Állattenyésztés

Pontytermelés: az intenzív, zárt rendszerek alkalmazása ma még nem rentábilis

Agrofórum Online

Számtalan fórumot bejárt a közelmúltban az a hír, hogy a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Állattenyésztési Tanszékének Halbiológiai Laboratóriumában olyan technológiát dolgoztak ki, amelynek segítségével akár 12-13 hónap alatt elérik a pontyok az ivarérettséget és a piaci méretet. Mindez történt annak ellenére, hogy Fehér Milán, a tanszék tudományos munkatársa sietett leszögezni, ennek a kutatási eredménynek a termelésbe történő integrálása akár több évtizedet is igénybe vehet. Akadnak azonban olyan elemek is, amelyekkel valószínűleg jóval hamarabb élhetnek a termelők.

Milyen hagyományai vannak a karon az intenzív technológiára irányuló kutatásoknak?

Az intenzív technológiával a 2000-es évek eleje óta foglalkozunk, a Halbiológiai laboratóriumban működő haltermelő rendszerek azóta sokat változtak, fejlődtek, részben az itt nevelt halfajok igényeinek, illetve a saját tapasztalatainknak megfelelően. Kezdetben olyan fajokkal dolgoztunk, mint a compó, az aranykárász vagy a törpeharcsa. Ezt követően új irányt vett a labor működése.

Nyolc-tíz évvel ezelőtt ugyanis úgy tűnt, hogy az intenzív technológia tekintetében a hazai haltermelés jövőjét a különböző tengeri sügérfélék jelentik majd. Ezért kezdtük el vizsgálni a barramundit, ami egy ázsiai nagy testű sügérféle, a hibrid csíkos sügért és a vörös árnyékhalat. Ezek a világ különböző pontjairól érkeztek hozzánk, de két közös tulajdonságuk volt, a rendkívül ízletes, szálkamentes és így magas áron értékesíthető hús, illetve az, hogy nevelésük egy részének sós, tengervíznek megfelelő vízben kell történnie.

Pár évvel ezelőtt aztán megint változott a trend, és ismét előtérbe kerültek az őshonos halfajok. Ennek a legfontosabb magyarázata az, hogy hazai tenyésztés az őshonos halfajokkal kapcsolatosan rendelkezik a legnagyobb tudásanyaggal. Mára már mindegyik hazai kutatóintézet visszatért ahhoz az őshonos halfajhoz, amiben „hisz”, és arra alapozva végzik a kutatásaikat.

És Önök pedig a pontyban hisznek…

Igen, ez a jelenleg folyó, négy éves átfogó kutatás konzorciumban valósul meg, ebben minden olyan hazai kutatóintézet, egyetem részt vesz, amely a szakmában képviseli magát. Mindegyik résztvevő letette valamelyik halfaj mellé a voksát. Keszthelyen például nagy hagyománya van a harcsával végzett vizsgálatoknak, Szarvason a Halászati Kutatóintézetben a süllő intenzív nevelésével foglalkoznak régóta, mi pedig jó pár éve a ponttyal dolgozunk. Így párhuzamosan megy ezeknek a fajoknak az intenzív rendszerekbe való beillesztési lehetőségeinek a feltérképezése.

Fehér Milán

Ponty a meghatározó

A hazai tógazdaságok, 70-80%-ban pontyot állítanak elő. Emiatt részben könnyebb, részben nehezebb helyzetben vagyunk, mint azok a kollégáink, akik más fajokkal kísérleteznek. A könnyebbséget az adja, hogy szakemberek nagyon régóta foglalkoznak ezzel a fajjal határainkon belül, komoly tudásanyag gyűlt össze. A világ pontytermelésének, illetve annak a tógazdálkodási technológiának, amellyel mi neveljük a pontyot, a közép-európai régió a központja. A süllőről, harcsáról már jóval kevesebb információval rendelkezünk.

Viszont ebből következik a hátrány is, hiszen Nyugat-Európában nem esznek pontyot, nincs iránta piaci kereslet. Ezekben az országokban a tengeri halak fogyasztása a meghatározó, ugyanakkor az utóbbi években jelentős érdeklődés mutatkozik az édesvízi ragadozók, például a süllő iránt is.

A pontyot hagyományosan tógazdasági extenzív technológiában állítják elő, ami azt jelenti, hogy csak kiegészítő takarmányozást folytatnak, illetve nagymértékben külső tényezők határozzák meg a termelést. Három év alatt állítják elő a pontyot, a tenyészidőben van két tél, két tavasz, három ősz, ez egy nagyon hosszú időtartam. Viszont ezek miatt lehet alacsonyan tartani a termelés költségeit is. A ponty jelenlegi piaci ára nem teszi lehetővé azt, hogy egy drága és intenzív technológiába beillesszük.

