Csettegők és kattogók, beazonosíthatatlan sufni-jelenségek sorakoznak egymás mellett az V. Szarvasi Veterán Gép- és Járműtalálkozó nulladik napján.
Csettegők és kattogók, beazonosíthatatlan sufni-jelenségek sorakoznak egymás mellett. A maguk nemében mindegyik valódi műalkotás. Egyediek, ötletesek, praktikusak, magukon hordozzák készítőjük tervezői és kivitelezői tudását. „A magyar elme kreativitásának diadala!” – hirdette a háztáji gépek szabadegyetemét és bemutatóját az V. Szarvasi Veterán Gép- és Járműtalálkozó nulladik napján, mi pedig megnéztük: mit tanulhatunk?
Teljes képgaléria az V. Szarvasi Veterán Gép- és Járműtalálkozóról >>>
A szarvasiak ismertek találékonyságukról, hiszen számos traktort mentettek már meg általuk a pusztulástól. Ezeket a példányokat már ötödik éve találkozó formájában az érdeklődőknek is megmutatják. Ilyenkor ráadásul az ország számos pontjáról érkeznek gépeikkel az elhivatottságban hozzájuk hasonlók. Idén már nulladik napot is tartottak, hagyományos találkozójuk előestéjén az alkotók mutatkozhattak be.
Jöttek is szép számban a viszonylag mainak számítók és az egészen antik, házilag épített darabok, amelyek készítői az ’50-es ’80-as évek eszközeiből, sufniban fellelt anyagokból kreálták meg személy- és teherszállításra, húzásra, vonásra, vagy akár konkrét feladatok ellátására használt eszközeiket.
„Ezek mindenféle biztonsági szabályokat mellőzve készülnek, csak forogjon, menjen, húzza-vonja, amit kell” – magyarázta a gépek közt navigálva Lénárt Zoltán, a rendezvény egyik szervezője.
A Reile fűrészgép tulajdonosáról kapta nevét, aki a ’60-as, ’80-as években járt vele a házakhoz. Az aratógép-üléssel, bálázó szíjjal ellátott önjáró fűrészelő gép nem a 60-as években épült, hanem sokkal hamarabb, és jelenleg épp harmadik motorját koptatja.
„Először egy küllős lendkerekű Hoffer motor volt rajta a ’20-as, ’30-as évekből, a kúpos dörzskuplung egy traktor hátsó hídjából készült, hagytak rá technikai lötyögést is, a hátsó futóműve pedig szintén ’20-as, 30-as évekbeli” – mutatta Csernus Mihály, szervező.
„Nem keveset kellett gondolkodni, mire ezt így kitalálták, főleg azért, mert abban az időben nem volt se vas, se üzemanyag, és csak abból tudtak dolgozni, amit a háború után felleltek” –veszi át a szót Lénárt Zoltán, amit Csernus Mihály azzal told meg, hogy „Szakmai szemmel nézve, ha abban a korban én építettem volna, igencsak büszke lennék rá”.
A gépet a helyiek is hamar körbeállták, egyesek ismerték régi tulaját, mások a fűrészelő teljes múltját vélik tudni.
Egy sorral arrébb valódi, autentikus szállító járműbe botlunk, platóján hasonló módon készült kapálógéppel. A szállítót Pannónia motor hajtja, talán Moszkvics váltóval szerelt, szállítmánya pedig Simson motorral ékeskedik.
Közvetlen mellette egy házi személyszállító ácsorog. Igazi remekmű, Pannónia motorral, robogó kerékkel ellátva, igazi multifunkcionális készítmény, amelynek alkotója a dizájnra is gondolt, hisz még márkajelzéssel is ellátta. Igaz, kicsit félszemű, de ebben az esetben ilyenen mi sem akadhatunk fenn.
Bokros Attila mintegy másfél hónap alatt „dobta” össze személyszállító járművét, amelyhez a ’70-es évek elejéről származó MZ- motort, Kenter hajtóművet és Trabant légszűrőt használt.
