Hogy ez jó vagy sem, költői kérdés, hiszen mind tudjuk, milyen káros az élelmiszerpazarlás, és azt is, hogy mindez sokáig – reformok nélkül – nem mehet tovább.
Ahhoz ugyanis, hogy csökkenteni lehessen a bolygónkat érő káros hatásokat, mindenképp át kell alakítani a tengeri élővilágból származó élelmiszerekre épülő rendszereket, amelyek egyre komolyabb klímahatásokkal néznek farkasszemet.
Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetének (FAO) új jelentése szerint 2022-ben világszerte több tenyésztett halat fogtak ki, mint vadon élő halat, ami a történelem során első ízben fordult elő.
A közelmúltban a FAO nyilvánosságra hozta az éves jelentését az akvakultúra – amely a tenger gyümölcsei és a vízi növények tenyésztésére egyaránt vonatkozik – és a halászat helyzetéről a világ minden tájáról. A világszervezet megállapította, hogy mind az akvakultúra, mind a halászat globális termelése 2022-ben új csúcsot – 223,3 millió tonna állatot és növényt – ért el.
Ebből 185,4 millió tonna volt vízi állat, 37,8 millió tonna pedig alga. Az akvakultúrából származó állatok 2022-ben a víziállat-termelés 51 százalékát, azaz 94,4 millió tonnát tettek ki.
Ütemes növekedés
A Grist jelentése szerint ez a mérföldkő sok szempontból előrelátható volt, tekintve a világ tenger gyümölcsei iránti csillapíthatatlan étvágyát. A FAO szerint 1961 óta a tenger gyümölcseinek fogyasztása évente kétszer akkora ütemben növekedett, mint a világ népessége.
Mivel a halászatból származó termelési szintek valószínűleg nem fognak jelentősen változni a jövőben, a tenger gyümölcsei iránti növekvő globális kereslet kielégítése szinte biztosan az akvakultúrás termelés növelését fogja szükségessé tenni.
„Bár a halászat termelése évről évre ingadozik, új halászterületek felfedezésére már nemigen lehet számítani – mondta Dave Martin, a Sustainable Fisheries Partnerships programigazgatója, aki a tenger gyümölcsei ellátási láncok környezeti hatásainak csökkentésén dolgozik. – A tengerihal-fogyasztás mértékének növekedését a jövőben az akvakultúrás termelés fogja biztosítani.”
Változás kell
Az akvakultúra térhódítása azonban rávilágít arra, hogy a bolygóra gyakorolt hatás csökkentése érdekében át kell alakítani a tenger gyümölcseit előállító rendszereket. Mind az akvakultúra, mind a halászat – amelyet olykor kizsákmányoló halászatnak is neveznek, mivel vadon élő tenger gyümölcseinek befogásával jár – jelentős környezeti és éghajlati következményekkel jár. Ráadásul a két rendszer gyakran függ egymástól, ami megnehezíti klimatikus hatásaik elkülönítését.
„A halászat és az akvakultúra között sok átfedés van, amit egy átlagfogyasztó nem feltétlenül vesz észre – mondta Dave Love, a Johns Hopkins Egyetem Center for a Livable Future kutatóprofesszora. – A kutatások kimutatták, hogy a bolygó számára a legoptimálisabb étrend az állati fehérjétől mentes étrend.
A tenger gyümölcsei azonban általában sokkal kevesebb üvegházhatású gázt bocsátanak ki, mint a szárazföldi állatokból származó fehérjék más formái. És mivel sokan nem akarnak vagy nem tudnak vegánná válni, a FAO a fenntartható tenger gyümölcsei termelés átalakítását, adaptálását és bővítését ajánlja a világ növekvő népességének táplálása és az élelmezésbiztonság javítása érdekében.”
„Az akvakultúrát sokféle módon lehet jól, és sokféleképpen lehet rosszul csinálni – magyarázta Martin. – Az akvakultúra eredményeképpen nitrogén és foszfor juthat a természetes környezetbe, ami károsítja a vízi ökoszisztémát.