Ezt a technológiát, amivel mi dolgozunk, ilyen formában jelenleg egy az egyben senki sem fogja átvenni. Húsz, harminc év múlva talán, ha más lesz a piaci környezet. Egyetemi kutatóként kutatás-fejlesztéssel foglalkozunk, ezért nem probléma, ha egy kicsit elébe megyünk a piaci igényeknek. Abban gondolkodunk, hogy ebből az átfogó kutatómunkából, ha egy-egy elemet tud hasznosítani a termelő, akkor a projektet sikeresnek tekinthetjük.

Milyen elemekre gondol elsősorban?

Véleményem szerint, ilyen szempontból a legfontosabb a takarmányozási technológia fejlesztése. Különböző takarmány receptúrákat hoztunk létre, amelyeket a zárt rendszerben tökéletesen tudunk tesztelni, hatékonyságukat ellenőrizni.

A hagyományos extenzív technológia során trágyázzák a tavakat, előállítják a planktonikus szervezeteket, amelyből a hal megszerzi a számára szükséges fehérjéket. A három év alatt folyamatosan kiegészítő takarmányozást folytatnak, különböző gabonamagvakkal etetnek, ezzel egészítik ki a ponty természetes táplálékát.

Mivel folyamatosan drágulnak a takarmányárak, és ez a módszer a lassú növekedést teszi lehetővé, ezért halas körökben is egyre többen foglalkoznak azzal, hogy a kiegészítő takarmányozás mellett, illetve a helyett különböző teljes értékű takarmányokat etetnek a hallal.

Nyilván, a trágyázás az nem maradhat el, hiszen a planktonállományra, a tavak természetes hozamára mindig is építeni fognak a tógazdasági körülmények között, de emellett sokan már nem gabonát használnak, hanem formázott, teljes értékű takarmányokat, amivel gyorsabban növekszik az állomány. Ezek a takarmányok drágábbak a hagyományos társaiknál, azonban jobban értékesíti a hal, így kifizetődőbbé válhat használatuk. Zömében a termelők olyan takarmányokat használnak, amelyeket külföldön állítanak elő.

Mi jelenleg nem tudunk olyan volumenben gyártani, hogy azt értékesíteni lehessen. Napi 60-100 kg takarmányt készítünk, ez a mi kísérleteinkhez elégséges. A mérési eredményeinket figyelembe véve, folyamatosan javítjuk a receptúrákat. Ennek a folyamatnak a végén szeretnénk elkészíteni egy olyan takarmányt, amelyet többféle szemcseméretben, meghatározott fehérje- és zsírtartalommal lehet akár ipari méretben is előállítani. Ez azonban nem a mi feladatunk lesz, hanem megfelelő referenciák, publikációk után egy takarmánygyártóé. Célunk, hogy olyan professzionális takarmányt állítsunk elő, amelynek ára kedvezőbb, mint a piacon lévő társaié.

Utalt egy másik elemre is…

A másik, termelésbe beilleszthető, némileg vitatott elem, az a szezonon kívüli szaporítás. Akik nem értenek egyet ennek létjogosultságával, azok úgy érvelnek, hogy a ponty természetes környezetében májusban ívik. Ekkor megfelelőek a fényviszonyok, illetve a víz hőmérséklete erre a folyamatra.

A halak esetében nem azt kell figyelni, hogy az ívásra mikor optimális a környezet, hanem arra, hogy az utódok mikor maradnak a legnagyobb biztonsággal életben. Azok számára ez az időpont a május, ekkortól kezdve tudnak annyira megerősödni, hogy biztonsággal át tudjanak telelni.

Mi a szezonon kívüli szaporítás során mesterséges körülmények között jóval május előttre, akár a késő őszi időszakra, vagy télre tesszük ezt az időpontot. A víz hőmérsékletével, illetve egyéb feltételek megváltoztatásával „becsapjuk” a halakat, elhitetjük velük azt, hogy május van, így hamarabb nyerjük a lárvát, mint akár a természetes szaporodásnál, akár a tógazdaságoknál alkalmazott, szintén májusi szaporítás során.

Ennek akkor van előnye, ha a szezonon kívüli szaporítást követően a lárva, amely igen érzékeny, egy zárt környezetben nevelkedik, és csak akkor kerül ki a tógazdasági körülmények közé, ha már kellően megerősödött, nagy százalékban életben tud maradni. Ehhez hozzájárul az a takarmány, amit mi állítunk elő, ha mindez jól sikerül, már márciusban vagy április elején előnevelt hal kerülhet ki a tavakba. Mindemellett leporoltunk egy régebbi kutatási témát is, ez pedig a monoszex állományé, amely szintén tenyészidő rövidítését szolgálja.

Hogyan történik a monoszex állomány kialakítása?

