A méheknek akár egy hónappal korábban is szükségük lehet táplálékra, mint amikor a jól ismert beporzóbarát növények virágba borulnak.
Az Európában „beporzóbarátként” számon tartott növényfajok akár egy hónap késéssel kezdenek virágozni a méhek szükségleteihez képest, ami csökkenti a kolóniák túlélésének és új királynők létrehozásának esélyét.
A már meglévő növényfajok korán virágzó fajokkal való kiegészítésével 35%-ról 100%-ra növelhető a méhcsaládok túlélési esélye.
Kritikus a kora tavaszi táplálék jelentősége
Az Oxfordi és az Exeteri Egyetem új kutatása, amely az Insect Conservation and Diversity című folyóiratban jelent meg. Ebben kimutatták, hogy a Beporzóbarát növények listáján szereplő fajok akár egy hónapos késéssel kezdenek virágozni ahhoz képest, mint amikor a méheknek szükségük lenne rájuk. Ez az időszak csökkenti a családok túlélésének esélyét és a királynők létrehozását abban az évben.
Az eredmények azt mutatták, hogy a kora tavasszal rendelkezésre álló virágpor és a nektár elérhetőségének jelentőségét mind ez ideig alulértékelték. Pedig kritikus a szerepe abban, hogy a méhkolónia a szezon végéig életben maradjon, és a következő szezonra új királynőket neveljen.
A kutatás vezető szerzője, dr. Tonya Lander elmondta: „Az eredményeknek köszönhetően egyszerű és gyakorlatias javaslat adható a méhek megsegítésére. A sövényekben táplálékul szolgáló fajokat korán virágzó fajokkal, különösen a kerek repkénnyel, piros árvacsalánnal, juharral, cseresznyével, galagonyával és fűzzel kell gazdagítani, ami 35%-ról 100%-ra javítja a kolóniák sikerességét. Ezzel a mezőgazdasági területeken meglévő sövények fajgazdagságát bővítjük, és a gazdaságok termőterülete nem csökken, miközben a beporzók is jól járnak vele.”
Mi virít a szántóföld széli sövényben?
A tanulmány két európai méhfajt vizsgált: a földi poszméhet (Bombus terrestris) és a mezei poszméhet (B. pascuorum). A kutatók a következőket vizsgálták: Az év során mikor a legnagyobb a poszméhek táplálékigénye (virágpor és nektár)? Hogyan hatnak a kolóniák túlélésére a táplálékhiányos időszakok? Hogyan függ össze a táplálékigény a családok összetételének (kifejlett poszméhek, peték, lárvák és bábok száma) szezonális változásával? Hogyan befolyásolja a kora tavasszal virágzó növények elérhetősége a kolóniák túlélését és a királynő termékenységét?
Az eredmények azt mutatták, hogy a poszméhek táplálékigénye márciustól júniusig a legmagasabb, és a táplálék hiánya ebben a kritikus időszakban katasztrofális következményekkel jár a kolóniák túlélésére és az új királynők felnevelésére nézve, növelve a helyi populáció kihalásának kockázatát.
Március és április különösen kritikus hónapok, amikor a táplálék elérhetőségében mutatkozó kéthetes hiány 50-87%-os csökkenést okozott a felnevelt királynők számában.
Egy másik kutató elmondta, meglepődve tapasztalták, hogy a kolónia nektár és virágpor iránti igényét elsősorban a lárvák száma határozza meg, nem pedig a kifejlett dolgozók száma. Ez megmagyarázza a kolónia különösen nagy igényét márciusban és áprilisban, mielőtt a kifejlett dolgozók főleg a kolónián kívül táplálkoznának. A lárváknak a növekedéshez virágporra van szükségük, a nektárból származó energia nagy részét pedig a fejlődő utódok hőszabályozására használják fel.
A beporzók száma minden erőfeszítés ellenére világszerte még mindig csökken. Ám a kora tavaszi virágok valószínűleg növelik a méhcsaládok túlélését és új méhkirálynő létrehozását, hozzájárulva ezzel a csökkenés megállításához és visszafordításához.
Fotó: Pixabay
