Ahogy a világ számos részén, Japánban is elterjedt volt régebben az „éjszakai trágya” használata a növények trágyázására. Olcsó, újrahasznosítható és évszázados hagyományokkal rendelkezik: a „shimogoe", vagyis az „ember hátsójából származó trágya” újra nagy népszerűségnek örvend Japánban, miután az ukrajnai háború miatt a vegyszeres alternatívák ára megemelkedett.
A világ számos más részéhez hasonlóan régen Japánban is elterjedt volt az „éjszakai trágya” használata a növények trágyázására. A szennyvízrendszerek és -tisztítók, valamint a vegyszeres műtrágyák megjelenésével azonban ez a gyakorlat teljesen kiment a divatból.
Körülbelül egy évtizeddel ezelőtt a japán hulladékkezelő létesítmények szakembereiben felvetődött, hogy vajon a költséges és potenciálisan környezetszennyező eljárás, a szennyvíziszap eltávolításának elkerülése érdekében fel lehetne-e éleszteni újra ezt a módszert. A lelkesedés azonban csekély volt, egészen addig, amíg Oroszország ukrajnai inváziója miatt a műtrágyaárak az egekbe nem szöktek. Mindez bombaüzletet eredményezett az Észak-Japánban található Tome tartomány egyik telepe számára, ahol a shimogoe értékesítése 2023 márciusára 160 százalékos növekedést mutatott az előző évhez képest.
A városban 2010 óta (amióta a település megkezdte a műtrágyagyártást) első ízben fordult elő, hogy elfogyott a teljes készletük. A létesítmény alelnöke, Toshiaki Kato szerint a kereslet oka egyszerű:
„A trágyáink azért népszerűek, mert olcsók, és segítenek a gazdáknak csökkenteni az ugrásszerűen megnövekedett költségeiket.”
A trágya a szennyvíztisztító medencékből származó tisztított szennyvíz-iszap és a pöcegödrökből származó emberi hulladék keverékéből készül, és 15 kilogrammonként 160 jenért (64 forintért) kapható. Ez körülbelül egytizede az importált alapanyagokból készült készítmények árának.
A Japán délnyugati részén fekvő Saga tartományban a hivatalos jelentések szerint az eladások két-háromszorosára nőttek. Több tucat turistacsoport látogatott ide az ország más részeiből, hogy bejárják a területet, és a látottak alapján újragondolják a saját programjukat.
„A shimogoe kulcsfontosságú termék volt Japánban a modern kor előtti Edo-korszakban – mesélte Kobayashi Arata, aki műtrágyaszakértőként szakcikkeket írt a témában. A 18. század elején Tokió – akkori nevén Edo – egymillió lakosa a becslések szerint évente 500 ezer tonna műtrágyát termelt. Ez nagy üzlet volt, amelyben a gyűjtők, a szállítók és a gazdák is részt vettek, és mindannyian profitáltak az újrahasznosítási rendszerből – magyarázta Kobayashi. – Nem tudatosan hozták létre ezt az újrahasznosítási rendszert, ez csupán a profitra való törekvés eredményeként jött létre.”
A régi tradíció újraélesztését a japán kormány is támogatta, a környezetvédelmi előnyökre és az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos aggályokra hivatkozva az orosz invázió miatt. A Mezőgazdasági, Erdészeti és Halászati Minisztérium azt reméli, hogy 2030-ra megduplázzák az istállótrágya és az emberi eredetű trágya felhasználását, és azt a célt tűzték ki, hogy az összes japán műtrágya 40%-át ezekből állítsák elő.
A Tokió melletti Miura városában az emberi ürüléket szállító tartályautók egymás után érkeznek egy szennyvíztisztító telepre. Itt eltávolítják belőle a vizet, majd hatalmas tartályokban baktériumok segítségével rothasztják meg a maradék szilárd anyagokat. A folyamat során keletkező metánt a telep melegvíz- és áramellátásához használják fel, a végtermék pedig egy földszerű anyag lesz, amit aztán a szántóföldeken szét lehet szórni.
„Évente 500 tonna műtrágyát állítunk elő – árulta el Kenichi Ryose, a Miura Biomass Centre üzemvezetője. – Ez a műtrágya különösen alkalmas a leveles zöldségek, például a káposztafélék számára – tette hozzá, majd azt is elárulta, hogy a feldolgozott szennyvíziszapból eltávolítják a káros anyagokat, például a nehézfémeket, mielőtt az üzembe érkezne.”
Az Egyesült Államokban a közelmúltban aggályok merültek fel a szennyvízből készült műtrágyában található úgynevezett maradandó vegyi anyagok (PFAS) szintje miatt. A környezetvédelmi minisztérium egyik tisztviselője szerint Japánban nem jeleztek hasonló problémát, ugyanakkor megállapította, hogy náluk jelenleg nincsenek érvényben a talaj PFAS-szintjére vonatkozó iránymutatások.
A teherautók érkezésekor hétágra süt a nap, ám a létesítmény szagelnyelő gépeinek munkája ellenére markáns bűz terjeng a levegőben. Ez problémát jelent, ismerte el a 41 éves Nobuyoshi Fujiwara, aki a Miurától északra fekvő Yokosukában egy salátafarmot üzemeltet.
Ő a saját elmondása szerint tavaly kezdte el használni a shimogoe-t, mert csökkenteni akarta a költségeket, és mert a hulladék újrahasznosítása társadalmilag jótékony célt szolgál, de nem használhatja a földeken a házak közelében, mert a bűz miatt panaszkodnak az emberek. Emellett négyszer-ötször akkora mennyiséget kell belőle, mint a hagyományos vegyszeres műtrágyákból, tette hozzá. Ez minden trágyatípusra igaz, de egyes gazdákban ez visszatetszést kelthet, mert lényegesen több munkával jár. Fujiwara ugyanakkor elismerte, hogy a műtrágya egyfajta márkaépítési problémával is küszködik:
„Azok az írásjelek, amelyeket az iszapra használnak (mocskos iszap) nem túl jók – mondta. – Bár biztonságos termékeket állítunk elő, elképzelhetőnek tartom, hogy azok számára, akik nem sokat tudnak erről, az a benyomásuk támad, hogy az emberi ürülékből készült műtrágya nem biztos, hogy jó. A trágya használatát azonban nem akarom titkolni. Sőt, azt szeretném, ha népszerűsítenénk a termékeinket. Egy hivatalos minősítési rendszer sokat segítene a termékeink promóciójában.”
