A medve meteorológusi képességéről, pontosabban a neki tulajdonított ilyen jellegű tevékenységéről, ugye, hallottunk már? És a napfényt jósló denevérekről? Vagy a szélsebesen érkező fagyokról jövendölő hódokról? Bevallom, hogy én egészen a közelmúltig nem.
Kezdjük azért a medvével és az ő jóstehetségével. Tehát, az egykori népi megfigyelésre hiedelem is épült, eszerint, ha a medve február második napján előbújik a barlangjából, akkor két dolog történhet: meglátja az árnyékát, megriadva attól visszatér, és tovább szunyókál, vagy mivel borús, felhős az ég, és nincs árnyék, így nem riad meg, és kint marad a szabadban.
Mit jelent mindez nekünk?
Első esetben, ahogy a mondás tartja, nem ette meg még a kutya a telet, tartósan velünk marad a hideg és a fagy. Amennyiben nincs árnyék, készíthetjük a tavaszi ruhatárat, mert belátható időn belül érkezik a tavasz.
Mindez nagyon szép, csak éppen már az alvással is gond van
A medvék nem alszanak klasszikus „téli álmot”, bár valóban vannak állatok, amelyek ezt teszik. A valódi hibernáció leginkább rovarokra, hüllőkre vagy a kétéltűekre jellemző. Ezek testhőmérséklete akár fagypont közelébe, esetleg az alá is csökkenhet, szívverésük, lélegzésük, anyagcseréjük minimálissá válik.
Ehhez képest a medvék
Életritmusuk lassul ezekben a hónapokban, de felébrednek, és ha már ez megtörtént, akkor táplálkozni szeretnének. A kínálat közel sem olyan bőséges, mint a nyári hónapokban, így ezek a hatalmas emlősök elsősorban állati eredetű fehérjére támaszkodhatnak.
Kinek medve, kinek mormota
A medvék időjósló képessége nem hungarikum, Európa más országaiban is ismert. Az Egyesült Államokban azonban nem medvéket figyelnek, hanem mormotákat. Pennsylvaniában egykor a német telepesek honosították meg azt a szokást, amely a mai napig él, sőt virágzik, sok ezren készülnek minden évben a Mormota napra, vagyis a Groundhog Dayre.
Az aktuális Punxsutawney Phil 1887 óta jövendöli meg a tél folytatódását, vagy a tavasz kezdetét az Egyesült Államokban. Mindezt kellően ünnepélyes keretek között. Ebben az évben a többezres tömeg óriási üdvrivalgásban tört ki, mivel az állat nem látta meg az árnyékát, ez pedig azt jelenti, hogy Pennsylvania felé úton van már a tavasz.
2024-es videó:
Mint azt Tóth Menyhért, a Greendex újságírója is leszögezi, a „jövőbe látó” képességgel bíró emlősök a medvénél lényegesen kisebb méretűek. Ezeknek ugyanis egy kiadós eső, erős széllel érkező vihar, ha az készületlenül éri őket, akár az életük végét is jelentheti. Így érthető, hogy ösztöneiknek köszönhetően igen érzékenyen reagálnak az időjárásváltozásokra, vagyis sietnek menedékhelyet találni. Sőt, viselkedésükből a közelgő enyhülésre, derűs időre is következtethetünk.
Nagy csapatban repülő denevérek: nem Drakula érkezik
Valószínűleg sok mindent társítottunk már (sajnos sokszor negatív dolgokat is) a denevérekhez, de azt, hogy jeleskednek időjóslásban, azt nem. Pedig megfigyelések igazolják, hogy ha a denevérek nagy csapatokban jönnek elő a rejtekhelyükről, majd hosszan repdesnek a szabadban, akkor szinte biztosra vehetjük, hogy másnap nem lesz szükségünk esernyőre.
Mindezt természetesen nem a mi kedvünkért művelik, hanem azért, mert a meleg napok előtti nyári estéken számos repülő rovart találnak, így igyekeznek lehetőség szerint minél többet levadászni belőlük, hiszen nem tudható, mikor találnak ismét terített asztalra.
Utálja, mint… mókus az esőt
Ha azt hisszük, hogy csak mi nem szeretünk bőrig ázni, akkor alaposan tévedünk. A mókus ugyanis, ha úgy érzékeli, hogy bárminemű csapadék közeleg, akkor azonnal biztos helyre húzódik. Ezt megkönnyíti számára az, hogy élőhelye közelében több odút is kialakít, így veszély esetén rendelkezik ’A’, ’B’, sőt ’C’ tervvel is. Ez a kis emlős az eső, zivatar előtt akár fél nappal nyugtalanabbul viselkedik, gyakran füttyögő hangot hallat, sőt akár a lábait is csattogtatja.
Ha a hazai hódpopuláció közelében élsz
Bár egyre terjed a számuk hazánkban is, de még így is viszonylag kevesen élünk hódok közelében, amelyek egyébként jelenleg a legnagyobb testű rágcsálók Európában. Magyarországon a Fertő-Hansági Nemzeti Park területén, a Hortobágy folyón, a Mura, a Rába, a Duna mentén él a legtöbb hód, valamint Észak-Magyarországon, és Zala, Veszprém és Bács-Kiskun vármegyében.
A hódokat 2004-2005 között a WWF közreműködésével kezdték visszatelepíteni, a Tisza mentén 9 helyszínen, 44 egyedet helyeztek ki. Mindezt olyannyira siker koronázta, hogy a hazai állomány több ezer, becslések szerint akár 8000 egyedszámra is becsülhető.
A hódvár építése inkább a kanadai hódra jellemző, mint az eurázsiaira, mivel az a part mentén ás inkább üreget magának. Közös mindkét fajban, hogy a a víz alatt tartják az otthonuk bejáratát, ezért építenek elsősorban gátat.
Az ősszel szállást építő hód egyértelműen jelzi az első kemény fagyok megérkezését. Ezek az állatok jó előre megérzik a hideg idő közeledtét, létszükség számukra, hogy idejében elkészüljenek a várukkal, odújukkal. Abban az esetben ugyanis, ha nem végeznének a munkálatokkal a víz befagyása előtt, ennek védelme nélkül kellene átvészelniük a telet.
(Fotó: eliza28diamonds/Pixabay)
