Mi történik, ha évről évre ugyanazt a kultúrát vetjük egy adott táblába? Német kutatók másfél évszázada teszik ezt, látványos eredményekkel.
Az ipari, monokultúrás gazdálkodás már rövidebb távon is káros a talajra, ezt számos kutatás bizonyítja. Érdemes tehát visszatérni a diverzifikáció útjára, hiszen már őseink is rájöttek, hogy a vetésforgó alkalmazása segít megőrizni, újjátermelni a talajban lévő tápanyagokat. A föld kizsigerelésének megszüntetésével is növelhetünk a terméshozamokon, miközben javul az élelmezésbiztonság is.
Ha évről évre csupán ugyanazt a növényt termesztjük a gazdaságunkban, azzal magának a kultúrának is ártunk, hiszen „hozzászoktatjuk” a kórokozókat és kártevőket, hogy az adott területen „megbízható” célpontot találnak. A vetésváltással vagy akár takarónövényekkel sokszínűbbé válik a gazdálkodás, és ez a szélsőséges helyzetek (például az aszály, hőstressz) kivédésében is fontos szerepet játszik.
Német kutatók is végeznek egy ezzel kapcsolatos kutatást, amely az Agrarheute nevű szakoldal tanúsága szerint hihetetlenül régen, 1878-ban kezdődött. A másfél évszázados kísérlet látszólag egyszerű feladatot ró a szakemberekre: szezonról szezonra rozst kell vetniük ugyanabba a táblába, hogy megfigyeljék a monokultúrás gazdálkodás hatásait. Az egész világon páratlan kutatás a kelet-németországi halle-wittenbergi Luther Márton Tudományegyetemhez fűződik.
Az őszi rozs a német fajtakísérletek gyakori szereplője. Magas a szárazanyag-tartalma, gyorsan, intenzíven fejlődik, így kiválóan védi a talajt a szél- és vízeróziótól. Malmi felhasználásra vagy zöldtakarmányként egyaránt kiváló választás. De mi a helyzet, ha folyamatosan emellett a kultúra mellett tesszük le a garast, vajon tényleg kiszipolyozzuk vele a talajunkat?
A Luther Márton Tudományegyetem szakemberei 2024 őszén már a 146. alkalommal vetettek rozst ugyanabba a 6000 négyzetméteres táblába. Ez a monokultúrás termesztés extrém és eltúlzott módja, de éppen ezért alkalmas a káros hatások felmutatására. Ugyanakkor a terméshozamok terén tapasztalt változások még a kutatókat is meglepték.
A kísérleti területet már a kezdetekkor 6 részre osztották, és szerepel köztük egy olyan kontrollparcella, amely sohasem kapott szerves trágyát vagy műtrágyát. Emellett van olyan, ahol kizárólag a nitrogént pótolták, máshol a PK-t, illetve az NPK-t. Ezek közül kétségtelenül az a legérdekesebb, amelyet már az indulástól „sanyargatnak”.
A tápanyagpótlást 146 éve nem kapott területen az első évben 2,27 tonna rozs termett egy hektárra vetítve. Négy évtizeddel később a hozam 1,07 tonnás történelmi mélypontra zuhant, és egészen az 1960-as évekig azon a szinten maradt. A „feltámadás” vontatott volt, de 2010-ben már ismét 2,22 t/ha termésnek örülhettek a kutatók. A magyarázat szerint mindez a kísérletben végrehajtott változások eredménye, például új rozsfajtákat vezettek be, illetve megváltoztatták a növényvédelmi intézkedéseket.
(Vezérkép: Ádám és Társa Kft.)
A monokultúrák káros hatásairól szól a videó:
