Újabb botrány rázza meg az étrend-kiegészítők világát: egy több ezer éve használt gyógynövény hirtelen gyanússá vált Európában. Az ashwagandha, amelyet stresszoldó csodaszerként ünnepelnek, most hatósági célkeresztbe került.
De vajon valódi veszélyről van szó, vagy csak félreértelmezett adatok és régi mendemondák gerjesztik a félelmet? A tudomány válaszol.
Ősi adaptogén modern bizonyítékokkal
Az ashwagandha (Withania somnifera) az indiai gyógyászat egyik legismertebb növénye, amelyet közel 3000 éve alkalmaznak. Az adaptogének csoportjába tartozik: segíti a szervezetet a stresszhez való alkalmazkodásban, támogatja a mentális és fizikai egyensúlyt.
Az elmúlt évtizedekben a hagyományos tapasztalatokat egyre több klinikai vizsgálat támasztja alá, amelyek a stresszcsökkentés, az alvásminőség javítása és a kognitív funkciók támogatása terén mutattak ki kedvező hatásokat.
Mi indította el a hatósági vizsgálatokat?
Az európai szabályozási folyamatok egyik kiindulópontja egy 2010-es évek elején készült kockázatértékelés volt, amikor még kevés humán klinikai adat állt rendelkezésre. Ez később több tagállamban további vizsgálatokat generált.
A probléma nem az újraértékelés ténye, hanem az volt, hogy sok esetben nem vették figyelembe az időközben megjelent, nagyszámú preklinikai és klinikai kutatást. Ezekre a hiányosságokra reagálva indított szakmai párbeszédet a Kerry Health and Nutrition Institute, amelynek célja a tudományos bizonyítékok közérthető bemutatása volt.
Biztonságosság: dózis, időtartam, növényi részek
A hatóságok leggyakrabban a biztonságos napi adag, a fogyasztás időtartama, valamint a felhasznált növényi részek (gyökér, levél) közötti különbségeket kifogásolták. Az elmúlt 40 év több mint száz klinikai vizsgálatának elemzése azonban egyértelmű képet rajzol: napi 3-5 gramm ashwagandha hosszabb, akár 90 napot meghaladó alkalmazás mellett is biztonságosnak bizonyult. A gyökér- és levélkivonatok hatásossága és biztonsági profilja között nem mutatkozott lényeges eltérés.
Májkárosodás és más visszatérő vádak
Időről időre felmerül az ashwagandha és a májkárosodás összefüggése, ám a kontrollált klinikai vizsgálatok nem igazoltak ilyen kapcsolatot. Több metaanalízis és nemzeti hatósági értékelés is arra jutott, hogy az esetleges májérintettség rendkívül ritka, és nem támasztható alá oksági összefüggéssel.
Hasonlóan makacs tévhit az abortív hatás feltételezése, amely egy 19. századi, forrás nélküli állításból eredeztethető. A modern tudományos adatok ezt egyértelműen cáfolják, ennek ellenére a félreértelmezett hivatkozások még ma is visszaköszönnek egyes szakanyagokban.
Van-e ok a tiltásra?
A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az ashwagandha biztonságosan alkalmazható, hatásai klinikailag releváns tartományban mozognak, és nem indokolják az általános korlátozást. A szakértők szerint a jövő kulcsa az, hogy a szabályozó hatóságok a teljes tudományos adatbázist figyelembe véve hozzanak döntéseket, és ezt átlátható módon kommunikálják a fogyasztók felé.
Kiemelt kép: Pixabay.
