A patkányok sok-sok évszázad óta ott kószálnak az emberi településeken, fertőzéseket, betegségeket terjesztve. De megtalálhatók ma is a közelünkben, akár Budapest zöldövezetében is. Hogyan védekezhetünk ellenük?
Az első megtermett patkányt még tinikoromban láttam. Csengetett a postás (nyári szünet volt), én pedig elindultam, hogy kinyissam a kertkaput. A postás bejött, ám miközben átvettem a leveleket, elszaladt mögöttünk valami – én egy kisebb macskának néztem. A postás azonban teljesen lázba jött.
– Elfoghatnám azt a patkányt? – kérdezte izgatottan. Csak néztem, elborzadva, hogy miről beszél.
– Nálunk nincsenek patkányok – hebegtem, és nem is tudtam, hogy őt nézzem bolondnak, vagy frászt kapjak a gondolattól, hogy egy baromi nagy patkány épp most rohant el mögöttem a kertünkben.
Erre a postás azt mondta, jobb, ha tudom, hogy a kis patak (Keserű érnek hívják amúgy), ami a kertes házak között fut, és egészen Gazdagrétig „szalad”, remek ökoszisztémát teremt a patkányoknak és igenis, ez és a szomszédos kerületek is tele vannak patkányokkal.
Azt is hozzátette, van otthon egy kígyója, a Gézuka, aki patkányokat eszik, ezért ha nem gond, ezt szívesen elvinné neki. Mondtam, övé a terep, aztán hátrébb húzódtam…
A postás a ház mellől felmarkolt egy téglát és belopakodott a tűzliliomok közé. Lesben állt, a patkányt figyelte, aki a zöldben motoszkált. Közben hazajött a bátyám a suliból. Kérdezte, mit csinál a postás a liliomok közt. Mondom, patkányt öl – a Gézukának viszi el majd a tetemet. A tesóm igen furcsán nézett rám.
Közben nagy dübbenés hallatszott, a tégla lecsapott. A postás boldog volt, egy nejlonban vitte el a döglött patkányt. A szüleim aznap kihívták a patkányirtókat, akik másnap szálltak ki hozzánk. Ők is megerősítették, amit a postás mondott, miszerint Budapesten rengeteg a patkány… és a legszebb kertvárosi részek sem kivételek ez alól.
Fekete dobozokat tettek a kertbe, amibe valami mérgező csali volt, s amiért csak a patkányok tudnak befurakodni a dobozba – aztán ugye bent rekednek. A patkányjáratokat eltömítették, azt mondták, ettől kezdve nem lesz probléma.
És hogy azóta mi a helyzet a patkányokkal? Nos, látjuk őket az úttesten, a patak mentén, elütve, tavaly egy általunk etetett kóbor macska pedig azzal ajándékozott meg bennünket, hogy a lábtörlőnkre tett egyet.
A krízis ideje alatt sokat olvastam arról, hogyan tarthatók távol a háztól és a kerttől a patkányok. Azt írták, hogy lehetőség szerint szüntessük meg az élelmiszer-raktárakat (értsd pince, kamra). De egy 7 fős családban, ahol befőzünk, zöldséget, gyümölcsöt tárolunk, ezt hogy valósítsuk meg?
És hogy tartsuk tisztán a kukákat. 3 kukánk van (szelektíven gyűjtjük a szemetet), mind patikatiszta, a férjemmel még a tejfölös dobozokat is kimosva dobjuk ki. Ennél jobban hogy lehet vigyázni a kukák tisztaságára?
Ugyanakkor teljesen érthető, hogy miért írják mindenhol ezt – hiszen a patkányok az ételmaradékokra jönnek, ami minden házban akad. Ételmaradék ugyanis a csirkecsont, a zöldségek héja, a tojáshéj, a gyümölcsök héja, magja, a megszáradt kenyér és még sorolhatnám.
Éppen ezért ügyelni kell arra, hogy:
- a kukák teteje mindig zárva legyen,
- a komposztáló is legyen lefedve,
- ne legyen kitéve a kertbe a kutyának/macskának/sünnek étel (csak amikor épp ideje van, és utána el kell tenni, el kell mosni a tálakat),
- ne legyen rumli sehol a ház körül és a kertben (ami biztonságos menedéket nyújt a patkányoknak).
Nos, mi mindennek eleget tettünk, egy dologra azonban nincs ráhatásunk: az említett patak felett kisebb hidak vannak és egy jókora alagút, azon át folyik a patak az autóutak és a házak alatt. Ott laknak a legnagyobb patkánykolóniák és onnan járnak portyázni a környező utcákban álldogáló békés kertes házakba.
A megoldás – szerintem az –, ha szólunk a hivatalos szerveknek, ahol a szakemberek pontosan tudják, mi ilyenkor a teendő. Budapesten mi tőlük kértünk segítséget: KATTINTSON!