A Merkúr sógleccserei talán megfelelő feltételeket teremtenek az életnek: elképzelhető, hogy a Naprendszer legbelső bolygóján egykor létezhetett az élet.
A NASA Messenger űrszondájának a Merkúrról gyűjtött adatai még jóval a küldetés 2015-ös vége után is szolgálnak meglepetésekkel. A legutóbbi és valószínűleg a legmeglepőbb eredmény, hogy a kutatók sógleccsereket fedeztek fel a bolygó felszínén.
Az új jelek arra utalnak, hogy a planéta felszín alatti rétegei gazdagok illékony anyagokban, amelyek egyszer talán élhető feltételeket biztosítottak, ez pedig igaz lehet a Merkúrhoz hasonló exobolygókra is – olvasható a csillagaszat.hu portálon.
A Merkúr felszíne tele van rejtélyes, kaotikus felszíni képződményekkel, amelyek „furcsa terep” néven váltak ismertté.
A bolygókutatók korábban úgy gondolták, hogy ezek a területek, ahol a különböző talajrétegek összekeverednek, egy 100 kilométeres kisbolygó becsapódásának eredményeképpen jöttek létre 3,8 milliárd évvel ezelőtt. Ez a becsapódás alakította ki a hatalmas Caloris-medencét is.
Mélyre süllyedve
A Messenger adatainak 2020-as vizsgálata során a kutatók a krátert vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy a furcsa terepek egy része csupán 2 milliárd éve keletkezett, jóval a Caloris-medencét létrehozó becsapódás után. Arra is rájöttek, hogy a területek egy része két kilométernél is mélyebbre süllyedt – ilyen mélyre egy becsapódás nem süllyeszthette őket.
Más kutatások meglepő mennyiségű kén, klór és kálium jelenlétét fedték fel, amelyek a Naphoz közeli, forró Merkúron illékony anyagok: képesek gyorsan gáz halmazállapotúvá válni, és amikor szublimálnak, néhányszor tíz méter mély, sekélynek számító mélyedéseket hoznak létre. Az adatokból korábban az is kiderült, hogy az állandóan árnyékban lévő sarki kráterekben vízjég rejtőzik.
Egy kutatócsoport Alexis Rodriguez (NASA Marshall Space Flight Center) vezetésével, aki már a 2020-as kutatást is vezette, a Planetary Science Journal novemberi számában tette közzé új kutatási eredményeit. A csillagászok arra a meglepő eredményre jutottak, hogy a furcsa terepek sógleccsereket rejthetnek.
Ráadásul kiderült, hogy a felszín alatti, illékony anyagokban gazdag rétegek bolygószerte megtalálhatók. Rodriguez szerint az illékony anyagok szublimációja hozta létre a sógleccsereket, és vezetett egyúttal a felszíni beomlásokhoz, amelyek a furcsa terepeket teremtették.
Sóból is lehet gleccser
„Ha gleccserről beszélünk, mindenki azonnal a vízjégre gondol – mondja Rodriguez. – Pedig sógleccserek a Földön is létrejöhetnek olyan területeken, mint például az iráni Zagrosz-hegység.
A földi sógleccserek az ősi óceánok elpárolgása során visszamaradt kősó-lerakódásokból indulnak ki. Ezeket a lerakódásokat később más kőzetek borították be, és az új rétegek elég masszívak voltak ahhoz, hogy összenyomják őket.
Idővel a kősó és más sók felszivárognak a repedéseken keresztül, és felszíni gleccsereket alkotnak. A Merkúr gleccserei nagy valószínűséggel kősóból állnak” – állítja Rodriguez, aki új tanulmányban felvázolja saját interpretációját a bolygó történetéről.
További részletekért KATTINTSON!
(Fotó: WikiImages/Pixabay)