Nagyon sok halfajnál megfigyelhető, hogy az ivarok között a növekedésben van különbség. Vannak olyan halfajok, ahol az ikrások növekednek intenzívebben, akad, ahol a tejesek. A ponty esetében az erre irányuló vizsgálatok azt mutatják, hogy az ikrások növekedési erélye, a táplálék hasznosítása jobb, mint a hím állatoké.

Több évtizedes gyakorlat van arra, hogy miképpen lehet kialakítani monoszex nőstény állományokat, és azok milyen termelési paramétereket produkálnak. A projektnek ez is része, hogy megnézzük, hogy a jelenlegi gazdasági környezetben, a vizsgált technológiában van-e ennek létjogosultsága.

Az egyivarú ikrás állomány kialakítása többlépcsős folyamat, nagyon leegyszerűsítve úgy lehet összefoglalni, hogy az ikrát és a tejet lefejjük és mielőtt megtörténik a termékenyítés, a haltejet néhány percig gamma sugárral kezeljük. A sugárzás eredményeként a spermium a termékenyítő képességét megőrzi, viszont az utód genomja csak az anyától fog származni. Így kialakul egy állomány, amely száz százalékban női egyedekből áll. Ezek szintén kapnak egy kezelést a fejlődésük korai szakaszában, ennek következményeképpen genetikailag női egyedek maradnak, de fenotípusuk szerint, külső jegyeiben hímek lesznek, kialakul például a hím ivarszervük. Tehát olyan példány jön létre, amely képes termékenyíteni, de csak női utódokat produkál. Jelenleg a mi laborunkban az első állomáshoz értünk, jelenleg még nem ivarérettek a rendelkezésre álló példányok.

Névjegy:
Fehér Milán 10 éve végzett a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karán, mint Környezetgazdálkodási agrármérnök. 2009-től dolgozik a Halbiológiai Laboratóriumban, először mint tanszéki mérnök, majd PhD hallgató. 2013-ban doktorált, és azóta különböző halfajok intenzív nevelésével foglalkozik.

 

Agrofórum Hírlevél
Iratkozzon fel az Agrofórum hírlevélre!

A feliratkozást követően a rendszer egy megerősítő emailt fog küldeni a megadott email címre. Ha nem érkezne meg a levél, kérjük nézze meg a spam vagy Gmail esetén a Promóciók és az Összes levél mappát.

Emberre is veszélyesek a Balatonban megjelent állatok, nem szerencsés találkozni velük

2025. október 14. 16:10

Rendszeresen gyérítik ezt az invazív halfajtát Magyarország vizeiben, de egyelőre kilátástalan az ellenük való küzdelem.

Madárinfluenza után: olcsóbb lehet a csirkehús ősszel

2025. október 8. 13:10

Brazília ismét madárinfluenza-mentes, így újraindulhat a baromfiexport az EU-ba – ez árnyomást gyakorolhat az európai piacra.

13 000 sertés pusztult el egy pillanat alatt, felfoghatatlan tragédia történt

2025. október 7. 09:10

Elképzelhetetlen gazdasági kárt szenvedett az az állattenyésztő gazdaság, amely 13 ezer sertést és 8 istállót veszített el hihetetlenül rövid idő alatt.

2 milliós kárt okozott a juhtenyésztő figyelmetlensége, több tucatnyi állata veszett oda

2025. október 5. 09:10

Nem mindennapi dolog okozott jelentős juhpusztulást, erre minden tenyésztőnek oda kell figyelnie.

Ökoképzést indít a Debreceni Egyetem

2023. május 26. 11:39

Az ökológia gazdálkodást támogató alapképzést indít a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kara.

Felmérik az élelmiszeripari vállalkozások digitalizációs helyzetét

2019. április 8. 14:18

A vizsgálat csak az ágazati szereplők segítségével, közreműködésével végezhető, ezért kérik az élelmiszeripari vállalkozások képviselőit, hogy a kérdőív kitöltésével segítsék felmérni a jelenlegi állapotot.

Bővült a doktori iskolák köre a Debreceni Egyetemen

2018. november 23. 17:22

Az idén már 17. alkalommal megrendezett „A jövő tudósai, a vidék jövője”-konferencián a hagyományoknak megfelelően eddigi eredményeikről adtak számot a fiatal kutatók.

Tévhitek az élelmiszer-biztonságról - interjú Bánáti Diánával, a Debreceni Egyetem dékánjával

2019. augusztus 13. 10:16

Egyes országokban, így Magyarországon is, a fogyasztók irreális mértékben aggódnak olyan, élelmiszerekkel kapcsolatos tényezők miatt, amiről, mi szakemberek tudjuk, sokkal kevésbé lenne indokolt. Ezzel együtt pedig olyan dolgokról nem tudnak, amiről szükséges lenne, így az nem is aggasztja őket.