A kukorica fajlagos önköltségének jelentős hányadát a szárítási költségek teszik ki. E kijelentést a növény biológiai és ökonómiai sajátságai egyértelműen alátámasztják.
A kukorica előállítási önköltsége az utóbbi éveket figyelve jelentős növekedést mutat. A pár évvel ezelőtti átlagos 190-200 e Ft-os hektáronkénti előállítási önköltséget túlhaladva, napjainkra – különösen a monokultúrában termesztett állományok esetén – már 240-250 e Ft-os kukorica önköltségről beszélhetünk. Természetesen ez a növényvédelmi helyzetkép változása mellett elsősorban az agrárolló és a piaci tényezők kedvezőtlen alakulásával magyarázható. E tényekből adódóan az ágazat gazdaságosságáról alkotott korábbi nézetek változóban vannak. A mezőgazdasági termelőegységek különös hangsúlyt fektetnek a költségtakarékos és költséghatékony megoldások gyakorlatba történő átültetésére.
A kukorica fajlagos önköltségének jelentős hányadát a szárítási költségek teszik ki. E kijelentést a növény biológiai és ökonómiai sajátságai egyértelműen alátámasztják. Ismert, hogy egyes kukoricahibridek versenytársakhoz képesti pozicionálása a terméseredmények mellett a betakarítási szemnedvesség függvénye. Természetesen a mindenkori szemnedvesség nagymértékben függ a klimatikus viszonyoktól, a választott éréscsoporttól és a termesztési körülményektől. A szárítás az összes szántóföldi ágazatot figyelembe véve talán a kukorica esetében a legmeghatározóbb tényező, mivel terméshozama megközelítőleg annyi, mint a többi szemes terményé együttvéve. Nagy betakarítási nedvességtartalmánál fogva, azonban lényegesen nagyobb vízelvonó kapacitást igényel, mint az összes többi szemterméssel bíró növényünk.
Emellett a különböző üzemű szárítók (gáz, gázolaj) esetében egyaránt felmerülő súlyos probléma, hogy az üzemeltetésükhöz szükséges energiahordozók biztosítása napjainkra egyre több akadályba ütközik, illetve a beszerzési költségük is nő. Így a fosszilis energiahordozók válságából adódóan is egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni a költségtakarékos, alternatív szárítási technikák kutatására, gyakorlati adaptációjára.
Ilyen technológiai újítás lehet a kovaföld terményszárításra történő használata. Gyakorlati tapasztalatok támasztják alá a kovaföld jó vízmegkötő képességét. Ez egy rendkívül kis térfogatú, de nagy összfelületű anyag. Ugyanannyi kovaföld és víz összeöntött elegyének térfogata – a képen is jól látszik – alig több mint a vízé (1. kép). E nagy felületből adódóan az anyag abszorpciós képessége rendkívül nagy. Alaphipotézisünk szerint így a tárolt terményekhez keverve, a gabonaszem vízelvonásával kapcsolatban is érvényesülhet e pozitív tulajdonsága.
1. kép: A kovaföld vízfelvétele – Balról jobbra: kovaföld; víz; az első két kémcsőben lévő térfogatú kovaföld és víz elegye
A kovaföld létrejötte, fizikai, kémiai és biológiai sajátságai
A kovaföld növényi eredetű anyag. A kovamoszat nevű egysejtű, mikroszkopikus méretű moszatok külső héját alkotja (2. kép). A mai tudásunk szerint a kovamoszatok a kékmoszatokkal együtt alakították ki a Földön az oxigéntartalmú légkört. Ezek az élőlények adták és adják ma is a tengeri plankton igen jelentős hányadát. A kovamoszatok csoportja rendkívül fajgazdag, jelenleg mintegy 10.000 ismert fajt tartunk számon. Minden kis kovamoszatot két héj borít és véd. Az elpusztult kovamoszatok váza az elmúlt évmilliók folyamán a tengerfenekére süllyedt, felgyűlt, és bizonyos helyeken több méter vastag réteget alkotott a vizek fenekén. A későbbiekben a földkéreg nagy mozgásai révén ezek a rétegek egy része a szárazföldre került.
