Mi sem bizonyította jobban a szükségletét a krízisbiztosítási rendszernek, mint maga az időjárás. A január végi szélsőséges szeles idő, amely fóliákban okozott milliós károkat, felhívta a figyelmet arra, hogy a kárenyhítési rendszerre és a piaci biztosításokra nem lehet mindig mindenben számítani.
Itt ugyanis olyan bonyolult kérdések vetődtek fel, mint például az, hogy miből biztosítható maga a termesztőközeg, illetve külön a termesztőközeg alatt lévő kultúra? Bonyolítja a helyzetet, ahol éppen nem volt kultúra, hanem éppen azokban a napokban várták a kiültetendő palántát, mint ahogyan például erről olvasónk is beszámolt korábbi cikkünkben.
De felmerülő kérdés az is, hogy miből tudja az illetékes szerv azokat a gazdálkodókat kártéríteni, akik (nem is olyan ritka esetben) az adott létesítményekre nem vesznek fel területalapú támogatást (akár a méretéből, akár a helyzetéből adódóan – sokszor ezek nem támogatható területen, házikertben, zártkertben helyezkednek el), így nincs hozamátlaguk sem hivatalosan.
Ilyen esetekben, illetve más termelőket érintő káresemény finanszírozására hozták létre a Krízisbiztosítási Rendszert, amelyhez most ebben a hónapban újra lehet csatlakozni.
A Krízisbiztosítási Rendszerhez bármelyik mezőgazdasági termelő és ŐCSG csatlakozhat.
A csatlakozás 3 évre vonatkozik, a csatlakozási kérelem benyújtásával a Kincstár döntése alapján a krízisbiztosítási rendszerben szerezhető tagsági jogviszony, amely a csatlakozási kérelem benyújtása évének első napjától számított harmadik év december 31-éig áll fenn.
A csatlakozást követően, a tagsági jogviszony keretében teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettségén túl a mezőgazdasági termelőnek krízisbiztosítási hozzájárulást kell fizetnie, és amennyiben a mezőgazdasági termelő tárgyévi jövedelme rajta kívül álló okból 30%-ot meghaladó mértékben visszaesik a tárgyévet megelőző három év átlagos jövedelméhez képest, krízisbiztosítási kompenzációra szerezhet jogosultságot a kompenzációs kérelem tárgyévet követő évben történő benyújtásával.