Egymást érik a virslis cikkek és videók a neten, amelyekben megmutatják nekünk, hogyan kell virslit főzni, hogy az ne repedjen meg, sőt, ne robbanjon szét a fazékban. A trükk ismerői szerint mindez a főzési időn múlik – szerintem azonban valami máson.
A húsgyártók/hentesek vélhetően többet tudnak a virslifajtákról, mint bármelyikünk, ők azonban – járjon utána, aki nem hiszi – azt állítják, a repedés/robbanás valójában nem annyira a főzési időn, inkább a virsli beltartalmán múlik.
Röviden szólva, ha a virsli „szemétből készül” – költőibben fogalmazva: adalékanyagokkal van teletömve és alacsony a hústartalma, szét fog menni a fazékban (kivéve, ha nem főzzük, csak felmelegítjük), míg a magas hústartalmú (és amúgy szintén főtt) virsli simán kibírja a főzést/melegítést.
Így hát, aki jót akar a családjának és magának, jobban teszi, ha minél természetesebb alapanyagból készült virslit vásárol, még akkor is, ha az többe kerül, mert garantáltan egészségesebb étel kerül így az asztalára.
És hogy megmossuk-e a virslit főzés előtt?
A párizsit megmossuk? A virsli a párizsi „kicsi rokona”, amit sok helyütt (így például az 1923 óta működő, roppant nagy népszerűségnek örvendő Czimer húsüzemben, Biatorbágyon) a sorban álló kisgyerekek kezébe ajándék gyanánt nyomnak, hogy amíg anyu-apu vásárol, ők türelmesen rágcsáljanak. A műbél-borítás nem alkalmas a fogyasztásra, a természetessel azonban semmi gond.
A főzésről pedig csak annyit, hogy a hiedelmekkel ellentétben a virslit valójában csak melegíteni kell, hiszen ez egy kész termék. Beletesszük a vízbe (elég egyébként forráskor is), majd elzárjuk a gázt, és a virslit pár percig a forró vízben hagyjuk. Ennyi idő alatt csodásan átmelegszik és egész biztosan nem fog felrobbanni.
Összefoglalva tehát: jó minőségű virsli + melegítés = robbanásmentes finom étel az asztalon friss kenyérrel, mustárral, ketchuppal, majonézzel.
(Fotó: kahll/Pixabay)
