Szinte fillérekből beszerzett városi járművekkel (két koros kisautóval és a „fapados” jelzőnek új értelmet adó, nepáli gyártású terepjáróval) indultak el a brit Top Gear tévéműsor készítői Katmanduból a 660 kilométerre, 3840 méteres tengerszint feletti magasságon fekvő tiltott városba, Lo Manthangba.

A világ egyik legelszigeteltebb települése ez, ahová 1992 előtt turisták sem tehették be a lábukat. Az esélyeket tovább rontotta, hogy Chris Harris műsorvezető két társa csupán úrvezetői gyakorlattal rendelkezett az expedíció előtt.

A sors (és a producerek) fintora, hogy az autóversenyző Chris Harris a trió leggyengébb, leglassabb autóját kapta meg, holott sokkal testhezállóbb választás lett volna számára az a Peugeot 106 Rallye S1, amellyel kollégája, az ismert televíziós személyiség Paddy McGuinness érkezett meg Nepálba. Eközben harmadik társuk, Andrew Flintoff egykori élsportoló és izomkolosszus a helyi gyártású monstrum, a Hulas Mustang szervokormány nélküli volánjával és minden kapcsolás ellen tiltakozó sebességváltójával birkózott sikeresen.

Hamar kiderült, hogy a legnagyobb fenyegetést nem a rossz minőségű utak, és nem is az aszfalttól centiméterekre tátongó szakadékok jelentik, hanem a többi autós. A helybeliek halált megvető bátorságáról (vagy nem kisebb mértékű ostobaságáról) tanúskodó előzések ellen viszonylagos védelmet nyújtottak a Peugeot apró méretei.

A legnagyobb kihívást az utolsó néhány kilométer tartogatta a csapat számára. A Peugeot 106 Rallye S1 a kavicsos utakon dinamizmusával, az életveszélyesen leszűkülő hegyi szakaszokon kompakt méreteivel és tökéletes manőverezhetőségével igazolta, hogy jó választás volt. A legfontosabbnak azonban megbízhatósága és tartóssága bizonyult az öt nap alatt teljesített út során, így végül üzemképesen és (néhány karosszériaelemtől eltekintve) hiánytalanul ért be a kitűzött célba. Miután civil életében több mint negyedmillió kilométeren át szállította gazdáit, földi pályafutásának végén teljesítette a világ egyik legkeményebb autós kihívását.

 

Peugeot 106 Rallye S1 A Peugeot az 1990-es évek elején döntött úgy, hogy szerencsét próbál a rali világbajnokság 1300 cm³ alatti géposztályában. A 106-os személyében meg is találták az ideális alapot, ám a széria legsportosabb képviselőjét, a 106 XSi-t sajnálatos módon 1,4 literes motorral szerelték. Egyetlen megoldás maradt tehát: új motort szerelni be a könnyű autócska orrába. A legendás négyhengeres TU motorcsalád kellően csekély lökettérfogatú képviselőjét hengerenként két szeleppel, egy felülfekvő vezérműtengellyel, de Magnetti Marelli injektorokkal, magas sűrítési viszonnyal és egyedi szívórendszerrel szerelték fel, mögé röviden áttételezett sebességváltót szereltek. Az erőforrás igen magas, 7200/perc fordulatszámon adta le 101 lóerős csúcsteljesítményét. Habár nem volt izompacsirta, a radikális módosításokkal (a tervezők szívbaj nélkül intettek búcsút a szervokormánynak, a központi zárnak és a motoros ablakemelőknek) 825 kilogrammra csökkentett tömeg révén rendkívül tüzesen, dinamikusan mozgott – végsebessége elérte a 190 kilométer/órát, álló helyzetből 10,3 mp alatt gyorsult 100 kilométer/órára. Ennek ellenére a 106 Rallye megjelenése nem volt hivalkodó, ugyanakkor a beavatottak könnyen felismerték a kisautó csúcsverzióját fehér acélfelnijeiről és piros biztonsági öveiről. A futómű alapvetően az izmosabb XSi-ből származott, elöl MacPherson rugóstagokkal, hátul csatolt hosszlengőkarokkal. A rugókon és a lengéscsillapítókon szintén az XSi-vel osztozott a Rallye, de vastagabb kanyarstabilizátorai még agresszívabb, még sportosabb, még stabilabb vezethetőséggel ruházták fel – logikusan, hiszen alapvetően versenyautó-alapnak tervezték.