A Living Planet adatbázisból származó, 284 őshonos vándorló édesvízi halfaj 1864 populációjára vonatkozó adatok alapján globálisan 81%-kal csökkent az index. A legtöbb faj (65%) populációi csökkentek, míg 31%-uké nőtt, a fajok többségénél pedig vagy nagyon pozitív, vagy nagyon negatív tendencia volt megfigyelhető.

Európában 75%-os a csökkenés

Az átlagos csökkenés Európában (–75%), valamint Latin-Amerikában és a Karib-térségben (–91%) volt jelentősebb, Észak-Amerikában (–34%) és Ázsia-Óceániában (-28%) pedig kisebb mértékű.

A tanulmányhoz megfigyelt fajok százalékos aránya Európa és Észak-Amerika mérsékelt égövi régióiban volt a legmagasabb, valamint Latin-Amerikában és a Karib-térségben (30 és 45% között). Ázsia és Óceánia, valamint különösen Afrika esetében, ahol nem lehetett megbízható tendenciát megállapítani, az adatok igen hiányosak voltak. Azok a populációk, melyekről tudták, hogy helyileg veszélyeztetettek, átlagosan 96%-os csökkenést mutatnak, míg amelyek populációszinten nem veszélyeztetettek, inkább növekedtek.

Bizonyítottan érdemes foglalkozni a helyzettel

A vándorló halakat fenyegető veszélyek mintegy felét az élőhelyek pusztulása, megváltoztatása és elvesztése jelentette, míg a túlhalászás az ismert veszélyek alig egyharmadát tette ki. Azok a populációk, melyek megóvásával valamilyen módon foglalkoztak, kisebb mértékben csökkentek, mint amelyekkel nem.

A legtöbb erre irányuló tevékenység a halgazdálkodáshoz kapcsolódott (42% – ez magában foglalta a halászati korlátozásokat, a telepítést, a járulékos fogások csökkentését, a kiegészítő etetést és a halászatot tiltó zónákat), és leggyakrabban Észak-Amerikában és Európában említették. Az élőhely-gazdálkodás a nyilvántartott tevékenységeknek csak 9%-át tette ki, annak ellenére, hogy az élőhelyekkel kapcsolatos, a populációkat fenyegető veszélyek az adatsorban kiemelkedő szerepet játszanak.

A megfigyelt növekedés okai többnyire ismeretlenek voltak, vagy nem adtak rájuk magyarázatot, különösen a trópusi régiókban. Bár mind a fajválasztás módszere, mind a rendelkezésre álló adatok mennyisége javult a legutóbbi jelentés óta, még mindig vannak hiányosságok, és több kvantitatív adatra és elemzésre van szükség ahhoz, hogy részletesebb képet kapjunk a fajokról, a populációk változásáról, valamint a különböző tényezők kölcsönhatásáról és a változások mozgatórugóiról.

Mit lehet tenni a pozitív változásért?

• A populációváltozást még szorosabban nyomon kell követni hosszú távú, standardizált vizsgálatokkal
• A folyóvizek védelme, a vándorló halak számára fontos útvonalak fenntartása, kiépítése
• Intézkedések bevezetése, nemzetközi irányelvek kidolgozása, nemzetközi együttműködések szervezése
• A halakat fenyegető veszélyek felismerése (vízszennyezés), a szaporodásukat, mozgásukat gátló tényezők felszámolása (például gátak), a vándorló halakat segítő halgazdálkodási intézkedések bevezetése, a klímaváltozás hatásainak mérséklése
• Nemzetközi természetvédelmi kötelezettségvállalások végrehajtása, környezetvédelmi együttműködések
• A közvélemény és a politika figyelmét ráirányítani a problémára (tudatosítani az emberekben a folyókban található természeti csodákat, felhívni a figyelmet a biodiverzitás jelentőségére, valamint a halak számának csökkenésére, valamint rávenni a politikusokat, hogy foglalkozzanak a veszélyekkel, és áldozzanak azok elhárítására)

Fotó: Pixabay