A tenyésztett halak betegségeket is terjeszthetnek a vadon élő populációkban, vagy kiszabadulhatnak a szabályozott környezetből, és más fajokkal szaporodhatnak, ami genetikai szennyezést eredményezhet, és ezzel megzavarhatják a vadon élő populációk egészséges állapotát.”
Megújuló energiával
Martin rámutatott arra is, hogy az akvakultúra környezeti hatásainak egyik fő forrása az egyes halgazdaságokban a berendezések működtetéséhez használt dízelüzemanyag. A Project Drawdown elnevezésű, éghajlatváltozással foglalkozó nonprofit szervezet elemzése szerint a halgazdaságokban a fosszilis tüzelőanyag-alapú generátorok cseréje a megújuló energiával működő hibridekre 2050-ig mintegy 500-780 millió tonna szén-dioxid-kibocsátást előzhetne meg.
A többi fejlesztendő terület a tenyésztett fajoktól függően változik. 2012-ben egy ENSZ-tanulmány megállapította, hogy a mangroveerdők – amelyek jelentős szén-dioxid-nyelőnek számítanak – nagymértékben károsodtak a garnélarák- és haltenyésztés fejlődése miatt. Napjainkban az ágazat érdekképviselői azt vizsgálják, hogy a garnélarátenyésztők új módszerei és új technológiái hogyan segíthetnek a mangroveerdők helyreállításában.
Eközben a vadon élő állatok halászata a maga ökológiai problémájával küszködik. A nem megfelelően irányított halászati ágazat például gyorsabban lehalászhatja a halakat, mint amilyen gyorsan a vadon élő populációk szaporodni tudnak. Ez a jelenség túlhalászásként ismert. Bizonyos pusztító vadon élő halászati technikák sok egyéb, nem célfajjal is végeznek, amit járulékos fogásnak neveznek, és ami veszélyezteti a tengeri biodiverzitást.
Halvány határvonal
Az akvakultúrás gazdálkodás és a vadon élő halak halászata közötti határvonal azonban nem olyan egyértelmű, mint amilyennek látszik. Így például a keltetőben nevelt, majd a természetbe táplálkozásra, felnőtté válásra és végül újbóli kifogásra szánt rózsaszín lazacot gyakran „vadon fogott” halként forgalmazzák. A Maine államban vadon kifogott homárokat a halászok gyakran etetik csalival, hogy segítsék a hízásukat.
„Ez végső soron vadon élő állatok halászata – mondta Love – de a homárhalászok azon gyakorlata, hogy felhizlalják a zsákmányukat, jól rávilágít arra, hogy az emberi beavatkozás még a vadon fogott állatok esetében is jelen van.”
Másfelől az akvakultúra-rendszerekben a legtöbb esetben a gazdák takarmányt biztosítanak a halaknak. Love szerint ez a takarmány néha hallisztet is tartalmaz, amely két forrásból származik: a tenger gyümölcsei feldolgozásának hulladékából (gondoljunk csak a halak belére és farkára) és a vadon fogott halakból.
Mindez zavarba ejtő lehet a halat fogyasztó, klíma- vagy környezettudatos fogyasztók számára. Love azonban ajánlott néhány módszert, amelyekkel a fogyasztók eligazodhatnak a tenger gyümölcseinek vásárlásakor a választék között. A friss hal helyi vásárlása segít lerövidíteni az ellátási láncokat, ami csökkentheti a vízi állatok fogyasztásával járó szén-dioxid lábnyomot.
„Munkánk során azt tapasztaltuk, hogy a szállítás által okozott jelentős terhelést a friss tenger gyümölcseinek nemzetközi, légi úton való szállítása jelenti” – mondta, majd azt is elárulta, hogy a legtöbb tenyésztett lazacot például, amelyet az Egyesült Államokban értékesítenek, repülővel szállítanak el a célállomásokra.
