Az elmúlt évtizedekben több kutatás foglalkozott az indás ínfű kivonatának inszekticid (rovarölő) hatásával.
A különböző hazai kertészeti kultúrákban egyre több helyen találkozhatunk a sorközök növényekkel történő takarásával. Ezt többnyire talajvédelem céljából, leggyakrabban fűkeverékek felhasználásával végzik, pedig számos olyan gyógynövény létezik, ami jól bírja a nyírást és az extrém környezeti feltételeket. Egyik ilyen faj az indás ínfű, tudományos nevén az Ajuga reptans L., mely az árvacsalánfélék családjába (Lamiaceae) tartozó, évelő, lágyszárú növény. Rokona a szántóföldeken gyomosító kalinca ínfűnek. Magokkal és részlegesen megújuló indákkal szaporodik, innen is ered az elnevezése. Levelei keresztben átellenes állásúak, a levéllemezek széle enyhén karéjos, nyélre futó részén ép. Egyedei tőlevélrózsából hajtanak tavasszal. Virágai kék színűek, hímnősek, a felső ajak hiányzik (helyette két kis karéj található). Régóta használt gyógynövény, amelyet napjainkban inszekticid hatása miatt is vizsgálnak.
Előfordulása
Széles elterjedésű európai faj. Nyugat-Európától egészen a Kaukázus és az Urál vidékéig, lombhullató elegyesekben (pl. nyár-nyír ligeterdők, gyertyános tölgyes) és tűlevelű erdőkben egyaránt előfordulhat, főként árnyékos erdőszéleken. A lombozat záródási vonala mögötti fényszegény területeken azonban már ritkábban lelhető fel. A hosszú ideig tartó vegetatív növekedése lehetővé teszi fennmaradását még olyan környezetben is, ahol az életfeltételek nem optimálisak, ahol a biomassza növekedése korlátozott. Ez azonban a növények méretének csökkenését, valamint a vegetatív szaporítószervek (indák) és a magképzés gyorsulását eredményezi. Érdekes módon, ez a növény megtalálható azokban a növénytársulásokban, ahol a nyári szarvasgomba (Tuber aestivum Vitt.) is előfordul.
Manapság gyakran találkozhatunk vele kerti talajtakaró, ún. gyeppótló növényként zöld, sötétzöld, illetve lilás szőnyeget alkotva, melyet tavasszal mélykék virágok borítanak el (1. kép). Díszítő értékét tovább növeli, hogy levélzete télen is megmarad.
Beltartalmi anyagai és felhasználása
A gyógyászati célra felhasználható drogot szárított virágzó hajtása adja, ez az Ajugae herba, amelyet fő virágzásban, április-májusban ollóval vagy sarlóval vágva gyűjtenek. A drogban főleg cseranyagok, flavonoidok és kisebb mennyiségben keserűanyagok halmozódnak fel. Az indás ínfüvet a népi gyógyászatban a középkor óta alkalmazzák máj- és epebántalmak kezelésére, a szájüreg és a torok gyulladása esetén öblögetésre, nehezen gyógyuló sebek borogatására. A szakirodalmi adatok alapján összehúzó és vérzéscsillapító hatása igazolt, egyéb hatásterületeken azonban még hiányoznak az eredmények. A herba előállítására a betakarított ínfüvet célszerű azonnal szárítani. Ez történhet vékony rétegben kiterítve, rendszeres forgatás mellett, padláson vagy egyéb szellős helyen. Házilag tea készíthető a begyűjtött és megszárított nyersanyagból megfázás ellen, illetve epe- és májbántalmak esetén. (Ez utóbbi esetben a szükségszerű egyéb gyógykezelést nem helyettesítheti!). Keserűanyag-tartalma miatt likőrök készítéséhez, illetve ízesítéséhez is jól alkalmazható. A növényben található hatóanyagok nem csupán a humán gyógyászatban teszik alkalmassá a felhasználását, számos kísérleti eredmény alapján ez a faj a növényvédelem területén is igen perspektivikus lehet.
