A kutatók sokáig úgy hitték, hogy a mezőgazdaság megjelenése egyfajta Édent teremtett a Földön. Most kiderült, hogy a „pokoli” kifejezés illik az első nagy korszak lezárására.
A mezőgazdaság a legősibb tevékenységeink egyike, amelynek jelentős szerepe volt a mai ember kialakulásában. A földművelés és állattenyésztés nagyjából 10 ezer éve született meg, a korai búza- és árpafajták, valamint bizonyos állatok háziasítása révén őseink táplálkozása gazdagabbá és biztonságosabbá vált, így nagyobb léptekkel haladhattak tovább a fejlődés útján.
A mezőgazdaság hajnaláról viszonylag keveset tudunk, egy friss régészeti felfedezés azonban éppen abba az időszakba enged bepillantást. Sötét kép rajzolódik ki előttünk a korról, a kutatók ugyanis brutális indokát találták az első páneurópai kultúra összeomlásának. Egy 7000 éves tömegsírban koponya nélküli csontvázakat találtak, ami arra utal, hogy kontinensünk első gazdálkodói tömegmészárlás áldozataivá váltak.
A Science.org tudományos oldal alapos cikke szerint a régészek 2017-ben kezdték meg az ásatást egy szlovákiai búzamező kellős közepén. Ott rögtön négy fejetlen csontváz került elő, mégpedig egy ősi település közelében, ami arra utal, hogy az eltemetett személyek minden bizonnyal letelepedett földművesek voltak. Évről évre aztán egyre több ilyen megcsonkított maradványt tártak fel Verebély (szlovákul Vráble) falu közelében, Pozsonytól mintegy 100 kilométerre keletre.
„Bármerre ástunk, csontokat találtunk”
– mesélte Katharina Fuchs, a Kieli Egyetem antropológusa. Eddig 34 csontváz bukkant fel, feltehetőleg a vonaldíszes kerámia kultúrájának idejéből, ez az újkőkorszaki Európa 7500–6500 éve virágzó kultúrája volt. Egyenes leszármazottai azoknak, akik Anatóliában megkezdték a növények és állatok háziasítását. Ez a mai Szlovákia területén létezett kultúra négy évszázadig létezett, aztán bekövetkezett az első pillantásra érthetetlen, csúnya lezárás.
Nemcsak Verebély környékén, de Európa-szerte is efféle tömegsírokra bukkantak, mindegyik Krisztus előtt 5000 táján született. Több száz település tűnt el hirtelen, a lakói pedig tragikus véget értek. Pedig a leletek nem arról tanúskodnak, hogy megnövekedett volna az erőszak abban a korban, a vonaldíszes kerámia kultúrája azonban mégis megsemmisült. Vajon miért?
A régészek szerint Verebély esetében érdekes fejlemény, hogy két évszázaddal az ott feltárt ősi falu alapítása után a településrészeket mély árkokkal és erős földsáncokkal választották el egymástól. Ez nyilvánvalóan ellenségeskedésre utal, vagyis az erőszak mégiscsak terjedni kezdett az első európai földművesek körében, mégpedig hihetetlenül gyorsan. A megtalált elhunytak többségét egyszerű obszidián késsel fejezték le, és talán rituális oka lehetett mindennek, talán valamiféle krízishelyzetet akartak így megoldani.
Ilyen házakban laktak az őseink 7000 éve:
