Egy fogyással és táplálkozástudománnyal foglalkozó szakértő saját magán próbálta ki, mit tapasztal, ha elhagyja a cukrot az étkezéséből. Így számolt be az eredményről.
„Nyolc hónapig nem ettem cukrot! Pedig korábban rendszeresen fogyasztottam csokoládét és jégkrémet. És mivel nem is táplálkoztam megfelelően, ráadásul a testmozgást is elhanyagoltam, eléggé elhíztam, ráadásul sokszor megfáztam.
Három éve elhatároztam, hogy elhagyom a cukrot az étkezésemből. Tehát se csoki, se fagyi; sütik, lekvárok, gyümölcsjoghurtok, müzlik, isten véletek – és persze még rengeteg minden más.
Az első hét volt a legnehezebb. Iszonyúan kívántam a cukrot, fájt a fejem és szédültem, aztán később rájöttem, hogy elvonási tüneteim voltak. A második héten már jobban éreztem magam, és kezdtem a cukormentes ételek ízét is élvezni. Bár még mindig kívántam egy-egy darabka csokoládét, de kitartottam.
A 3-4. héten már egyáltalán nem kívántam a cukrot. Helyette rengeteg sajtot, vajat ettem, és inkább ezekre vágytam. A 4. héttől aztán már könnyűszerrel kitartottam, noha nehéz volt a rokonoknak elmagyarázni, hogy miért nem kérek édességet, amikor ők ezzel is kifejezték a szeretetüket irántam. És igazán nem okozott gondot a cukor hiánya! Élveztem mindannak az ízét, amit ehettem, legfeljebb a családtagjaim csalódtak bennem egy kicsit.
És hogy mit tapasztaltam? Hat hónapon keresztül nem szenvedtem megfázástól, míg előtte havonta 3-4 napig is beteg voltam.
Az utóbbi két hónapban ugyan volt, hogy megfáztam, de egy nap alatt helyrejöttem. Mivel tornázni is elkezdtem, elég sokat sikerült leadnom a súlyomból. A kognitív funkcióim, tehát a gondolkodással összefüggő képességeim és az általános kedélyállapotom pedig sosem voltak ennyire jók.
Ajánlom-e a cukormentes diétát? Abszolút, de azt tudni kell, hogy nemcsak az elvonási tünetekkel, hanem a körülöttünk élők reakciójával is számolnunk kell. Most már eszem egy kevés cukortartalmú ételt, de mindig odafigyelek, hogy mennyit, és keresem az egészséges alternatívákat.
Mit tanultam ebből? Hogy a cukor mennyire addiktív! Azóta mindig megkérdezem magamtól, hogy kezdek-e rászokni, és ha úgy érzem, hogy kívánom a cukrosat, az akaraterőmre hagyatkozom, hogy ellenálljak. Tudatosan szeretnék étkezni, és nem azt enni, amit éppen megkívánok.”
Hogy helyesen érezte-e a szerző, és valóban függőséget okoz a cukor? Rossz hírünk van: kutatók többféle állatkísérletben is bizonyították, hogy a cukor olyan tüneteket is okoz, amelyek a függőséghez kapcsolódnak.
Nem véletlenül, hiszen a cukorbevitel során endogén opioidok szabadulnak fel a szervezetben, ami az agy önjutalmazási rendszerét stimulálja, akár más ingerek kárára. Egy kis édesség nem árt meg – de sokszor és sok édesség sajnos valóban függőséget jelent.