1. kép: Virágzó növény
Az elmúlt évtizedekben több kutatás foglalkozott az indás ínfű kivonatának inszekticid (rovarölő) hatásával. Ezen hatás kialakításában nagyrészt ekdiszteroid típusú vegyületek vesznek részt, melyek a rovarok vedlését és átalakulását kontrolláló hormonhatású kémiai anyagok. A növényekben betöltött szerepük továbbra is számos megválaszolatlan kérdést vet föl, de minden bizonnyal valamilyen fokú védelmet biztosítanak a növény számára a nem adaptálódott fitofág rovarok és terichol nematódák ellen. A gerinceseken kifejtett hatásáról megállapították, hogy emlősállatok esetében az akut toxicitás rendkívül kicsi. Ugyanakkor kifejezetten hasznos hatású is lehet bizonyos körülmények között, mint például gyenge anabolikumként, a szteroidokra jellemző káros mellékhatások nélkül. Hazánkban az ekdiszteroidok kutatásának nagy hagyománya van a Szegedi Tudományegyetem Farmakognóziai Intézetében, Dr. Báthori Mária vezetése mellett.
Az indás ínfű jelentősége dísznövényként
Az indás ínfüvet hazánkban elsősorban mint dísznövényt termesztik, évelő kertészetekben átlagosan 300 m2 felületen. Fontosabb, forgalomban lévő fajtái az ‘Atropurpurea’, a ‘Burgundy Glow’, az ‘Evening Glow’ és a ‘Metallica crispa’, melyek nem csupán lila füzérvirágzatukkal, hanem látványos lombozatukkal is díszítenek. Ezen nemesített fajták gyógyászati értéke, és ezek esetleges különbségei nem ismertek. Ezért hatóanyagaikra, fitoterápiás értékeikre vonatkozóan jelenleg több kísérlet zajlik a Budapesti Corvinus Egyetem Gyógy- és Aromanövények Tanszékén.
Szaporítása történhet indanövényekkel, tőosztással vagy palántázással. A kertészetekben általában az első kettő módszert alkalmazzák. Az egészséges tövek indákon sarjakat hoznak, amelyeket a tő közelébe helyezett földdel töltött cserépbe begyökereztetnek, majd leválasztják az anyatőről.
2. kép: Virágzó állomány
Az indás ínfű jelentősége alternatív talajtakaróként
A fűfélék mellett az indás ínfű is kiválóan alkalmas a fás vagy évelő kertészeti kultúrák sorközeinek talajtakarására. Az e célból történő telepítéshez a gyökeres növényeket ősszel (szeptember-október) kell ültetni 35-40 cm sor- és 20 cm tőtávolságban, ügyelve, hogy a tőlevélrózsa ne kerüljön a talajfelszín alá, mert az a növény pusztulását okozhatja. A helybevetés nem javasolható, mert a csíranövények kezdeti fejlődése igen lassú és nagy az elgyomosodás veszélye. A legnagyobb szaporítási rátát magvetéssel érhetjük el. Palántanevelés céljából a magvetést kora tavasszal (március közepén) kell végezni szaporító ládákba, fóliasátorban. Csírázása alatt rendszeres öntözést igényel. Az edzett palántákat májusban lehet kiültetni. A magok nemzetközi szaporítóanyag-forgalmazó cégek kínálatából rendelhetők meg, a cserepes növények pedig megtalálhatók a hazai évelőkertészetekben.
Hazai tapasztalatok alapján a fontosabb ápolási munkák közé tartozik a sorok közötti gyomszabályozás azok záródásáig (2. kép), valamint a rendszeres fűnyírás (15 cm magasságban), folyamatosan őszig. Ezek alapján talajtakaró sorköznövényként érdemes együtt telepíteni hozzá hasonlóan könnyen szaporodó gyógynövényfajokkal, úgy, mint a kerekrepkénnyel vagy a közönséges gyíkfűvel. Jelentősebb kártevője, kórokozója nem ismert. Esetenként előfordulhat lisztharmat-, illetve hajtáspenész-fertőzés, ezek azonban jelentős kárt nem okoznak.
Varga László, Megyesi Dániel, Dr. Sárosi Szilvia, Zámboriné Dr. Németh Éva
BCE Kertészettudományi Kar, Gyógy- és Aromanövények Tanszék
