Minden évben azon sopánkodunk, hogy hazánk területéről több víz távozik, mint amennyi beérkezik, a felesleggel tehát nem kezdünk semmit, és nem őrizzük meg a téli csapadékot sem.
Bármerre járunk az országban, rengeteg helyen nyomorúságosan fejlődő kukoricákat és napraforgókat láthatunk a földeken. A példátlan nyári aszály, a 40 Celsius-fok fölötti nappali csúcshőmérsékletek, a hőkupola nevű, fullasztó időjárási jelenség és a júniustól augusztusig lehulló, országos átlagban mindössze 74 mm csapadék megtették hatásukat. A magyar mezőgazdasági társas vállalkozásokat ért károk elérik az 500–600 milliárd forintot – és akkor még nem beszéltünk az egyéni vállalkozókról és őstermelőkről, ahol nehezebb mérni az eredményeket.
Hogyan lehetne a jövőben kivédeni az időjárási szélsőségek negatív hatásait? Ezen töprengenek most az Egyesült Királyságban is, ahol a 2026-os volt minden idők legforróbb nyara. Talán csak Skócia északnyugati része kapott idén szokásos mennyiséget a csapadékból, így a Brit-szigeteken is megtapasztalhatták, hogyan rúgja rá mindenkire az ajtót a klímaváltozás. A nyár folyamán a napi középhőmérséklet elérte a 16,5 Celsius-fokot az Egyesült Királyságban, ami 0,4 fokkal magasabb a tavalyinál, és még korántsem biztos, hogy jövőre nem dől meg a rekord.
A Farmers Weekly mezőgazdasági oldal szakírója, Stephen Carr (aki maga is gazdálkodik, 800 hektáros farmon folytat állattenyésztést) a napokban arról írt véleménycikket, hogy alighanem a téli csapadékot kellene valahogy megtartanunk az ínségesebb tavaszi-nyári hónapokra. Ezt leírni könnyebb, mint megvalósítani, bár tény, hogy a mögöttünk álló téllel a magyar gazdák sem lehettek elégedetlenek, volt hó és fagy elegendő. Utána viszont már áprilisban beütött a „krach”, és az angol szakírót is az döbbentette meg leginkább, milyen gyorsan elpárolgott minden csapadék a tavaszi-nyári hónapokban.
Alig használt vizet a mezőgazdaság
A szigetországban már most az elfogyasztott gyümölcsök 80 százaléka, illetve a zöldségek 47 százaléka származik importból. Ha az Egyesült Királyság megszűnik csapadékos térség lenni, a helyzet tovább romolhat. Eddig volt annyi esőjük, amennyi kellett, és ezt az is bizonyítja, hogy miközben globálisan a vízkivételek 70 százaléka mezőgazdasági célú, addig az Egyesült Királyságban ez még a 3 százalékot sem éri el. A mezőgazdaságnak eddig nem volt szüksége a természetes vízforrásokból kiemelt vízre, most azonban egy csapásra megfordult a helyzet.
Nagy segítséget jelentene, ha arra ösztönöznék a gazdákat, hogy víztározókat építsenek a földjeiken a téli árvizek befogadására, tárolására. A szakíró farmján is keresztülhalad egy folyó, amely a leghidegebb évszakban hetekig árad, ám a víztöbblettel eddig ő sem kezdett semmit. A briteknek alighanem rövid időn belül fel kell hagyniuk azzal a kényelmes hozzáállásukkal, hogy a vizeiket egyszerűen hagyják felhasználatlanul a La Manche csatornába ömleni.
Nagy tanulság ez Magyarország számára is, hiszen köztudott, hogy hazánk területéről rendszeresen több víz távozik, mint amennyi beérkezik, vagyis felhasználható felesleggel rendelkezünk – amellyel mégsem teszünk semmit. A Tisza szabályozása előtt az Alföld hatalmas területei időszakosan víz alatt álltak. Ezek az árterek természetes „szivacsként” működtek, lassították a víz lefolyását, tárolták a vizet, utánpótolták a talajvizet és stabilizálták a mikroklímát, ám a folyószabályozással mindezt tönkretettük.
Magán víztározó épült a Zagyva mellett:
Szereti az Agrofórum cikkeit?
Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! KATTINTSON!
