Lufikkal díszített, kürtölő MTZ-k, Zetorok, több fellobogózott John Deere, egy-egy önnön fényében pompázó Lamborghini, Fendt, JCB Fastrac erőgép és néhány egyedi építésű, különleges szerkezet indult útjára szombat reggel pontban 8 órakor a Kiskunmajsát Tázlárral összekötő országúton, hogy a VI. Bodoglári Traktortalálkozóra így csalogasson még néhány erőgépet, na és persze Kiskunmajsa, Bodoglár és Szank lakosságát.

Teljes képgaléria a Bodoglári Traktortalálkozóról >>>

A díszmenetet persze már bőven megelőzte a híre, hiszen Harkakötöny, Zsana és Csengele települései mellett Kiskunfélegyházáról, Kiskunhalasról, Jásszentlászlóról, de még a Szeged környékén lévő Zékányszékről is érkeztek vagy hat traktorral. Ezen a vidéken amúgy sem kell messzire menni egy-egy traktoros programban bővelkedő hétvégéért, hiszen a zékányszékiek augusztus 15-én csapatnak gépeikkel, a közeli Csólyospáloson pedig az innen vett mintára augusztus 8-án lesz hasonló megmérettetés.

„Jobban szeretünk mi menni, mert olyankor nincs előtte az a rengeteg előkészületi munka, mint ami itt volt” – meséli Vas Gábor, a rendezvényt szervező Bodoglári Traktoros Sport Egyesület titkára. A mintegy 15 fős tagságot számláló csapat lelkesedését igazolja, hogy a kezdetben – leginkább csak saját maguk szórakoztatására összeverődött – néhány traktorból álló találkozó mára a falunapot is életre hívó és magába foglaló komoly rendezvénnyé vált.

Így, amíg a legkisebbek arcfestéssel, ugrálóváras szórakozással, dodgemmel vagy épp körhintázással múlatták idejüket, azalatt a színpadon a szanki Búzavirág Citerazenekar és Dalárda, a szanki Studió2000 és a tompai Kolo Tánccsoport, valamint a Mayossa néptáncosai szórakoztatták a hőségtől tikkadtan megpihenő közönséget. Eközben a versenypálya árnyékába húzódott tömeg a traktoros versenyszámokban gyönyörködhetett.

Az ügyességi- és gyorsulási verseny, kis- és nagy súlyhúzó feladatok, valamint a női vezetők tudását firtató kategóriák megmérettetései előtt Ábrahám-Fúrús András polgármester köszöntötte az egybegyűlteket. Az egykor maga is gyakran traktoros munkát végző településvezető „testhez álló” feladatnak tekintette a rendezvény megnyitását, hiszen a gépszereléssel- és felújítással végzett munkálatokat nem csak ma is kedves emlékként őrzi, de még jó néhány doboznyi alkatrésszel is tudna szolgálni az aziránt érdeklődőknek – mesélte viccesen, majd elhajtott azzal a kis piros MTZ-vel, amivel érkezett, átadva a terepet a nap főattrakciójának számító versenyszámoknak.

A gondosan előkészített, változatos nehézségi pontokkal kialakított versenypálya a nevezők számára a kihívást, a nézőknek pedig a látványosságot biztosította. A fotocellás rajttól indulva a mindenre elszántakat megannyi nehézség várta. A gyorsulási feladatnál egy 100 méteres szakaszt kellett időre megtenni, az ügyességinél némi szlalomozást követően egy szénsavas üdítő elfogyasztására nyíló sorompó, na és persze bukkanók és gödrök vezettek a – pályán olykor elérhetetlen távolságban lévőnek bizonyuló – célig.

Az erőversenyt – szokás szerint – most is két kategóriában hirdették. A 80 mázsás pótkocsi és a 200 mázsás tankszállító tréler elvonszolására a bűvös 105 lóerős határ választotta szét a jelentkezőket. Ennek indoka meglehetősen prózai: mivel a térségben az MTZ traktorok a legjellemzőbbek, értelmetlen lett volna a válaszvonalat a kerek számjegyű 100 lóerőben meghatározni, mivel egy 105 lóerős MTZ a betonlapos trélert valószínűleg megmoccanásra sem bírta volna kényszeríteni.

Így a kis súlyhúzó versenyen próbálkozhattak a saját építésű kisgépek, a fülke nélküli MTZ-k, MTZ 50- és 80-asok, Zetorok és Dutrák. Igaz, olykor már a rajtnál tengelyig elásták magukat, máskor a homlokrakodó felemelése maradt el a mesterségesen kialakított gödrön való átkeléskor vagy épp a bevállalt teher elhúzása bizonyult az adottságoknál nagyobb feladatnak, de a kudarcközeli pillanatokban a segítség is mindig megérkezett. Hol egy magát pályamunkásként szolgálatba helyező John Deere, hol pedig a szorgosan tüsténkedő sárga pólós szervezők személyében.

A mindvégig kellő szellemességgel közvetített próbálkozások nem csak a nézőket szórakoztatták, de a versenyzőknek is jókora biztatásul szolgáltak.

Egy fülke nélküli MTZ 572-es induláskor ugyan elásta magát a laza szerkezetű talajon, de aztán jókora pótkocsijával látszólag könnyedén robogott a pályán, egészen addig, mígnem sűrű füstöt eregetve, fájdalmas hangot hallatva meg nem adta magát az emelkedős szakaszon. Máskor markos legények csapata feszült neki a pótkocsi hátuljának, segítési szándékukat a főszervező, Kovács János a hangszórókon keresztül lohasztotta le: Várjatok még, ne alázzátok meg ennyire! – majd kevésbé csendesen hozzáfűzte: Még ennyi „szamárerő-fogat” nem is volt ezen a pályán!

A súlyos teher persze a nagyobb gépeket is megizzasztotta, a maguk ásta gödörből ilyenkor a zöld angyalként érkező John Deere jelentette a kiutat, miközben a piros Zetor Crystal 12043-es talajelmunkálásával tette újra versenyzésre alkalmassá a terepet. A férfiak élcei közt stabilan helytálló cserfes műsorvezető, Bozóki Szilvia nem is győzte elég hálásan megköszönni segítségüket.

Pedig a pályakarbantartókra csak a nagy súlyhúzó kategóriában volt szükség igazán, egyre több gép és egyre több fifika kellett a laza szerkezetű talajban lesüllyedt monstrumok kiszabadításához. A próbálkozási kedv emiatt senkinél nem hagyott alább, hiszen a sikeres célba érés szinte egy-egy erkölcsi győzelemmel is felért.

Estefelé az eredményhirdetéskor a kategóriák győztesei megérdemelten vehették át elismeréseiket, ami a valamennyi versenyszámban próbát tevőknek ugyanúgy kijárt, hiszen ezúttal minden részvétel egyfajta győzelem volt.

Mielőtt Matyi és a hegedűs lendítette volna féktelen mulatozásba az embereket, a többnyire felajánlásokból érkező tombolatárgyakat (MTZ-alkatrészek, flex, fűnyíró stb.) is kisorsolták. A fődíj, a Bodoglári Traktoros Sport Egyesület által vásárolt MTZ boldog tulajdonosa Tokody Károly lett.

(Csomós Éva – Agrofórum Online)