Egymást érik a virslis cikkek és videók a neten, amelyekben megmutatják nekünk, hogyan kell virslit főzni, hogy az ne repedjen meg, sőt, ne robbanjon szét a fazékban. A trükk ismerői szerint mindez a főzési időn múlik – szerintem azonban valami máson.
A húsgyártók/hentesek vélhetően többet tudnak a virslifajtákról, mint bármelyikünk, ők azonban – járjon utána, aki nem hiszi – azt állítják, a repedés/robbanás valójában nem annyira a főzési időn, inkább a virsli beltartalmán múlik.
Röviden szólva, ha a virsli „szemétből készül” – költőibben fogalmazva: adalékanyagokkal van teletömve és alacsony a hústartalma, szét fog menni a fazékban (kivéve, ha nem főzzük, csak felmelegítjük), míg a magas hústartalmú (és amúgy szintén főtt) virsli simán kibírja a főzést/melegítést.
Így hát, aki jót akar a családjának és magának, jobban teszi, ha minél természetesebb alapanyagból készült virslit vásárol, még akkor is, ha az többe kerül, mert garantáltan egészségesebb étel kerül így az asztalára.
Virsli főzés előtt szükséges-e a megmosás?
A párizsit megmossuk? A virsli a párizsi „kicsi rokona”, amit sok helyütt (így például az 1923 óta működő, roppant nagy népszerűségnek örvendő Czimer húsüzemben, Biatorbágyon) a sorban álló kisgyerekek kezébe ajándék gyanánt nyomnak, hogy amíg anyu-apu vásárol, ők türelmesen rágcsáljanak. A műbél-borítás nem alkalmas a fogyasztásra, a természetessel azonban semmi gond.
A főzésről pedig csak annyit, hogy a hiedelmekkel ellentétben a virslit valójában csak melegíteni kell, hiszen ez egy kész termék. Beletesszük a vízbe (elég egyébként forráskor is), majd elzárjuk a gázt, és a virslit pár percig a forró vízben hagyjuk. Ennyi idő alatt csodásan átmelegszik és egész biztosan nem fog felrobbanni.
Összefoglalva tehát: jó minőségű virsli + melegítés = robbanásmentes finom étel az asztalon friss kenyérrel, mustárral, ketchuppal, majonézzel.
(Fotó: kahll/Pixabay)
