Alaposan csökkentené a hazánk erdeiben, sík- és dombvidékein élő nagyvadak számát a tájegységi vadgazdálkodást segítő jogszabálytervezet.
Elkészült a tájegységi vadgazdálkodási tervekről szóló miniszteri rendeleteket tartalmazó jogszabálytervezet. A kormány honlapján elérhető dokumentum többek között meghatározza az egyes körzetek vadállományának megőrzésére, illetve gyérítésére vonatkozó feltételeket, emellett számos természetvédelmi rendelkezést is tartalmaz.
A vadak védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvény egyik legfontosabb újítása a tájegységi vadgazdálkodási rendszer kialakítása és bevezetése volt. Ennek részeként a vadgazdálkodóknak üzemterveket kell készíteniük, amelyet az Országos Vadgazdálkodási Adattár által létrehozott digitális formanyomtatvány kitöltésével kell benyújtaniuk. Ezt a munkát segíti az említett jogszabály.
A tervezés egyik legfontosabb pontja a vadállomány szabályozása, a vadak túlszaporodása ugyanis ma már nemcsak a közutakon és a mezőgazdasági területeken, hanem a települések belterületein is komoly problémát jelent. Az élelem után kutató vaddisznók látványa a fővárosban sem ritka. A gyérítés ugyanakkor természetvédelmi szempontból is fontos. A jogszabály tervezete szerint minden tájegységen épp akkora létszámú nagyvad fenntartása a cél, amely nem veszélyezteti a taposásra, bolygatásra érzékeny élőhelyeket, lehetővé teszi a védett és fokozottan védett, illetve veszélyeztetett fajok hosszú távú fennmaradását.
A hazánkban az elmúlt évszázadokban már meghonosodott, azonban nem őshonos vadfajok állományait csak ott lehet fenntartani, ahol nem jelentenek veszélyt a biológiai sokféleségre, a védett vagy veszélyeztetett fajokra. A domb- és hegyvidéki sziklagyepekről a muflonokat például ki kell szorítani, ahogyan az elmúlt években megtelepedett nyestkutya és mosómedve esetében is az állományok felszámolására kell törekedniük a vadgazdálkodóknak. Ugyanígy minden tájegységen gyéríteni kell a ragadozófajok, a róka, a borz és az aranysakál állományát is.
Az egyik legnagyobb problémát a vaddisznók túlszaporodása jelenti hazánkban, ezért a tervezet szinte minden tájegység esetében előírja, hogy a következő tíz évben felére kell csökkenteni a vaddisznók számát, míg egyes területeken az állomány felszámolására irányuló lépéseket kell tenni.
A gím- és dámszarvasok számát is csökkentené a tervezet. A Tiszántúlon a gímszarvas megjelenése, esetleges megtelepedése nem kívánatos, ahogyan az északi hegy- és dombvidéken is csökkenthető a gímszarvasok száma, főként a Bükkalján, ahol a nullához kell közelíteni az állomány létszámát. A Tiszántúlon a dámszarvas megtelepítése vagy megtelepedése sem indokolt, a cél tehát az, hogy a vadgazdálkodók megakadályozzák a tartós állomány kialakulását. Hasonló a helyzet az északi hegyvidék egyes területein és a Duna–Tisza közén is.
Az őzeknél megengedőbb a tervezet, itt nem állapít meg pontos számokat a jogszabály, a cél csupán az, hogy a gazdálkodók pontosan nyomon kövessék az állomány változását. Míg a legtöbb nagyvad esetében a túlszaporodás okoz gondot, a mezei nyulaknál a létszámcsökkenés a probléma. A javaslat szerint az állomány felépülése érdekében a vadászatra jogosultaknak évente úgynevezett pihentetett területeket kell kijelölniük, az egységek 15-30 százalékán.
A vadgazdálkodás során a környezetvédelmi szempontokat is maradéktalanul szem előtt kell tartaniuk az érintetteknek. A javaslat számos pontot felsorol, így például a nagyvadfajokat az ezer hektárnál kisebb természetvédelmi területen belül tilos etetni, a vadászatok alkalmával pedig különös figyelmet kell fordítani a gyepek megóvására.
