Az európai erdőkben egyre gyakrabban fordul elő, hogy emberek és nagyragadozók, például a medvék vagy farkasok között valamilyen – mindkét fél számára veszélyes – konfliktus alakul ki.
Ezek a problémák különösen gyakoriak olyan területeken, ahol a medvék hozzászoktak az ember közelségéhez, és elveszítik természetes félénkségüket. Emiatt az emberek és a medvék közötti interakciók egyre gyakoribbá és potenciálisan veszélyesebbé válnak.
Az olasz példa medvével
Körülbelül két évtizeddel ezelőtt Trentinóban elindult egy barnamedve-betelepítési projekt: egy majdnem kihalt populáció újjáélesztését célozták meg. Tíz medvét telepítettek be Szlovéniából, köztük a Jurka nevű nőstényt, amely később több kölyöknek adott életet. Ezek a medvék, köztük Bruno, akit később Bajorországban megöltek, és Gaia, aki halálosan megsebesített egy kocogót, túlságosan hozzászoktak az emberek jelenlétéhez, és az ösztönös félelem elvesztésével kifejezetten veszélyessé váltak.
A hibát persze ebben az esetben sem a medvék követték el, hanem az emberek. Rendszeresen etették az állatokat, és ezzel akaratlanul is arra ösztönözték őket, hogy hozzászokjanak az ember közelségéhez. Ezt a viselkedést Jurka a bocsainak is megtanította, ami tovább súlyosbította a problémát. A medvét később befogták és egy medveparkba szállították, de az utódok tanult viselkedése megmaradt.
Hollandiában farkas támadt egy kislányra
Ez a probléma nem korlátozódik Olaszországra. Hollandia is hasonló kihívásokkal néz szembe a farkasok esetében. A hatóságok például óva intenek attól, hogy kisgyerekekkel látogassanak bizonyos erdőkbe, miután egy farkas megharapott egy kislányt. Ezek az esetek azt mutatják, hogy a farkasok természetes félénksége az emberekkel szemben csökken, aminek az oka a fenyegetettségérzés hiánya.
A probléma abban gyökerezik, ahogyan a társadalom a vadon élő állatokkal bánik. A média és a szórakoztatóipar által a természetről alkotott romantikus elképzelések miatt sokan nem ismerik fel a lehetséges veszélyeket. A vadon élő állatok etetése és a hozzájuk való közeledés vágya gyakran okozza az állatok viselkedésének megváltozását, ami végül konfliktusokhoz vezet.
Ha mégis előfordulnak incidensek, gyakran a kilövés jelenti a végső megoldást, ami az állatvédők ellenállásába ütközhet. Ők azzal érvelnek, hogy az állatok „ártatlanok”, és nem szabad őket „büntetni” – valóban ártatlanok, éppen csak életveszélyesek.
Magyarországon is mindkét nagyragadozótól – medvékről és farkasokról – egyre többet hallunk. Ám számuk egyelőre olyan alacsony, hogy nem jelentenek valódi veszélyt és nem is kerülnek emberek közelébe. A nemrég terjedő videó a Nógrádban a bocsaival kószáló anyamedvéről hamisnak bizonyult, a felvétel Erdélyben készülhetett.
Fotó: Pixabay