„Hagyatékból vettem, egy sufniban volt félrelökve, totálkáros gumikkal, berozsdásodott tankkal, és a kipufogó is más volt rajta. Eredetileg billenős utánfutóval rendelkezett, de azt szabad ötlet alapján már én alakítottam át ilyen ügető kocsis hátsójúvá, mert effélét nem látni mindennap.
A kipufogó is saját elgondolás alapján készült, de a szarv és a motortartó alváz gyárinak tűnik vagy nagyon ügyes ember keze munkáját dicséri. Az ülés egy Terra kistraktoré, a hátsó kerekek kiléte ismeretlen, de dobfékkel szerelt” – magyarázta.
Eközben a másnapi veterántalálkozóra is sorra érkeztek a gépek. Némelyik platón, és van, amelyik a saját kerekein. A kapun épp az a kis kék Dutra U-28-as gördül be, amelynek felújítási munkálatait az érdeklődők az interneten is nyomon követhették a rajta dolgozókkal közösen izgulva, hogy vajon sikerül-e rendbe hozni a nagy napra. Az eredmény magáért beszél.
Nem csak a felsorakoztatott öreg vasak száma nő évről-évre, hanem az érdeklődőké is, hisz ezúttal már Vácrátótról, Gyöngyösről, Szőnyből, Kiskőrösről és Abonyból is érkeztek vendégek, akik a háztáji gépek és korabeli traktorok mellett kiállított régi hadieszközöket, veterán autókat és motorokat is megcsodálhatták. Az öcsödiek például egy 1938-ból származó kerékpárt is felpakoltak Zetorjaik mellé.
„Van külön magyar-orosz gyártmányú traktorok sora, és a Zetorok is külön csoportban láthatók” – mutatott végig a szarvasi sportpályán Lénárt Zoltán. Az 1954-es gyártmányú lánctalpas DT-je mellett állva azonban Csernus Mihálytól még egy érdekességet is megtudunk.
„Ezt a traktort egy szarvasi családtól vásároltam meg, akiknek birtokában volt egy DR 50-es Dutra is, amit felújítottak, majd a ’90-es években a mezőkövesdi múzeum számára ajánlották fel. Ezt a gépritkaságot – mivel országosan is csak mintegy 10 db készült belőle, talán 2 még meg is van, de ez az egyedüli működőképes – a szarvasi csapat teljes titokban hozta el erre a találkozóra, hogy az eredeti tulajdonosoknak, a Gyáni testvéreknek meglepetést szerezzünk vele” – avatott be Csernus Mihály. A kísérleti széria tagjaként Hoffer hátsó résszel, de már 4 hengeres Csepel dízelmotorral készült piros traktor orrán felirat is hirdeti felújítói nevét.
A ritkaságok közt lehetett látni a zöld Dutra 4400-ast is, ami ugyan a Magyar Állam tulajdona, de Lénárt Zoltán őrzi, mert – mint ahogy mondja – az időjárás már nagyobb kárt okoz benne, mint a használat. Aztán ott a Dutra UC is, melyből szintén keveset gyártottak, mert kis teljesítménye miatt nem hozta a hozzá fűzött reményeket. Országos szinten 5-6 db van ma belőle, ebből Szarvason legalább 3 található.
A csőtengelyes „kecske”, az 1960-as évekből való UV-változat szintén ritkaság ma már, mint ahogy az az 1954-es gyártmányú, német, 2 ütemű, 12 LE-s dízelmotoros Holder kistraktor is, amiből gazdája 3-ról tud még az országban.
De bármelyikre is nézünk, ma már mindegyik egyedi, sajátos történetű, féltett darab, melyek ilyen alkalmakkor sütkéreznek még egyet a napfényben és a dicsőségben.
(Csomós Éva – Agrofórum Online)