2. kép: A kovaföld mikroszkópos felvétele 1500-szoros nagyításban
Sokan a természetgyógyászat legújabb csodafegyvereként tartják számon regeneráló, sejtélénkítő, ásványpótló, fertőtlenítő és méregtelenítő hatása miatt. A kozmetikai iparban ránctalanító, arclemosó, körömápoló és hidratáló krémek alkotóelemeként találkozunk vele. Kovaföldkapszulát ajánlanak hajhullás ellen, méregtelenítésre, valamint a bélműködés és a felszívás serkentésére. Ezen kívül, mivel rendkívül sokféle természetes ásványi anyagot és nyomelemet tartalmaz, hiánybetegségek leküzdésére is jó. Az iparban szűrőanyagként, valamint csiszoló- és szigetelőanyagként is hasznosítják. A mezőgazdaságban mint rovarölő szer ismeretes. Kis dózisban a tárolt terményhez adagolva az ízeltlábúak fejlődési alakváltásait gátolja, a légzőszervrendszerükbe kerülve azok pusztulását okozza.
A kovaföld (3. kép) főleg szilícium-dioxidból (SiO2) áll. Mint minden porózus anyag (így SiO2-tartalmú homok is), ha a tüdőbe kerül, akár tüdőbetegséget, szilikózist okozhat. Rákkeltő (karcinogén) hatásáról sokan és sok helyen írtak, de ez egyértelmű bizonyítást még nem nyert. Ettől függetlenül az említett tényekből adódóan a kovaföldtartalmú szerek (töltőszerek, hintőporok stb.) csomagolásán az Xn (ártalmas) jelölésnek kell szerepelnie. Kijuttatása esetén védőmaszk használata javasolt.
3. kép: A kovaföld
Saját vizsgálati eredmények
A rovarölő tulajdonsága mellett felmerült az anyag vízelvonó képességének hasznosítása, a tárolt termények nedvességtartalmának csökkentése érdekében. Így az következőkben a kovaföld kukorica terményszárítására való alkalmasságával kapcsolatos saját vizsgálati eredményeinkről kívánunk beszámolni. Laboratóriumi méréseinket a különböző vízleadási dinamika megismerésének érdekében 3 különböző víztartalmú kukoricatétel (19,8 %; 21,0 %; 28,7 %) bevonásával végeztük. Ezen eltérő nedvességtartalmú tételekből 5 kg-os mintákat képezve 4 ismétlésben 3 kezelést (kontroll=kezelés nélkül; 1 ‰=1 t terményhez adagolt 1 kg kovaföld; 2 ‰=1 t terményhez adagolt 2 kg kovaföld) vizsgáltunk. Emellett az „extrém” mennyiségű kovaföld hatásának megismerése érdekében a 19,8 %-os víztartalmú tétel esetében két magasabb dózis vizsgálatát is beiktattuk (4 ‰=1 t terményhez adagolt 4 kg kovaföld; 8 ‰ = 1 t terményhez adagolt 8 kg kovaföld).
1. ábra: A 19,8 %-os, kiindulási nedvességtartalmú kukoricatétel vízleadása a 2 hetes vizsgálati időszak alatt
Az alkalmazott dózisok megválasztását az Ediafilt Kovaföld Termelő és Feldolgozó Kft. által közzétett javaslatok indokolták. A minták tárolása a vizsgálat ideje alatt a gyakorlatban megfigyelt, beton síktárolókban mérhető, realisztikus környezeti tényezők mellett történt. A felvételezés időtartama két hét volt, mely során a kétnaponta vett, egyenként 0,5 kg-os homogenátumok szárazanyag- és víztartalmát határoztattuk meg. Az analitikai mérés előtt a porfrakciót pneumatikusan eltávolítottuk. Az egyes minták százalékos víztartalmát [szárazanyag, víz (MSZ 6830/3-77)] a Magyar Szabvány (1977, 1978, 1981) előírásai szerint vizsgáltattuk.
