Húsvéthétfői locsolkodásunkban a víz, az élet és a termékenység szimbóluma. Ugyanez a víz ma a mezőgazdaság legnagyobb kincse: megőrzése és okos felhasználása kulcskérdés az aszályok és szélsőséges időjárás kihívásaival szemben.
Húsvéthétfőn a locsolkodás ősi hagyománya emlékeztet minket arra, hogy a víz a termékenység és a megújulás forrása.
A néphagyomány alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit. Nem véletlenül, hiszen a mezőgazdaságban is a víz jelenti az életet adó erőt.
Szélsőséges időjárás és vízhiány a mezőgazdaságban
Az utóbbi években Magyarország időjárása egyre szélsőségesebbé vált. Noha hazánk földrajzilag továbbra is „víznagyhatalom”, a csapadék térben és időben egyre egyenlőtlenebbül oszlik el. Gyakoriak a több hónapig tartó aszályok, amelyeket özönvízszerű esőzések és árvizek szakíthatnak meg.
Az elmúlt évek eseményei jól példázzák ezt: 2022 nyarán például rendkívüli aszály pusztított, majd nem sokkal később áradások sújtották az ország egyes részeit, míg más térségekben továbbra is vízhiány maradt.
Az ilyen időjárási szélsőségek komoly kihívást jelentenek a gazdálkodóknak. A 2022-es aszály következtében a kukorica országos termése mindössze 2,7 millió tonna volt. Szemben a kedvező csapadékú 2014. év 9,3 millió tonnát is meghaladó termésével.
Ez példátlan visszaesés. 1990 óta sosem volt négy millió tonna alatt a kukoricatermés, míg 2022-ben a csapadékhiány miatt zuhant ilyen mélypontra. A terméskiesések és a kiszámíthatatlan hozamok rámutatnak, hogy a víz ma stratégiai érték – a termésbiztonság múlik rajta.
Vízvisszatartás: összefogás a vízkincs megőrzéséért
A mai magyar agráriumban kiemelt törekvés, hogy a lehulló csapadék minél nagyobb arányban a helyén maradjon és hasznosuljon ahelyett, hogy gyorsan elfolyna. A gazdálkodók is felismerték ezt: egy friss felmérés szerint a termelők 80%-a létfontosságúnak tartja a víz megtartását a földjein, és a válaszadók fele akár a területhasználatot is hajlandó megváltoztatni ennek érdekében.
Ez azt jelenti, hogy sokan még saját termőterületük egy részét is átengednék vizes élőhellyé vagy legelővé, csak hogy több víz maradjon a tájban. A gazdák szakmai és anyagi támogatást igényelnek a vízvisszatartási gyakorlatok megvalósításához és a szükséges infrastrukturális fejlesztésekhez (pl. csatornák, tározók) is.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) a felmérés eredményeire alapozva öt mintaprojektet indított négy vármegyében, ahol a vízügyi igazgatóságok szakemberei segítik a gazdákat abban, hogy gyengébb minőségű termőföldjeiken vizet tartsanak vissza.
Ezeken a területeken a gazdák tanácsokat, műszaki terveket kapnak, és közösen keresik a természetes vízmegtartó megoldásokat, amelyek később máshol is követendő példaként szolgálhatnak.
Ezzel párhuzamosan országos szinten is új szemlélet bontakozik ki „Vizet a tájba!” jelszóval. 2025 februárjában elindult egy online bejelentő felület, amely egyszerűvé teszi, hogy a termelők felajánlják földterületük egy részét ideiglenes víztározás céljára.
A gazdák részéről példátlan együttműködés tapasztalható: a rendszer indulását követő két héten belül több mint 100 termelő jelentkezett önkéntes vízvisszatartásra. Ez konkrét lépés a klímaalkalmazkodásban, hiszen a visszatartott belvizek később aszály idején életmentőek lehetnek a környező területek számára.
A vízügyi hatóságok már most fokozott ütemben töltik a tározókat: 2025 január végén 270 millió m³ vizet tartottak vissza, ami február végére 314 millió m³-re emelkedett.
A kint tartott vizek nem vándorolnak el az országból, hanem helyben hasznosulnak: szivárgásukkal töltik a talajvízkészletet, párolgásuk pedig javítja a mikroklímát a mezőgazdasági területeken. Mindez csökkenti az aszálykárokat és hozzájárul a fenntartható vízgazdálkodáshoz.
Öntözés és hatékony vízfelhasználás a jövőért
Az éghajlati alkalmazkodás másik pillére az öntözésfejlesztés. Jelenleg Magyarországon mintegy 210 ezer hektár területen van engedélyezett öntözés, ami az összes mezőgazdasági terület csupán ~4%-a; ráadásul ennek is csak 50-60%-át öntözik ténylegesen egy adott évben.
Vagyis mindössze nagyjából 100-130 ezer hektárt öntöznek a közel 5 millió hektárnyi mezőgazdasági területből – ez rendkívül alacsony arány, ami magyarázza a termelés kiszolgáltatottságát az időjárásnak. A szakértők szerint ugyanakkor az öntözhető területek aránya 10-15%-ra is növelhető, ami jelentősen javítaná a termésbiztonságot.
Ennek érdekében az utóbbi években komoly kormányzati támogatás indult: 2018 óta a Vidékfejlesztési Program keretében több mint 1200 öntözésfejlesztési projekt részesült támogatásban, összesen 176,5 milliárd forint értékben.
E támogatások révén új víztározók, csatornák épülnek, modern öntözőberendezéseket szereznek be a gazdák, és öntözési közösségek alakulnak, hogy a vízmegosztást hatékonyan lehessen megszervezni.
Az öntözés és a vízmegtartás együtt jelent megoldást. A kiépített rendszerek csak akkor hasznosak, ha van mit a csatornákba és öntözőberendezésekbe juttatni.
Ezért az a fenntartható, integrált vízgazdálkodási szemlélet, amely a csapadékot visszatartja, majd aszály idején célzottan kiadja a növényeknek, kulcsfontosságú a jövő mezőgazdaságában.
A hatékony vízfelhasználás növeli a hozamok stabilitását és mérsékli a termésingadozást, miközben óvja a természeti erőforrásokat. A fenntartható vízgazdálkodásra való áttérés nemcsak az éghajlatváltozás kihívásaira ad választ. Hosszútávon a magyar mezőgazdaság versenyképességének és jövedelmezőségének záloga is.
A húsvéti locsolkodás szimbolikus üzenete tehát aktuálisabb, mint valaha. A víz érték, amelyet megbecsülve, megőrizve és ésszerűen gazdálkodva kell hasznosítanunk. Csak így érhetjük el, hogy termőföldjeink a jövőben is bőségesen teremjenek, még a klímaváltozás okozta viszontagságok közepette is.
Kiemelt kép: Pixabay.
