A vízmegtartó képesség vizsgálatakor a termesztőközeg összetevői jelentik a legfontosabb tényezőt. Általában nagy a szerepe a szemcseméretnek, az aggregátumok beépülési arányának és a közeg összetételének. 

A termesztőközegtől nagymértékben függ a vízmegtartó képesség

A tőzegnek és a kókuszrostnak a farosthoz képest általában nagyobb a vízmegtartó képessége, azonban az egyes összetevők szemcseméretét is figyelembe kell venni. Ezenkívül az olyan adalékanyagok, mint a perlit, a kéreg és a faforgács is felhasználhatók a termesztőközeg vízelvezetésének növelése érdekében. A kisméretű szemcsék a részecskék közötti kisebb pórusok miatt több vizet tartanak meg, mint a nagyobb szemcseméretű szubsztrátumok.

A különböző összetevőkből álló termesztőközeg használatakor azonban figyelembe kell venni, hogy a keverék hogyan lép kölcsönhatásba az egyes összetevők különböző aggregátumaival. Míg a termesztőközeg összetétele és a szemcseméret-eloszlás fontos tényező a vízvisszatartás és a vízelvezetés szempontjából, a virágcserép magassága is fontos tényező, amit szintén figyelembe kell venni.

Minél magasabb a cserép, annál kevésbé jellemző a gyökérrothadás

Az olyan tényezők, mint a tartály kapacitása és az aljzaton belüli légtér, a tartály magasságától és térfogatától függően változnak (Fonteno, 1988). A teljes porozitás azonban a különböző méretű tartályok esetében változatlan maradhat, hiszen a talaj sűrűsége is befolyásolja azt, nem csak az edény mérete. Ha a tartály magassága nő, a légtér is megnő, ami alacsonyabb vízmegtartást eredményezhet (tehát a víz hamarabb folyik keresztül az edényen).

A magasabb edények ezzel segítenek elkerülni, hogy az öntözés utáni megemelkedjen a talajban a víz szintje, ami az alacsonyabb edényeknél gyakori. Ha kisebb edényt használunk finom szemcseméretű szubsztrátummal, akkor nem lesz elegendő a légtér, ami gyakoribb gyökérrothadást vagy a növények kiszáradását okozhatja.

Forrás: https://www.hortidaily.com/article/9628480/do-taller-pots-hold-more-water/