2. ábra: A 21,0 %-os, kiindulási nedvességtartalmú kukoricatétel vízleadása a 2 hetes vizsgálati időszak alatt
Az 1-3. ábrákon látható az eltérő víztartalmú kukoricatételek két hét alatt megfigyelt vízleadási dinamikája. Elmondható, hogy a kovaföld adagolásával egyértelműen csökkent a kontrollhoz képest a kezelt termény víztartalma (1. táblázat). A vizsgálat során a kezelésektől függően 2,3-4,4 % közötti abszolút víztartalom-csökkenéseket regisztráltunk. Ez a kontrollhoz viszonyítva, átlagosan 1,5-1,6-szoros vízleadás növekedést jelent. Az előzetes feltételezéseket alátámasztva a leglátványosabb vízleadást a legmagasabb víztartalmú tétel 2 ‰-es kezelésénél tapasztaltuk (közel 4,5 %-os csökkenés). A termény víztartamának csökkenésével a vízelvonás mértéke is csökkenést mutat. Ezt a felületi víz hiányában a vegetációs víz nehézkesebb mobilizációjával magyarázzuk. Az „extrém” dózisok alkalmazása – bár többlet vízelvonást eredményezett – exponenciálisan csökkenő hatékonyságot mutat. Eredményeink igazolták, hogy a nagyobb mennyiségű kovaföld adagolása nem okozott lineárisan növekvő vízvesztést. A vízleadás időbeni tendenciáját figyelve elmondható, hogy a maximális vízleadás a vizsgálat 12-14. napjain tapasztalható. Az anyag higroszkópikus tulajdonságaitól függetlenül tehát a maximális hatékonyság a felvételezés végén jelentkezett. Az egy napra vetített átlagos vízvesztések vizuális ábrázolása (4. ábra) is egyértelműen alátámasztja a fenti megállapításokat, miszerint a legnagyobb hatékonyság a magas víztartalmú tétel esetén alkalmazott 2 ‰-es dózisban kijutatott kovaföldtől várható.
3. ábra: A 28,7 %-os, kiindulási nedvességtartalmú kukoricatétel vízleadása a 2 hetes vizsgálati időszak alatt
Összefoglalva: a nedves terménytételekbe kevert kovaföld alapvetően nem helyettesítheti a hőközléses terményszárítást, mivel a légszáraz termény víztartalmára (13-14 %) történő leszárítás nem, vagy csak hosszútávon várható. E technológia alkalmazásával elsősorban a magas víztartalmú kukoricatételek vízvesztése fokozható, illetve részben kiválthatóvá válna a kétlépcsős szárítás. Emellett egy elhúzódó szárítás során a szárításra váró kukoricatételek tartósítása, illetve a fosszilis energiahordozók mérsékléséből adódóan a szárítási költségek minimalizálása is mindenképpen elérhetővé válna.
Bár e vizsgálat kukoricával történt, feltételezhető, hogy az egyéb gabonafélék, első sorban őszi búza tételek esetén e technológia nagyobb hangsúlyt kaphat. Ezen ágazatok esetén az alacsonyabb betakarítási szemnedvességből adódóan, a hőközléses vízelvonás mellett nagyobb arányt vállalhat e kovaföldes technika. A kovaföld terményhez történő adagolásának és eltávolításának technológiai fejlesztése az ÁBER Gabonatechnika Kft. tevékenységéhez köthetően napjainkban már zajlik. A technológia vitathatatlan pozitívuma az alacsony anyagköltség.
4. ábra: A különböző nedvességtartalmú szemes kukoricatételek napi átlagos vízvesztésének grafikus értékei
Nagyobb ráfordítást a kovaföld adagoló berendezéseinek pótlólagos beruházása jelenthet, azonban e plusz költségek rövidtávon mindenképp megtérülnek. A technológia feltételezett, további haszna a terménykárosító ízeltlábúak pusztítása, amely e magyar termékhez hasonló összetételű kovaföldek esetén már közzétett eredmény. A termék e lehetséges additív hatásáról reményeink szerint a jövőben ismét információval szolgálhatunk.
Dr. Keszthelyi Sándor, Dr. Pál-Fám Ferenc
Kaposvári Egyetem ÁTK, Növénytani és Növénytermesztés-tani Tanszék
Fotó: Dr. Pál-Fám Ferenc
