha egyszer a jegyzőkönyvbe valami bekerül, akkor azt a hatóságok a tényállás részeként fogják kezelni és később azt nagyon nehéz (olykor lehetetlen) korrigálni. Ha tehát az ellenőrzés alá vont vállalkozás egyik alkalmazottja – akárcsak tájékozatlansága miatt – valamilyen pontatlan nyilatkozatot tesz, akkor a hatóság később erre alapítva akár a fenti hátrányos következmények valamelyikét alkalmazhatja.
Vizsgálva a színlelt szerződésekkel kapcsolatos jogszabályi környezetet és az azokkal kapcsolatos hátrányos jogkövetkezményeket, látható, hogy a fenti kockázatok természetesen teljes mértékben elkerülhetőek, ha egy foglalkoztató valamennyi alkalmazottjával munkaszerződést köt, és csak azon szolgáltatókkal (vállalkozókkal) köt vállalkozási vagy megbízási szerződést, amelyek tőle valóban függetlenül működnek, és amelyekkel valóban nincs rendszeres „munkáltató-munkavállaló” (felettes-beosztott) jellegű kapcsolatban.
Dr. Csákay Zoltán mestertanár
Szent István Egyetem, Gödöllő
Dr. Szőke Orsolya Kinga ügyvéd
Budapest
