Egy ősi nép kukoricatermesztést folytat minimális csapadék mellett, öntözés és talajművelés nélkül, mégis eredményesen – érdemes odafigyelni a tapasztalataikra.
A nagyfokú aszály idén is rányomta bélyegét a kukoricatermesztésre Magyarországon. A hazai termésátlag 4,5 t/ha körül alakult, ami 20 százalékos visszaesés 2024-hez képest, de Békésben például az 1,8 t/ha-os negatív rekord miatt szomorkodhattak. Csapadék és öntözővíz nélkül ezzel a kultúrával nem boldogulnak a magyar gazdák, de van egy pontja a világnak, ahol évszázadok óta ilyenek a termesztési körülmények.
A hopi indiánok az USA-ban, Arizona állam északkeleti részén élnek. A számuk ma alig 20 ezerre tehető, de mindannyian igyekeznek tovább éltetni ősi tradícióikat. Oraibi nevű falujukat valamikor 1100 előtt alapították, így ez az egyik legrégebben folyamatosan lakott település az Egyesült Államokban.
A hopik legfőbb megélhetési forrása mindig is a mezőgazdaság volt, emiatt pedig már igen korán házakat építettek maguknak, nem vándoroltak folyamatosan, mint a területeiken gyakran áthaladó navahók. A hopik fontos kultúrája a kukorica, amelyet ma is egyedi módon termesztenek. Nyilvánvalóan nem rekord termésátlagokra törekszenek, de már az is óriási eredmény, hogy a szinte sivatagi körülmények között mindig akad betakarítható termésük.
A módszerük neve száraz gazdálkodás (Hopi Dry Farming), ami erőteljesen utal rá, hogy öntözés nélkül gazdálkodnak. A hagyományaik szerint ez már évezredek óta így van, sőt műtrágyát, vegyszereket, mulcsot sem használnak a növényeik védelmére. Az éves csapadékmennyiség nem éri el a 250 mm-t, vagyis a körülmények igencsak mostohák, és a mezőgazdaság mégis működik.
A módszerük egyszerű: a kukoricát nem szabályos sorokba helyezik, hiszen úgy a széltől, erős napfénytől sincsenek védve a növények. Ehelyett 8-10 magot helyeznek egy-egy lyukba, hogy megnőve hatalmas bokrokká váljanak. Tapasztalataik szerint így ellenállnak az időjárás kihívásainak, illetve jobban megtartják és felhasználják a kevéske nedvességet is. Ugyanezzel a módszerrel tököt, babot, dinnyét is tudnak eredményesen termeszteni.
A hopik április és június között folyamatosan ellenőrzik a földjeik nedvességtartalmát, és úgy döntik el, hova milyen magot vessenek. Ehhez őseik egyszerű ültetőpálcáját használják, és mindent mélyre ültetnek, ahol több a nedvesség. A kukorica például 45 cm mélyre kerül, mert ott jobban megőrződik a téli hó és a júniusi monszunesők nedvessége. Nem folytatnak rendszeres talajművelést sem, az általuk használt fajta viszont tápanyagokban, fehérjében, ásványi anyagokban gazdagabb, mint a hagyományos kukorica. Mindemellett kész csoda, hogy az indiánok földje rendszeresen teli van harsogóan zöld növényekkel.
Így néz ki a száraz gazdálkodás:
